Ne félj, Mama! – Grúzia

Nodar Dumbadze: Ne félj, mama! című könyve.

Grúzia a szívem csücske. Igaz, még nem voltam ott, de a gyökereim miatt nagyon érdekel a kultúrája. Ebből a szempontból ez a könyv számomra nagyon jó választásnak bizonyult. Egyszerre enged betekintést a társadalmi viszonyokba és a város-vidék ellentétébe.

Grúzia is tagja volt a Szovjetuniónak, így ez a könyv nem csak Grúzia életképébe ad betekintést, hanem az egész szovjet világba.

A regény főszereplője egy ifjú legény, akinek a viszontagságos életével ismerkedtem meg. A történet első részében kirajzolódik, hogy milyen volt az élet Tbilisziben, Grúzia fővárosában. Teljesen élethűen mutatja be a várost, a társadalmi viszonyokat vagy azt, hogy milyen módon szórakoztak az akkori fiatalok.

ne_felj_mama.jpgA történet második felében az ifjú katona sorkatonai szolgálatot teljesít a szovjet-török határ közelében. Az író, ahogy Tbiliszi viszonyait nagyon jól szemlélteti, úgy a vidékről is nagyon átfogó képet ad. Főleg azok a részek tetszettek, amikor megvitatják, hogy a határ másik oldalán a törökök épp mit csinálhatnak. Amikor a fiatalok a magaslesen átlesnek a határ másik oldalára, sokszor elmélkednek erről. Olyan érzésem volt, hogy ott vagyok az ifjú legénnyel. Alig vártam, hogy végig olvassam a könyvet, mert meg akartam nézni térképen, hogy hol játszódik a történet.

A történetben megjelenik egy író, akinek az a feladata, hogy információt gyűjtsön a katonai életről, és tapasztalatait könyv formában ossza meg a nagyközönséggel. Mivel ez az író felsőbb utasítással jön az egységhez, mindenki készséges vele. Az egyik fejezetben azonban hirtelen nézőpontot vált a történet, már nem az ifjú katona gondolatait olvashatjuk, hanem egy idegenét. Néhány oldallal később rájöttem, hogy a fejezetben maga az író jelenik meg, és ő meséli el, hogy hogyan élte meg ezt az időszakot a katonákkal.

A regény könnyed és gyorsan olvasható, de engem nagyon megzavart az író megjelenése. Kellett néhány oldal mire megszoktam a „jelenlétét”. Nekem nem adott semmi pluszt, sőt, inkább elvett az olvasási élményből.

Érdekesség továbbá még az is, hogy nem tudtam egyértelműen megfejteni, hogy mire utalhat a könyv címe. Ha elolvasod vagy megtalálod a jelentését, akkor kommentbe írd meg. Mert nagyon kíváncsi vagyok. :-)

Bárkinek ajánlom, akit érdekel a szovjet világ vagy Grúzia.

Nodar Dumbadze grúz regény- és újságíró. A 20. századi Grúzia meghatározó és elismert művésze. 1928-ban született Tbilisziben. 1950-ben diplomázott a Tbiliszi Állami Egyetem Közigazgatási karán. Ebben az évben jelent meg az első piblikálása (vers és novella) a grúz újságban. 1967 és 1972 között a "Niangi" magazin szerkesztője volt. Híres művei, melyek közül néhány magyarul is megjelent: Ne félj, Mama!; Fehér zászlók; Az örökkésvalóság törvénye. 
 
Grúzia - Kelet-Európa egyik kis állama, 3,7 millió fővel. Az ország államformája: köztársaság. A grúz kultúra gazdag és ősi gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt, a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.

A beszámolót készítette: Okszimec Krisztina