Bart Moeyaert: Broere című könyve.

Belgium számomra az örök szerelem, a második otthonom, ahol az unokatestvéreim és azok gyerekei élnek, ahová még az átkosban is kimehettünk a családi kötelék miatt, és akik miatt beszélek flamandul és hollandul. 

Belgium sok mindent adott nem csak nekünk, hanem a világnak is: a csipkét, a sült krumplit. Brüsszel pedig Európa központja.

Bart Moeyaert-tel egy nagyon aranyos, szerethető könyv kapcsán találkoztam először: Broere: de oudste, de stilste, de echtste, de verste, de liefste, de snelste, en ik (A bátyáim és én: a legnagyobb, a legcsendesebb, a legigazabb, a legtávolibb, a legkedvesebb, a leggyorsabb és én), amiben a saját életét írta meg. Ő volt a hetedik fiúgyermek, és emiatt különleges pozíciót foglalt el, mert mint minden hetedik gyereknek, a belga törvények értelmében automatikusan a király a keresztapja, ezért a második neve a keresztapa után Boudewijn. Kapott a királytól ajándékot is, egy arany serleget és egy kanalat, mindkettőbe egy B van belegravírozva, de soha nem derült ki, hogy az ő neve miatt, vagy a király kezdőbetűje miatt. Ezt a történetet egyébként tőle magától hallottam, egy író-olvasó találkozón, ahová az anyukámmal mentünk el. 

Anyu és Bart

A könyvben egyébként rövid életrajzi történeteket ír le, hihetetlen humorral és kedves szereplőkkel. Édes kis történetek arról, hogy viccelték meg egymást április elsején, hogy kinek van hihetetlen képessége (az egyik báty például a fülkagylóját a fülébe tudta gyömöszölni a többi testvér legnagyobb ámulatára), és milyen mindennapi gondok, szerelmek történnek meg a testvérekkel, de még szörnyekre is vadásznak közösen. 

Sajnálom, hogy nincs (még) magyar fordítás, de tudom, hogy dolgoznak rajta, úgyhogy a Duett hamis hangokra után talán hamarosan ezt is olvashatjuk.

A beszámolót írta: Kovács Melinda