Mariama Bâ: Scarlet Song című könyve.

A könyvek kiválasztásánál próbáltam figyelembe venni, hogy az adott országhoz legyen valami kötődésem, vagy már jártam ott vagy szeretnék eljutni oda, vagy kedves ismerősök emlékeztetnek az adott országra. Szenegálra amiatt esett a választásom, mert pár éve megismertem egy hihetetlenül jókedélyű szenegáli fiatalembert aki sok érdekes dolgot mesélt már a családjáról, apukájáról és annak három feleségéről, a 15 testvéréről illetve magáról az országáról.

Úgyhogy izgatottan kezdtem el olvasni a vékonynak számító könyvet Mariama Bâ-tol amelynek az angol címe Scarlet Song. A szenegáli írónőtől magyar fordításban könyvet nem találtam ezért angolul olvastam el ezt a regényt.

A szenegáliak, függetlenül az etnikai hovatartozásuktól, nagyon büszkék a vendégszeretetükre (teranga), és a földrészen ritkaságnak számító, több mint fél évszázada tartó békéjükre. Ennek megfelelően a népcsoportok között semmilyen feszültség sincs, teljes békességben élnek együtt. A vidéki lakosság területenként etnikailag még eléggé homogén, a városokban azonban teljes keveredés figyelhető meg.

Annak ellenére, hogy a teljes egészében francia jogra épülő, ám az iszlám kultúra által helyenként felülírt (pl. örökléskor a lánygyermek feleakkora hagyatékra jogosult, mint fiútestvére), demokratikus berendezkedés teljes szabadságot ad a nőknek (aktív-passzív szavazati jog, fiatalkorúak védelme, 18 év alatti partnerrel elkövetett szexuális kapcsolatot létesítők súlyos büntetése stb), a gyakorlatban (leginkább az elmaradottabb térségekben) a jog képtelen vagy csak nagyon lassan képes a diszkriminatív gyakorlatot kiszorítani. A nők szerepe vidéken egyértelműen másodlagos: kiszolgálják az urukat, nevelik a gyerekeket, mosnak-főznek, rendben tartják az udvart és a háziállatokat. Ha szükséges, hordják a vizet. Dakarban és a fejlettebb területeken sem a teljes partneri viszony a jellemző, viszont már jobban hasonlít egy szabad párkapcsolatra. 

Ami a könyvből is nagyon egyértelműen átjött: alapvetően az idősekhez való viszony a tiszteleten alapul. Jellemzően nagyon fontos az idősek (szülők, nagyszülők, falu bölcseinek) véleménye, a fiatalok sokszor vetik alá magukat az idősek övékével ellentétes akaratának. Ez a fejlettebb területeken a modernizációval egyre inkább eltűnőben van, kezd hasonlítani arra, ami a fejlett világban van.

A nők nagyon szépek és rendkívül stílusosan öltözködnek. Általában 4-6 gyereket szülnek és 1-2 éves korig a gyerekeket a hátukon viszik. A muzulmánoknak négy, a tradicionális férfiaknak bármennyi felesége lehet, de nyilván anyagi forrásuk határt szab. A feleségek általában nem élnek együtt, hanem külön háztartásban, így a férfi látogatja őket.

A szenegáli írónő, Mariama Bâ 1929-ben Dakarban született és franciául több regényt is írt. Az általam olvasott Scarlet Song című regénye halála után egy évvel jelent meg.

A történet egy különböző társadalmi rétegekből származó  pár házasságáról szól, hogy hogyan küzdenek meg a kulturális különbségekkel életük során.

Egyik főhősünk, Mireille egy francia diplomata családból származó lány, aki beleszeret tanulmányai során a szenegáli Ousmane-ba, aki egy szegény szenegáli muszlim családból származik.

A regény három részből áll, mindegyik rész a pár egy-egy életszakaszát mutatja be. Elsőként az írónő bemutatja a férfi családját, kultúráját kellő alapossággal, illetve a pár megismerkedésének történetét. A francia lány tanulmányait folytatja Szenegálban mikor megismerkednek, de diplomata családként a társadalmi különbség hatalmas a két fiatal között,  és sajnos a tanulmányok befejezése után apja befolyása miatt vissza kell költöznie Párizsba. A nehézségek és a családi tiltás ellenére, a szerelem megmarad folyamatos levelezés mellett, és  pár év távollét után Mireille szembeszáll családjával és visszaköltözik szerelméhez Szenegálba hátrahagyva a családja támogatását, és összeházasodnak, gyermekük is születik.

A hagyományokat nem megtagadva a francia lányt az afrikai család nem fogadja el, ekkor előtérbe kerülnek a hatalmas kulturális különbségek, Ousmane is inkább a családja kultúrája felé hajlik. A házasság egyre boldogtalanabbá válik, míg a tradícióknak megfelelően Ousmane elvesz feleségül egy másik lányt is, ami ebben a társadalomban teljesen elfogadott. Mireille gyermekével együtt egyre jobban süllyed a kitaszítottság és a boldogtalanság felé és emiatt olyan lépésre szánja el magát, amely miatt a regény végén kitoloncolják az országból. A regény sajnos szomorú véget ér.

A feminista írónő a feleség szenvedéseit saját tapasztalatok alapján fogalmazta meg, sokat küzdött az afrikai nők jogaiért.

A meglepően vékony 171 oldalas kis alakú könyv nem könnyű olvasmány de tartalmilag nagyon érdekesen sok komoly témát feldolgoz, a szerelmi történetre felfűzve: rasszizmus, hímsovinizmus, kulturális különbségek, hagyományok és modern dolgok ötvözete.

Aki érdeklődik az afrikai kultúra iránt annak csak ajánlani tudom ezt a regényt.

A beszámolót írta: Sz.Viki