A könyvválasztás misztikája

Amikor megláttam a felhívást, azonnal éreztem; ez nekem szól! Amióta csak megismertem az első betűt, azóta tart fogva az olvasás misztikuma. Új világok, új emberek, más, vagy azonos problémák, melyekre vagy találok a könyvbe megoldást vagy nem. Előbbi esetben megnyugszom, utóbbiban tovább pörgetem magamban az eseményeket egészen addig, amíg meg nem találom a számomra megfelelő, vagy, ha úgy tetszik, megnyugtató megoldást. Persze ehhez olyan könyv kell, ami megérint, ami elgondolkodtat és, ami velem marad gondolataimban, s ha hasonló problémával lep meg az élet, akkor segít, hogy rátaláljak a lehetséges megoldásra. Ismerős ez nekünk, ugye, könyvmolyok?!

Első országként, Ausztráliát választottam. Az Ausztrál írónő Liz Byrski könyvére nagyon egyszerűen akadtam rá, az írónő és én ugyanannak a nemzetközi nőszervezetnek vagyunk a tagjai. A szervezet hírlevele újságolta büszkén, hogy egyik tagunk könyvet írt. A rövid hír alatt, ott volt a könyv tartalma, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nem csak azért, mert nőkről szólt nőknek, és olyan problémákat boncolgat, melyek engem is aggasztani szoktak, hanem azért, mert, ahogy a kis hír kihangsúlyozta, a szereplők ötven és afeletti nők! Még soha nem volt olyan könyv a kezemben, ahol a szereplők ehhez a korosztályhoz tartoztak. Mit mondjak? Sok érdekes dolgot megtudtam magunkról!

books-1757734_640.jpg

Második országom Irán. Az ott élő írónő, Dina Nayeri könyvét nem akartam elolvasni. Ám, a könyv megszólított! Állandó vendége vagyok a helyi könyvtárnak, legútóbb, amikor ott jártam ez a könyv félig kilógott a többi közül. Ösztönösen nyúltam érte, hogy visszatoljam, de amikor megfogtam, a könyv nem eresztett. Tudom, ez most kicsit misztikusnak hat, pedig nem az. Biztosan mások is érezték már, amikor megfognak egy ősi falat, hozzáérnek egy képhez, hogy az mesélni kezd nekik a kezeiken keresztül. Így jártam ezzel a könyvvel, mesélt nekem, s a mese… felkeltette a kíváncsiságom, és nem csalódtam. Melegen ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti, vagy meg szeretne ismerkedni a kelet szép, színes és persze a sötét oldalával is.

Harmadik országom a számunkra, európai ember számra oly misztikus Kuba. Az ország egyik híres írónője Daína Chaviano. Könyvét Az örök szerelem szigetét, a véletlen sodorta utamba először angol, majd magyar nyelven is olvastam. Az angol nyelvű könyvre és annak írójára az interneten bukkantam rá. S mivel nőként engem is roppant izgat a szerelem misztikuma, így a cím azonnal kiváltotta érdeklődésemet. Nem csalódtam most sem. A könyv remekül ötvözi a misztikumot, a szerelemet, s a hazáját elhagyni kényszerülő lány érzelmeit. Olyan erőteljes a szereplők ábrázolása, hogy szinte úgy érezzük, ismerjük őket, egytől egyig. Ismerjük őket, s izgulunk értük, hogy az életük, amit maguk választottak, vagy, amit rájuk kényszerített a sorsuk a lehető legkevesebb nehézséget állítsa eléjük. Persze, ez nem valósul meg, hiszen az élet, mint azt nagyon jól tudjuk: ”Nem egy habos torta!” Miután elolvastam a könyvet, úgy éreztem muszáj, hogy beszéljek az írónővel. Ezt a beszélgetést ITT olvashatják.

Orbán Erika

http://betuveteseim.webnode.hu/

www.alkotonok.hu