Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene című könyve.

Vannak azok a könyvek, amelyekre kitörölhetetlenül emlékszel mindig, nekem ez a könyv ilyen. 11 évvel ezelőtt olvastam először, és az érzésekre, amiket kiváltott belőlem, még mindig emlékeztem, a döbbenetre, a szívszorongatásra. Azt hittem az újraolvasásnál, hogy ezek fognak megerősödni, de nem így volt. Más volt most anyaként olvasni egy olyan történetet, aminek a főszereplői a gyerekek és a nő maga. Átérezni, milyen beleszületni egy előkelő keralai szír keresztény családba, majd egy részeges férj elől elmenekülni, végül kikötni egy olyan szerelemben, ami az egész családot pusztulásba viszi. Tökéletes leírást ad Roy erről az összeomlásról.

Arundathi Roy 1997-ben ezzel a regényével lett világhírű. Roy Indiában született, egy keralai, eredetileg szíriai keresztény anya, Mary Roy lányaként, aki maga is nőjogi aktivista a mai napig. Édesapja bengáli hindu volt, aki teaültetvényeken dolgozott. Gyermekkorát a keralai Ajmanamban töltötte, és egy neves kottajami keresztény iskolában tanult. A könyv félig önéletrajzi tartalmú, melyben a gyerekkorát dolgozza fel. 

A könyvet nevezhetjük, kriminek, tragikus szerelmi történetnek, mindemellett betekintést nyerünk India vallásosságába, a kasztrendszerbe és egy család belső életébe egy kétpetéjű ikerpár szemszögéből. Ráhel és Eszta 2 hetét kísérhetjük végig szinte csigalassúsággal. Anyjuk Ammu, egy részeges férj mellől menekül haza a családi házhoz, ahol nem szokás a válás és a bátyja a család feje.

„Ami a tiéd, az az enyém is, és ami az enyém, az is az enyém.”

Két síkon mozog a történet, hol 25 év távlatából, hol a hétévesek szemszögéből láthatjuk a cselekmény kibontakozását. A fő szál akörül mozog, hogy mi vezetett az unokatestvérük halálához. Beleborzongtam azokba a családi drámákba, amelyekben megélik az ikrek, hogy épp kevésbé vannak szeretve. Amint egy molylepke rátelepedik Ráhel szívére és fagyos lábaival körülöleli.

„És a Levegő tele volt Gondolatokkal és Mondandókkal. Ám az ilyen pillanatokban mindig csak az Apró Dolgokat mondják ki. A Nagy Dolgok odabent lapulnak kimondatlanul.”

Hogy szerethet egy érinthető egy érinthetetlent? ( Eredetileg ez a szó egy nagyon alantas kaszton kívüli kasztot jelöl. Az érinthetetlenek megközelíthetetlenek is. Meghatározott távolságot kell tartaniuk a felsőbb kasztok tagjaitól.)

„És nem értette. Mindennap látta őket. Szerette őket, bár nem is tudott róla. De ez hirtelen megváltozott. Most. Miután a Történelem olyan nagy bakot lőtt. Eddig egyetlen ököl sem szorult még össze a férfiban. Az ő gyerekei, suttogta benne valami őrülten. Az ő szeme, az ő szája. Az ő fogai. Az ő lágy, ragyogó bőre.”

Mi vezetett oda, hogy egy ikerpárt elválasszanak egymástól?

“[…] később azt mondta, hogy ez Nem Nagy Ár. Vagy igen? Két élet. Két gyerek gyerekkora. És a történelem leckéje a jövő bűnöseinek.” 

Ammu csodálatos anya, „Harmincegy éves. Nem öreg. Nem fiatal. Hanem életképes, halálképes korú.” , aki titokban fellázad sorsa ellen és megszegi a törvényeket, melyek előírják, hogy kit kell szeretnie. És hogyan. És mennyire.

 “Tudta, ki ő – a Veszteség Istene, az Apró Dolgok Istene. Persze hogy tudta.”

És mennyivel könnyebben élhetünk mi a mai világunkban, szerethetünk szabadon akárkit, elválhatunk, összejöhetünk, kitálalhatunk, magunkba roskadhatunk, nevelhetünk egyedül gyereket.

A beszámolót készítette: Nóra