Egy teljes kör Kongóban - Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire)

Frederick Yamusangie: Full Circle

Frederick Yamusangie: Full Circle című könyve.

Ezt a könyvet, meg tulajdonképpen az országot is azért vállaltam el, mert az első négy vállalásom után és azokkal ellentétben szerettem volna egy olyat, amihez nem kell hosszas kutatómunka, nem kell a bőséges vagy éppen a szűk választékból keresgélnem, és elérhető az általam olvasott nyelveken. Ann Morgan listáján szerepelt a könyv, és a Book Depository-ról rendelhető.

Egy nagyon vékonyka könyvről van szó, habár regénynek titulálják. Mindössze 83 nagy alakú oldalból áll. Meg kell, hogy mondjam így az elején, nem szerzett számomra maradandó irodalmi élményt. Már a mottóként szereplő Joseph Conrad-idézetnél gyanút foghattam volna. (Az egyetemen kötelezően ajánlott olvasmány volt a Heart of Darkness című eposza, aminek nem sikerült belopnia magát a szívembe.)

Viszont a Világjáró Könyvmolyok kihívás számára ideális ez a könyv. Miért is? Mert túlnyomórészt leíró jellegű, és olyan alaposan bemutatja az országot, és az ott élő embereket, hogy csak minimálisan kellett kiegészítő információkat igénybe vennem. És mert a regény egész cselekménye tulajdonképpen az itt élő emberek mentalitásából, hiedelmeiből, szokásaiból áll össze.

Mit is tudtam meg tehát a könyvből?

Az országról:

  • A Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa Kinshasa. A regény cselekménye idején a hírhedt Mobutu Sese Seko volt az elnöke (1965 és 1997 között). Az uralkodó (egyetlen) párt neve: MPR (Mouvement Populaire de la Revolution).
  • Míg a főváros fejlett és modern, a vidék elmaradott. Kisvárosi házakban ritka az elektromosság vagy a fürdőszoba.
  • Zaire-ban nagyon erős a törzsi (pl. muluba, mukongo; ezek a bantu népcsoporthoz tartoznak) és a vallási (katolikus, protestáns, törzsi vallású) megosztottság.
  • Zaire hivatalos nyelvei: csiluba, lingala, kikongo, kishuahili és francia, és ezeknek helyi dialektusai is vannak. Az iskolában a diákok francia nyelven tanulnak.
  • A kikongo nyelvet Zaire nyugati részén beszélik, és története a 15. századig nyúlik vissza, a Kongói Királysághoz, amely felett a híres bakongo törzsből való Nzinga A Nkuvu király uralkodott, és aki a portugálokkal való érintkezése miatt áttért a katolikus vallásra és az I. Joao nevet vette fel.
  • A tizenkilencedik században Kongói Szabad Állam volt az ország neve, és ebben az időben építették meg a Zaire-t átszelő vasútvonalat, melyben sok nyugat-európai országnak volt érdekeltsége. Ekkor vált szükségessé egy egységes központi nyelv megállapítása, melyet a helyi munkások beszélnek.
  • Az utak elég rossz állapotban vannak, ha egyáltalán vannak, sokszor a folyókon hajózva könnyebb elérni egyes úticélokat. De a belföldi légiközlekedés is jelen van.

zaire_1.jpg

A szokásokról, hiedelmekről:

