Az erőszak realizmusa – Kolumbia
Sergio Álvarez Guarín: 35 halott (35 muertos)
Sergio Álvarez Guarín: 35 halott (35 muertos) című könyve.
A kötet kiválasztásában szerepet játszott, hogy spanyolos lévén nagyon érdekel Latin-Amerika is. Már a kihívás elején rábukkantam a könyvre, mert kíváncsi voltam, García Márquez összes műve után mit nyújthat még egy kolumbiai történet.
„Kolumbia a kellemetlen meglepetések hazája.“
Remélem, van köztetek olyan, aki már járt Kolumbiában, és könnyedén rácáfol erre a regényből vett idézetre.
Nekünk, kevésbé szerencséseknek pedig érdemes tudni, hogy:
- Kolumbia az egyetlen dél-amerikai ország, amelynek partjait a Csendes-óceán és a Karib-tenger is mossa. A páratlanul változatos éghajlat az ország ellentmondásos mentalitásában is tükröződik, ami miatt a kolumbiaiakat nem lehet beskatulyázni.
- az országban becslések szerint több mint 70 nyelvet beszélnek. Az őslakos nyelveken kívül a spanyolnak is számos dialektusa él.
- a Kolumbia és az egész világ irodalmát megújító Nobel-díjas író, Gabriel García Márquez munkásságáról több online kurzus (MOOC) is készült.
- Kolumbiát évtizedek óta polgárháború sújtotta, amelyet kábítószer-kereskedelemmel is finanszíroztak. A gerilla elől menekülők száma milliókra tehető. A konfliktus alapjaiban rengette meg az emberek bizalmát politikai vezetőikben, szomszédaikban, sőt, saját családtagjaikban is, mert nem tudhatták, ki jelenti fel őket valamilyen mondvacsinált okkal, hogy a saját bőrét mentse. Napjainkra végre eredménnyel jártak a hosszan elhúzódó béketárgyalások, amelyekben fontos szerepet játszottak a kubai Castro fivérek is. Azonban a fájdalmas békefolyamatot még biztosan sokáig nyomon követhetjük a hírekben.
„Egy nap rájöttem, hogy még a szerelem is belefárad abba, hogy egy menekülő után fusson.“
Sergio Álvarez Guarín hazájának elismert írója, aki az internetes források tanúsága szerint társadalmi problémák ellen is szót emel. 2015-ben megjelent újságcikke segélykiáltás az éhező gyerekek szenvedése, az erőszak, a korrupció és a politikai tehetetlenség ellen. Elege van abból, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását mindig másoktól várjuk el, holott legelőször a saját házunk táján kellene szembenézni a mulasztásainkkal. Műveiben visszaköszön az a hitvallás, miszerint Kolumbiában nehéz stabil életkörülményeket felépíteni, ezért a spontán pillanatok jelentősége óriási.
Álvarez újság- és forgatókönyvírással is foglalkozik, de nem csak művészileg termékeny: 3 feleségtől összesen 5 gyermeke született. A 35 halott a 3. regénye, amelynek előkészítéséhez alaposan beleásta magát a kolumbiai emberek sorsába: majdnem 10 évig kutatott, bejárva az országot az őserdőtől a karibi partokig, hogy minél többféle alakot szőhessen a cselekménybe.
„Aki ebben az országban senkit nem ölt vagy öletett meg, annak nincs jövője.“
A melankolikus történet 1965-ben, a főhős fogantatásának körülményeivel kezdődik. Már ehhez az eseményhez is halálesetek kötődnek, amelyek döbbenetes gyakorisága végigfut a könyvön. A címben a 35-ös szám szimbolikus, a regényben ennél jóval több embert ölnek meg. A XX. század utolsó 35 éve Kolumbia számára elvesztegetett idő, ami alatt nem sikerült megoldani a belső problémákat.
A cselekményt olyan karakterek viszik előre, akiket én végig csak sajnálni tudtam. Esendő, szerencsétlen figurák, akik a legtöbb döntésüket utólag megbánják. A konfliktusok általában abból fakadnak, hogy az emberek felett vágyaik uralkodnak. Ha kényszerhelyzetben sem sodródnának az árral, és választanák a kényelmesebb megoldást, egy csomó – lelkiismereti – következménytől kímélhetnék meg magukat. Névtelen hősünk életútján keresztül mi is magatehetetlen tanúivá válunk az értelmetlen erőszaknak és a gyilkosságoknak.
Őszintén szólva többször kételkedtem benne, hogy ennyi kegyetlenséget végig tudok-e olvasni. A Bogotá utcáitól a hegyvidéken át a hírhedt Medellínig érdekesen szemléltetett szociográfia miatt azonban nem bántam meg, hogy kitartottam a történet mellett, amely az ezredfordulón, happy end nélkül ér véget.
Ami miatt a könyv emlékezetes:
- az egyes szám első személyben leírt naplóbejegyzéseket egy-egy idézet vezeti be, amelyeket Álvarez (gyakran ismert) dalszövegekből vett;
- a műnek valós történelmi események szolgálnak hátterül, amelyek mindvégig kritikusan festik le az épp hatalmon lévő politikai rezsimet. Kiemelném azt a lázadó csoportot, amely a ‘80-as években titokban írni-olvasni tanítja a munkásréteget;
- nem maradnak csemege nélkül azok sem, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a bizonyos első mondatnak:
Botones utolsó bűntettét halála után kilenc hónappal követte el (Botones cometió su último crimen nueve meses después de muerto)“.
„A világ nem akar megváltozni, ezért ne is tartsuk hősnek azt, aki változtat rajta.“
García Márquez stílusával szemben a 35 halott maga a mágiamentes realizmus: brutalitása, néhol visszataszító, vulgáris szóhasználata tudatosítja bennünk: bármely hétköznapi emberről szólhatna, mert egy bizonyos fokig mindannyian akaratgyengék, könyörtelenek és elvakultak vagyunk. Főleg azoknak ajánlom, akik nem bánják, ha a kertelés nélkül ábrázolt, kőkemény valósággal találják szembe magukat. Ezen a könyvön keresztül esélyünk sincs egy szebb világba menekülni.
Kolumbia jelenkori eseményei kétségkívül jó alapanyagot szolgáltattak egy ilyen regényhez. Már felvettem azonban a listámra egy másik, remélhetőleg emelkedettebb hangvételű művet. Abban talán békésebb körülmények között táncolják a salsát.
Utóirat
Eddig jutottam a beszámolómmal, amikor valami váratlan történt. Tweeteltem egy idézetet a kötetből, amire az író egy üzenettel reagált: „Hola“! De ez már legyen egy másik poszt témája. Minden esetre vigyázzatok, mit hova írtok ki, sose lehet tudni!
A beszámolót írta: Ági
Hivatkozások:
A szerző Twitter-fiókja: @sergioalvarez_g
