Maurice Druon: Az elátkozott királyok (hétkötetes történelmi regénysorozat)

„Ez az eredeti Trónok harca.” (George R. R. Martin)

Azt hiszem, Franciaországot nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. Én nem különösen kedvelem, nekem a franciák túlságosan fennhordják az orrukat, és felszínesek. Ugyanakkor van pár dolog, amivel nagyon tudok azonosulni: például ilyen a kávéházi reggelizés. Hogy mindig stílusosan vannak felöltözve. Versailles-i pompát. Viszont meglepett, hogy az országnak nincs címere.

Sőt az is érdekes, hogy ott eszik a világon a legtöbb antidepresszánst. Azt is mondják, hogy a franciák nem fürdenek és büdösek. Én nem ellenőriztem, de ezt nagyjából minden nem francia nép így tartja, és ha ennyien mondják, akkor talán ennek lehet némi alapja.

„Évente 12 főt közülük a Párizs-szindróma sújt, ami azt jelenti, hogy amikor szembesülnek a valódi francia fővárossal (állati ürülék az utcákon, graffiti a falakon, goromba pincérek, taxisok és eladók, akik kiabálnak a turistával, aki nem beszél franciául) sokk éri őket, és orvosi kezelésre szorulnak. A japán nagykövetség napi 24 órás forródrótot tart fenn, hogy segíthessen a rászorulókon.” Innen. 

Maurice Druon író, költő, politikus, a francia Akadémia tagja. Érdekes személy, akit érdekel az élete, az elolvashatja a memoárjában, akit viszont ennyire nem érdekel, a Wikipédián találhat róla információt. 

Az elátkozott királyok című regénysorozatról az unokabátyámtól hallottam, aki egy húsvéti locsolkodás után fél napban összefoglalta mind a hét kötetet, és annyira érdekes volt, hogy még aznap este megrendeltem a könyvet, könyveket.

Első pillanatra sok lehet a hét kötet, de leteszem a nagyesküt, hogy ezt csak falni lehet. Iszonyúan izgalmas a cselekmény. A főszereplő Robert d’Artois, aki birtokait szeretné visszaszerezni Mahaut nagynénjétől, ami egy bonyolult öröklés miatt hozzá került. Ez a két nagy hatalmú és erős akaratú ember rángatta a történelem szálait, igyekeztek befolyást szerezni királyi körökben, intrikáltak, cseleket szőttek, gyilkoltak, ha kell, királyokat taszítottak le a trónról – vagy épp ültettek fel rá, csak hogy a birtok az övék legyen.

A regény abszolút hű a történelemhez, felöleli Franciaország történetét Szép Fülöp utolsó évétől egészen Jó Jánosig – ez 50 év, 7 király, közben kihal a Capeting-ház, és a helyébe lépnek a Valois-ok.

Letehetetlen könyv – komolyan mondom. Nem csak maga a regényfolyam, de a végén levő történelmi jegyzetek és életrajzi adatok is olyan érdekesek, hogy senki ne hagyja ki. 

Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, senki sem fogja megbánni, hogy ennyi időt, energiát áldoz egy ilyen hosszú és bonyolult felépítésű könyvre, mert rettentően izgalmas, az ember várja, hogy továbbolvassa, és hiányérzete támad, mikor vége.

A beszámolót írta: Kovács Melinda