  • A zaire-i emberek – függetlenül attól, hogy keresztények-e vagy sem – erősen hisznek a szellemekben, a boszorkányságban.
  • A folyókban előforduló krokodilok valós veszélyt jelentenek az ott fürdőző gyerekekre. Hitük szerint ezek a krokodilok igazából varázserővel rendelkező emberi lények, akiknek emberi vérre van szükségük a spirituális erejük fenntartásához. Továbbá még a tanult emberek is hisznek abban, hogy például a kígyókba meghalt rokonaik szelleme költözik teliholdkor.
  • A folyóknak nagyon fontos szerepe van, a helyiek egy ceremónia keretében áldozatot mutatnak be a folyó szellemeinek (a regényben ez a Kabangu és a Kwilu folyó találkozása). Mivel a folyó a női energiákat erősíti, a ceremónián csak férfiak vehetnek részt. Némi éneklés és tánc után (amiben még az európaiak is részt vesznek) elvágják egy kecske torkát, és beledobják a folyóba. Ezután mindenki beledobálja a javai egytizedét. Ha nem tudod kielégíteni a folyó szellemét, az üzleted soha nem fog felvirágozni, és soha nem tanulsz meg a pénzzel bánni.
  • A víz olyannyira szent dolog, hogy esőben nem szabad vendégségbe menni, sem pedig futni, mert ezektől dühösek lesznek a szellemek.
  • A helyi kultúra szépségideálja a nagydarab nő. Egy vékony lánynak jelentősen rosszabbak a házassági kilátásai, ezért nem árt, ha jól tanul, hogy legyen valamiféle karrierlehetősége. Gyakoriak az előre elrendezett házasságok.
  • A vidéki emberek barátságosak az idegenekkel, vendégszeretőek. Olyannyira, hogy az ételt sem kell megköszönni. Meghívás nélkül is be lehet toppanni másokhoz vacsorára és egyesek főtt ételt küldözgetnek ismerőseiknek.
  • Az időseket nagyfokú tisztelet illeti meg, a gyerekeket pedig az egész közösség neveli, bár ami azt illeti, senki nem játszik velük, egymással játszanak, megvan a maguk kis közössége.
  • A felnőttek a gyerekek feje fölött hozzák meg a döntéseiket, beszélgetésükbe a gyerekek nem szólhatnak bele. Egy jólnevelt gyerek csendben végighallgatja a felnőttek hosszas leckéit az élet dolgairól.
  • A jobb módú, tanultabb családok már a kisiskolás korú gyerekeket bentlakásos iskolákba küldik.
  • A bantuknál a nőknek kötelességük sírni a temetéseken, míg a férfiakkal szemben az az elvárás, hogy maradjanak csendben. Ha egy nő nem sír, akkor bizonyára boszorkány vagy köze van az elhunyt halálához. Viszont ha egy férfi sír, bizonyára azért teszi, mert nincs pénze a temetésre.
  • A nőket amúgy is szenvedély által vezérelt teremtményeknek tartják, és a női boszorkányoktól jobban tartanak, mint a férfiaktól.

full_circle.jpg

Még mielőtt bárkit is elriasztanék a könyv elolvasásától, szeretném leszögezni, hogy nem egy száraz országismereti műről van szó, hanem alapvetően egy kisregényről, valós cselekménnyel. Főhőse Dada Tsiebe, egy tízéves fiú, akit szülei a fővárosból Bulunguba, egy vidéki kisvárosba küldenek 2 évre, szociális oktatása érdekében. Apja ugyanis Zaire New York-i nagykövete és szeretné, ha majd a fia is a nyomdokaiba lépne, vagy esetleg ő lenne az ország jövőbeli elnöke, amihez elengedhetetlen, hogy jól ismerje országát, népét, és az emberek életkörülményeit. Anyja is erről a vidékről származik, apja is sokat tanult és dolgozott, hogy a nyomorból eljusson a luxusba.

Azonban egy tízéves fiúnak, aki ezidáig luxusban nőtt fel, Európa nagyvárosaiban nevelkedett, testőrök hada kísérte mindenhova, és autóval vitték iskolába, ez túlságosan éles váltás. Hiányzik neki az anyja, aki legalább megkérdezte, mire gondol, mit érez, beszélgetett vele; itt azonban sem gyámjától, sem tanárnőjétől nem kapja meg ezt a fajta törődést. Nincs áram, nincs autó, gyalog, egyedül kell iskolába járnia, meg kell küzdenie a helyi fiúk bántalmazásával és kiközösítésével, és még az egyedüli igaznak hitt keresztény vallás is megkérdőjeleződik számára.

Dada a kezdeti nehézségek után jól veszi az akadályokat, barátságot köt az őt korábban zaklató fiúval, megismeri a helyi szokásokat, bepillantást nyer mindenféle animista rituálékba és titkos társaságokba, azonban egy váratlan tragédia és annak következményei mindent a feje tetejére állítanak…

A könyv borítóján látható krokodilnak is elég sok köze van a történésekhez. A történet vége elég zavaros és némileg lezáratlan: sok mindent csak sejtet a szerző, vagy épp nem varrja el a szálakat alaposabban; habár legalább keretbe foglalja a történetét. Erre utal a cím is: Full Circle – azaz teljes kör. A regény főhőse úgy értelmezi a történéseket, hogy odaútja és visszaútja közt leírt egy teljes kört, és most ideje a kör érintőjére lépve eltávolodni a dolgoktól. (”Now it is time to go tangent.”)

A könyv szerzője, Frederick Kambemba Yamusangie Zaire-ben született és részben itt is nőtt fel. Jelenleg Angliában él. A 2003-as Full Circle óta jelent már meg néhány verses- és novelláskötete is. A neten nem sok információ található, mindenhol szinte szóról szóra ugyanaz a pár sor olvasható róla. Talán azért, mert nem ő a legjelentősebb afrikai szerző és talán nem a regény az ő igazi műfaja.

Összességében véve talán sosem veszem a kezembe ezt a regényt, ha nincs ez a könyvkihívás, de annyira nem sajnálom az erre a 83 oldalra szánt időt, hiszen rengeteg érdekes dolgot megtudtam belőle.

A beszámolót írta: Bakó-Horváth Erika

Kép: Flickr