Anar Raszul-oglu Rzajev: Egy négyemeletes ház ötödik emelete című könyve.

Miért is választottam az egyik országomnak éppen Azerbajdzsánt? A három országom közül ez az egyetlen, amire van valamilyen ésszerű magyarázat. Van egy kedves fehérorosz barátnőm, aki teljes áhítattal beszél Bakuban tett látogatásairól, a helyi kultúráról.  A teátrális nagy összejöveteleket a folyamatos tósztokkal és hatalmas lakomával egyszerűen imádja, és az azeriek hatalmas vendégszeretetéről áradozik. Évente többször repülőre ül, hogy ha csak pár napra is, de körülvegye ez a különleges atmoszféra. Otthon érzi magát. Kíváncsi voltam, mit tudhat ez az ország! Azt nem állítom, hogy teljes képet ad ez a kurta kis könyvecske, amit kiválasztottam, de bepillantást enged az 1970-es évekbeli Azerbajdzsán világába.

Azerbajdzsánról érdemes tudni, hogy a Szovjetunió volt tagállama, Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Magyarországnyi területén belül szélsőséges mélységek és magasságok találhatók a 4466 méteres csúcstól a -28 méteres mélyföldig. Nevének jelentése, "tűzzel védett". A tűz, mint szimbólum megjelenik az ország címerében is, és Baku legújabb toronyházai is lángnyelveket formáznak.

Szenvedélyben és szélsőségekben nincs hiány.

Érdekesség, hogy Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Az ország egyébként az egyik legliberálisabb muzulmán vallási többségű állam.

Könyvem írója, Anar, vagyis eredeti nevén Anar Raszul-ogli Rzajev (vagy ahogy angolul megtalálható: Anar Rasul oghlu Rzayev ) 1938-ban született Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában. Anar neve az országban szinte egyet jelent az irodalommal. Szülei szintén híres azeri irodalmárok voltak. A most 78 éves író elsősorban novellaíró, de rendezett már filmet, színészként is szerepelt, és forgatókönyveket is írt. Hazájában számos díjjal kitüntették, és az azeri Írók Szövetségének elnöke 1987 óta. Korábban édesapja is betöltötte ezt a tisztséget. Anar neve perzsául gránátalmát jelent.

Legismertebb könyve az Egy négyemeletes ház ötödik emelete avagy The sixth floor of the five-story building. Érdekes módon a magyar és az angol fordításban nem egyezik az emeletek száma a címben, de ez a történet szempontjából abszolút nem is lényeges. A magyar kiadást a régikönyvek.hu internetes oldalról sikerült beszerezni, megfakult, használt kis novelláskötet formájában. Az egész mű mindössze 182 oldal erejéig avat be minket fiatal főszereplőnk, Zaur korai felnőtt éveinek zűrös alakulásába. Női főszereplőnk Tahmina a korszak negatív hősnője, minden azeri fiús anya rémálma, magabiztos, a kor és az ország feljebbjutási lehetőségeit (khmm...) gátlástalanul kihasználó hölgyemény. Tahmina és Zaur kapcsolata több mint bonyolult és senki nem nézi jó szemmel, főleg  Zaur édesanyja nem.

A történet kronológiai sorrendje? A sztori befejező része mindjárt ez első számú fejezet...szóval végig úgy olvassuk, hogy tudjuk, a hepiend biztosan elmarad. Bevallom, ez engem nagyon zavart, szerettem volna hinni benne legalább, de így ez a lehetőség rögtön elveszik. Zaurt az első oldalakon már későbbi felesége, Firangiz oldalán látjuk, és az első, az egész novella hangulatát meghatározó gondolat  rögtön az elején, így hangzik:

"Hiszen egyetlen repülőgép, egyetlen hajó, semmi a világon nem viheti el az embert önmagától, a múltjából; a "boldogságkeresés" semmi esetre sem a boldogság térbeli keresését jelenti. A boldogság vagy boldogtalanság magában az emberben van, magával viheti, mint egy bőröndöt, bárhová, akár a világ végére is, de az ettől se nem fogyatkozik, se nem növekszik."

Ezután visszaugrunk az időben, hogy világossá váljon, miért gondol másra már a nászútján is Zaur. És kibontakozik előttünk a mindent elsöprő szerelem Tahmina iránt, amely az első perctől pusztulásra van ítélve. Zaur szerelme végül 25 éves korában meghal és Zaur onnantól kezdve éli ugyan az életét, de soha nem szűnik meg a nő iránt érzett mélységes szeretete. Zaur élete vége felé látni véli egykori szerelmét, követi egy házba ,ahol a nő liftbe száll és az ötödik emeletre megy fel. Zaur is beszáll a visszatérő felvonóba, ahol nincs ötös gomb, mivel a ház csak négyemeletes...

A novella záró sorai erre reflektálnak:

"Ha az emberek megértenék, hogy egy négyemeletes háznak lehet ötödik emelete is, akkor sok mindenre más szemmel néznének."

1993-ban filmet is forgattak a kisregényből Tahmina címmel. Az országban kultusza van ennek a történetnek, a mai napig feldolgozzák különböző formákban.

Maga a könyv hangulata furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Tőlem távol áll ez a fajta érzelgősség és stílus, amit a könyv képvisel. Egy kis betekintésre pont jó, mert a novella egyébként bővelkedik a különböző helyi szokások bemutatásában, étkezések, baráti és családi összejövetelek részletes, képszerű leírásában, ezáltal képet kapunk az országban élők hétköznapjairól is, de igazából az előtérben az ötven évvel ezelőtti férfi-nő viszony áll. Ez a jó ebben a kihívásban, hogy olyan könyveket is elolvasunk, amelyek egyébként sose kerültek volna a kezünkbe és tágítják a látóterünket, bepillantást engednek különböző kultúrák irodalmába.

Az azóta eltelt idő alatt pedig biztosan történtek változások, de az alapértékek és az alaphozzáállás a nőkhöz - barátnőm tapasztalatai szerint - nem változtak. Szenvedélyben és szélsőségekben nincs hiány.

A beszámolót írta: Csallos Petra.