Női zsebatlasz - Lengyelország

Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz című könyve.

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. - Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

A mondást a lengyel köznemesek találták ki a 16. vagy a 18. században, akik felismerték, hogy a két ország ugyanolyan berendezkedésű: mindkettő egy nemesi köztársaság, olyan parlamenti rendszer, melyet elvileg a köznemesség irányít ,valamint a lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló: ugyanolyan fegyvert használnak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdenek.Emellett ugyancsak szeretik a jó bort (amit a középkortól fogva Magyarországról importáltak), ez pedig ugyanolyan vérmérsékletet eredményez mindkettőjüknél. A mondás Magyarországon csak a 19. század végén lett ismert, általánosan elterjedt a nemesség körein kívül is. Két másik nép történelmi barátságáról nem ismeretes hasonlóan közismert vers.

Bármilyen nemzetközi társaságba keveredem, ahol lengyelek is vannak ,a társaságban ezt a közmondást mindig bevetem. A jó hangulat ezek után nem kérdéses, több kedves lengyel barátot szereztem már e pár lengyel szótudásom fitogtatása után.

Családnevem lengyel eredetü (aranyoskát jelent);az szokott még lenni a következö pont,ami jó téma lengyel társaságban. Emiatt is gondoltam, hogy ennél a kihivásnál Lengyelországból származó, velem egykorú írót választok, hogy legyen még téma, amivel barátokat szerezhetek:)

Így esett a valasztásom Sylwia Chutnik írónőre.

chutnik1.png

Sylwia Chutnik egy magyarorszagi dedikáláson.

Sylwia Chutnik 1979-ben Varsóban született, író, újságíró és idegenvezető. Kultúratudomány és gender studies szakon végzett a Varsói Egyetemen. Mindezek mellett önkéntes munkát is végez, valamint vezetője a lengyel anyák és nők jogaiért küzdő MaMa alapítványnak.

2008-ban  Női Zsebatlasz című könyvével debütált íróként.

chutni110_medium_1.jpgA regény négy fejezetre tagolódik. Erős tarsadalomkritika, tabuk nélkül négy különböző szereplőről, akiket bemutat. A történeteket a szerző egy varsói bérház négy lakója köré fűzi fel. Három nő és egy elnőiesedett férfi élettörténete. A három Maria és Marian úr történetéröl szól, akik ugyanabban a bazárhoz közeli bérházban laknak. Tipikus sorsokat ismerhetünk meg : Mańka a bazárban dolgozik, és az otthoni házimunka is mindig rámarad; mivel semmi jó nincs az életében, rossz párválasztása elől az alkoholba menekül, és egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Maria asszony az orvosi rendelők állandó “bútordarabja”, akinek minden gondolata a kamaszlányként átélt varsói felkelés és a megváltásként várt halál körül forog. Marian úr köztiszteletben álló férfi, ám mindig kifogástalan ruházatával és nem tipikus szakmájával mégis a rossz nyelvek céltáblája lesz. A tizenegy éves Marysiát igazi kis hercegnőnek nevelik otthon, ő mégis elégedetlen az életével, sőt, az egész társadalommal is.

A könyvet olvasni szinte nyomasztó, a fejezetek között érdemes szünetet tartani. Nekem is ezért tartott sokaig a könyv elolvasása, mert szinte minden olyan témára sort kerít, amiről szívesen nem vennénk tudomást: hajléktalanok, semmire sem jó nyugdíjasok, betegek, transzvesztiták, zsidók, alkoholizmus, problémás tinédzserek, öngyilkosság. A könyv témáját tekintve nem marad lengyel keretek között, a szereplők ismerősek: közép-európaiak,s lehetnének akár magyarok is.

A beszámolót írta: Sz. Viki