Az analfabéta, aki tudott számolni – Svédország

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni című könyve.

Jonas Jonasson: Az ​analfabéta, aki tudott számolni című könyve.

A legviccesebb könyv, amit valaha olvastam. Akkora csavarok vannak benne, hogy lehetetlen letenni és közben - csak hogy stílusos maradj, Svédországról lévén szó - lefejelsz egy ikeás asztalt, mert ezt már nem bírod idegekkel. :D

A kötet nagyrészt Dél-Afrikában játszódik, később Svéd­országban folytatódik. A valóság és a fikció keveredik a regényben, fantáziadús fordulatokkal, de valós politikai szereplőkkel.

A szerzőnek ez a második könyve, ami betört a piacra. Az eddigi legismertebb A száz éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyve volt, amivel nagyon magasra tette a lécet, de ez a könyve nemhogy súrolta, hanem magasan átugrotta azt. Az első regényét nem olvastam, hanem filmen láttam és szakadtam a röhögéstől, nem volt kérdés, hogy tőle olvasok könyvet a kihívásra.

Jonasson Svédországban született és nevelkedett, újságíróként kezdte pályafutását és később futott be, mint bestseller író. 2013-ban írta meg ezt a könyvét egy sowetoi árváról, aki véletlenül belekeveredik a nemzetközi politikába.

jonas_jonasson.jpgA könyv árnyaltabb megértéséhez nem baj, ha tudunk pár dolgot a királyságról. Ahogy már a Gyalog galoppból is megtudhattuk, a királyt nem választják, annak születni kell. Ennél fogva független tud maradni a mindenkori politikától, képes valóban fölötte állni és ténylegesen a népet, az országot képviselni. Van aki egyetért ezzel, de van aki éppen azért nem szereti a királyi családot, mert nem választotta őket senki (az pedig nem fair) és ez a momentum adja az alapját a mű egyik fő konfliktusának. A történetben a bonyodalmakat egy véletlenül gyártott atombomba okozza. A főhős egy különleges képességű dél-afrikai fekete nő, Nombeko, aki analfabéta, de történetesen mégsem az. Nombeko mellett furcsa figurák sora bukkan fel, ezzel színesítve a képet, és újabb bonyodalmakat okozva főhősünk életében. A mérnök, aki nem tud számolni, a kínai lányok, akik élethű, Ming-dinasztia korabeli libákat tudnak hamisítani. Vagy Holger és testvére Holgert, aki történetesen nem is létezik.

 „Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az „Úgy szar, ahogy van" nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lopott mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől?” (részlet a könyv fülszövegéből)

A sokszor abszurd humorral átszőtt könyv olvasható kalandregényként, krimi-­paró­dia­ként, de akár irodalmi karikatúraként is.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki olvasás általi kikapcsolódásra vágyik, ne várjatok tőle nagy filozófiai kérdéseket, de egy igazán szórakoztató történetet, azt azért mindenképp.

A beszámolót írta: Nóra