Delphine Minouri - Nudzsúd Ali: Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony című könyve.

Azért esett a választásom erre az országra, mert érdekel az arab kultúra, az európaihoz képest misztikusabb, fülledtebb, tömjénszagúbb, a viszontagságai ellenére is mesésebb; bár ez a könyvben szereplő történet nem éppen mesés.

Három hónapja olvastam a könyvet, de csak mostanra érett meg bennem, hogy írni is tudok róla. Nehéz téma, és annak, aki érzelmesebb típus, nyomasztó is. Bár már az elején tudni lehet, hogy a vége pozitív kimenetelű lesz mégis egy kellemetlen feszültség volt bennem végig olvasás közben. Az ember a gyerekházasságok témájával általában nem foglalkozik, hallunk róla, kellemetlen, és inkább elolvasunk egy cikket cuki kismacskákról, mert attól egyből jobban érezzük magunkat. Nekem döbbenet, hogy a mai világban a nők és gyermekek még mindig ilyen kiszolgáltatott helyzetben élnek.

Bár az írónő nem jemeni származású, a társszerző Nudzsúd Ali aki egyben a főhős és mesélő, jemeni. Delphine Minouri egy francia kiadónak dolgozik, gondolom kellett egy kis nyugati tolmácsolás, hogy ez a történet az európaiaknak is befogadható legyen. Mivel a történet maga Nudzsúdról szól, azon kívül, hogy leírom, milyen rendkívüli erővel és akarattal megáldott kislány, aki szembe megy a népe hagyományaival, több szót nem áldozok rá, mert maga a történet mindent elmesél róla.

A könyv Jemenben játszódik, már az elején egy nagyszerű leírást kapunk az ország történelméről és jelenlegi helyzetéről, ami megalapozza, hogyan történhetett meg egy 10 éves kislány házassága. Bár még abban se lehetünk biztosak, hogy 10 éves és nem fiatalabb, mivel abban a vidéki faluban ahol született fel sem merült senkiben, hogy egy ”értéktelen” lányt anyakönyvezni kellene.

Az országot körülbelül akkorának képzeljük el, mint Görögországot, Nepált és Szíriát együtt (528 000 négyzetkilométer). A századok folyamán több hódító is akadt, a teljesség igénye nélkül: etiópok, perzsák, portugálok, törökök és az angolok. Végül az oroszok érdeklődését keltette fel az ország déli része, elsősorban az olaja miatt.  Amióta a hódítók eltűntek, Jemenen számos polgárháború söpört végig, és bár 1990-ben az ország egyesült, még mindig magán viseli a konfliktusok okozta sebeket. „ A hatalom csúcsán az elnök áll, általában az ő fényképe díszíti a boltok kirakatát. Ám a falvakban a turbános törzsi főnököknek, a sejkeknek is hatalmas a befolyása, legyen szó fegyvervásárlásról, házasságról vagy khat termelésről.” (A khat egy bódító hatású cserjeféle.)

Nudzsúd egy átlagos kislány apukával, anyukával és testvérekkel, aki szeret bújócskázni és iskolába járni. Az életét megváltoztatta apja döntése, mely szerint hozzá kell mennie egy tőle háromszor idősebb férfihoz. Itt elfogadott a család becsületén esett csorba ilyen jellegű kiküszöbölése, a nők fejet hajtanak a férfiak akarata előtt, legyen a döntés még szerintük is barbár. Egyik nap még iskolás volt Nudzsúd, a következő nap pedig házas asszony lefátyolozva. A férje magával cipelte falujába, ami távol esett minden civilizációtól. (A történet kezdetén itt élt családjával, de később törzsi ellentétek miatt a városba menekültek.) Szembe kellett néznie a férj családjának közönyével és megvetésével. 10 éves létére elvárták, hogy asszony legyen és asszonyi „feladatait” minden értelemben ellássa. Bár a férj szavát adta, hogy nem nyúl hozzá, míg nővé nem érik, ezt nem tartotta be. Egyedül volt és félt, gyermek testét és lelkét bemocskolták. Később mégis sikerült módot találnia arra, hogy eljusson a bíróságra, amivel ebből a szörnyű helyzetből megmenekülhetett. Az ártatlanságát már sosem kapja vissza, de gyermekkorát talán igen.

Mint minden szomorú történet végén az ember vár egyfajta katarzist, hogy bármi rossz történik, mégis minden jóra fordulhat. Én is nagyon vártam és nagyon nem kaptam meg. Maga a történet érdekes, izgalmas, színes – igazán olvastatja magát. Megismerhetjük az ottani légkört, kultúrát, jogi berendezkedést, családi szokásokat. Javaslom mindenkinek elolvasásra.

A beszámolót írta: Nóra