Haiti: Marie Vieux-Chauvet : Szerelem, Düh, Őrület (Love, Anger, Madness) című könyve.

Haiti a Karib-térségben fekszik, fővárosa Port-au-Pince.  Az ország spanyol, és francia gyarmat is volt, majd egymást követték a katonai diktatúrák, melyek az országot teljesen elnyomták, és elszegényítették. A mai napig Amerika legszegényebb országa.

Hivatalos nyelve a francia és a kreol. Többféle vallás hívői is megtalálhatók a népességben, de a vudu nagyon elterjedt.

A Haiti származású írónő, Marie Vieux-Chauvet Port-au-Prince-ben született 1916-ban. Édesapja politikus volt, édesanyja a Virgin-szigetekről származott.

Általános iskolai tanítónői végzettséget szerzett. Kétszer házasodott meg, első férje  Aymon Charlier, orvos volt, míg második férje Pierre Chauvet, utazási ügynök.

1968-ban adták ki Párizsban a Szerelem, Düh, Őrület című trilógiáját, melyet az éppen regnáló diktatúra (François Duvalier diktátor), a diktatúra elleni támadásnak tekintett, ezért az írónő és családja veszélybe került. A család igyekezett az összes példányt a könyvből felvásárolni, míg az írónő Amerikába, New Yorkba menekült, ahol bejárónőként helyezkedett el. 1973-ban, New Yorkban, agydaganatban hunyt el.

A könyv, "Love, Anger, Madness" három különálló, de mégis témájában kapcsolódó novellából áll. Mindhárom novella címe egy nagyon erős érzelmet jelenít meg, mely köré az adott novella fonódik.

Az első novella címe Love, azaz Szerelem. A főhős, avagy narrátor, Claire Clamont naplóbejegyzéseiből bontakozik ki a történet. A tehetősebbnek számító mulatt család legidősebb és egyben, leghátrányosabb helyzetben lévő lánya naplóbejegyzéseiben mutatja be a (viszonzatlan) szerelem összes lépcsőfokát. Viszonzatlanul szerelmes húga fehér, francia férjébe. Családjában szinte szolgálólány szerepet tölt be bőrszíne miatt; míg a többi testvérek világosabb bőrrel van megáldva, addig neki egy sötétebb bőrszíne van, a család szerint szinte fekete. A szerelem hátterében lassan bontakozik ki a kőkemény, mindennapi Haiti-i valóság: a „Blackshirts” (Fekete ingesek) által Haiti megszállásának folyamata, a mindennapossá vált kínzások, az ok nélküli bebörtönzések és kivégzések, a nők, lányok ellen elkövetett (nemi) erőszak és az elszegényedés, éhezés.

A második novella címe az Anger, azaz Düh. A Normil család egyik reggel arra ébred, hogy a földjük tetemes részét elfoglalták, és lekerítették a „Blackshirts”. A család úgy dönt, nem hagyják annyiban a dolgot, nem fogják elveszteni a földüket, és harcolni fognak. De nem mint család, hanem egyenként kezdenek a harcnak. Minden egyes oldal elolvasásával közelebb kerülünk a családhoz, a nagyapához, a szülőkhöz, a két szinte felnőtt gyermekhez, és a testi fogyatékossággal született kisfiúhoz, történetükhöz és tragédiájukhoz. Az utolsó pillanatig a megszállók passzív-agresszívan foglalják a földet, egyszer sem támadják meg vagy kényszerítik a házban lakókat, mégis borítékolva van a bukás.

A harmadik novella, a Madness, tehát Őrület. René, egy fiatal mulatt író szemszögéből mutatja be a diktatúrát. Barátaival, és írótársaival 8 napot töltenek egy kunyhóban, a külvilágtól, és a valóságtól elzárva. René, mielőtt barátai csatlakoznának hozzá, ördögöket kezd látni a városban, ahogy megszállják és lerombolják azt. Bár először barátai semmit nem vesznek észre ebből, ahogy telik az idő, ők is észlelik a történéseket a városban, melyet egy falon ütött pici lyukon keresztül figyelnek meg, ahogy a szembe ház erkélyét is, ahol René plátói szerelme él.

A három novella Haiti három osztályának életét mutatja be a megszállás közben: a Love című a felsőosztályét, az Anger a középosztályét és a Madness pedig a legszegényebbekét.

A könyv csodálatos, és nagyon megindító, de nem ajánlom gyors, hétvégi, vízparti olvasmánynak, az élethű leírások miatt nekem rengetegszer kellett letennem akár hosszabb időre is, hogy kiheverjem az olvasottakat.