A tigrisbőrös lovag - Grúzia

Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag című könyve.

Rusztaveli eposza nem könnyű olvasmány, viszont a klasszikus irodalom és a művészetek kedvelői örömmel fogják kézbe venni; verssorai között morális tanulság rejlik és esztétikailag is élményt nyújt.

gruzia_rusztaveli.jpgA kerettörténetet – a haldokló király lánya megkéri szerelmét, hogy kutassa fel a bús tigrisbőrös lovagot apjának – számos élettörténet és mese gazdagítja, amelyek végül valamilyen módon mind egymáshoz kapcsolódnak, akárcsak a főhősök sorsa. Rusztaveli műve a barátság, hűség és szerelem himnusza, mely nem nélkülöz mesés elemeket és izgalmakat – vajon mi bántja a lovagot? Lesz/lehet női uralkodója Arábiának? Ki nem éli túl a küzdelmeket?

Számomra a megformáláson kívül különösen érdekes volt, hogy ugyan grúz nemzeti eposzról beszélünk, de a történet szereplői között vannak arabok, indiaiak vagy éppen afrikaiak is, akik barátsága az alapvető emberi értékeken alapul. Noha ellenségek lehetnének, a hűség és az adott szó többet ér számukra, mint más érdekek. De vajon a szerelem vagy a bajtársiasság értékesebb?

Ha néha nem is egyszerű összekötni a szálakat (amelyet a korabeli cenzor még jobban összegobózott), érdemes kézbe venni Rusztaveli munkáját Vikár Béla (grúz eredetiből) vagy Weöres Sándor (oroszból készült) fordításában. A szerencsések olyan példányhoz is hozzájuthatnak, melyet Zichy Mihály festményei illusztrálnak. Neves festőnket a grúzok kérték fel, hogy készítsen az eposz díszkiadásához képeket, amelyek közbecsületnek örvendenek: az általa illusztrált kiadványokat még néhány évtizede is nászajándékként adták a szülők leányaiknak.

(22:) „Kiben él e benső szépség? meg nem látod, csak a mélyben:

a szerelmes-tiszta érzés sosem fetreng ledérségben,

a szerelem és förtelem oly kettő, mint érdem, szégyen,

össze sose keverjétek; bevéssétek, mit beszéltem.”

Az Európa és Ázsia határán fekvő Grúzia kisszámú (4,4 milliós) lakossága nagy nemzeti öntudattal rendelkezik, és ragaszkodik hagyományaihoz. Táncosaik az egész világot bejárják, műsoraik során egy-egy eseményt mesélnek el mozdulataikkal. Nagyon szeretnek történetet mondani, nem múlik el ünnepélyes alkalom e nélkül, s hogy a bort (csattanóval végződő) pohárköszöntő nélkül az ajkukhoz emeljék. Ősi hagyománya van ennek, a Kaukázusban a bortermesztés 5000 éve kezdődött. A kereszténységet, mint államvallást pedig 337-ben vették fel, harmadikként az egész világon. Az olvasónak feltűnhet, hogy a grúz betűk (pl. უ, თ, ბ, ც) bizony különböznek a miénktől, mégis, a nyomtatott betűk kialakítása Misztótfalusi Miklós nevéhez köthető. 

gruzia.jpg

Rusztaveli művét, A párducbőrös (másutt: tigrisbőrös) lovagot főképp azzal a szándékkal olvastam újra, hogy egy nemzeti klasszikust mutathassak be a Könyvmolyok közösségének. Szándékosan választottam Grúziát: Lengyelországon, ahol korábban laktam, az utóbbi évtizedben „grúz-mánia” söpör végig, s ez a kulturális, turisztikai és politikai életben is egyaránt megmutatkozik. Hagytam magam belesodorni: megtanultam a betűiket, néptáncoltam, de mielőtt a grúz polifonikus énekekkel kísérletező lengyel kórusba csatlakozhattam volna, hirtelen más irányt vett az életem. Az olvasáshoz aláfestő zeneként egy csokor grúz polifonikus éneket kínálok: http://gruziaban.blogspot.com/2012/07/hagyomanyos-polifonikus-enekek.html

Akiket érdekel a grúz kultúra, az alábbi linket ajánlom kiindulópontnak:

http://gruziaban.blogspot.hu

 

A könyvbeszámolót írta: Tellis Katalin