Mianmar sötét és ragyogó titkai - Mianmar

Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából című könyve.

Amikor megláttam, hogy Mianmart még senki se vállalta, már tudtam, hogy kitől szeretnék olvasni. Aung Szan Szú Csí burmai politikus, az 1980-as évek óta harcol hazájáért. Vezetésével megalakult a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt. Hosszú éveket töltött házi őrizetben, ami miatt évekig nem láthatta a családját. Még akkor sem hagyhatta el az országot, amikor a férje a halálán volt, mert nem térhetett volna vissza az országba. Két fiával sem találkozhatott, éveken át csak levélváltásban tudtak kommunikálni, ami sokszor nem ért célba a rezsim mindent átható figyelme alatt. Politikusi tevékenységére főleg Mahatma Gandhi és a buddhizmus gyakorolt hatást. Mivel a könyv nem egy életrajzi regény, ezért kiegészítésként ajánlom Luc Besson The Lady című filmjét.

mianmar1.jpg

(forrás: könyvborító)

A Levelek Burmából egy kis gyűjtemény azokból a levelekből, amit Aung Szan írt a házi őrizetben töltött évek alatt. A könyvben leginkább az tetszett, hogy nagyon sokoldalú. Betekintést kaphatunk Aung Szan szemszögéből a burmai emberek életébe és a diktatúra legszörnyűbb éveire. Az éjszakai látogatókra, a demokratikus ellenzék elleni támadásokra és a kirakatperekre. Emellett ad egy kis történelmi áttekintést a múltban játszódó eseményekről, amik sokszor meghatározóak voltak az ország további sorsa kapcsán. Az egyik ilyen fontos esemény Burma függetlenné válása a brit birodalomtól, amiben Aung Szan édesapja nagy szerepet játszott, mígnem politikai merénylet áldozata lett. Ezért is övezte személyét tisztelet és tette a demokratikus tömeg vezéralakjává. Az ország nevét a katonai junta változtatta meg Burmáról Mianmarra, az ellenzék azóta is a Burma alakot használja.

„Nem a hatalom, hanem a félelem rontja el az embereket… A félelem korrumpálja azokat, akik a hatalmat gyakorolják, a félelem a hatalom büntetésétől pedig elrontja azokat, akik a hatalomnak alárendeltek.”

Ezután megváltoztatták az ország zászlaját is. A régi zászló egy zöld pávát ábrázolt, ez a madár a diákok szimbóluma, akik elsőként ébredtek politikai öntudatra az országban. Aung Szan ekkor tért vissza az országba, mert édesanyja megbetegedett és csöppent a demokráciát követelő tömeg élvonalába.

„A másképp gondolkodás elfogadása csak azok kiváltsága, akik demokratikus rendszerben élnek. Egy diktatúrában a másképp gondolkodás bűn. Ez nagyon nehézzé teszi az életünket. Néha veszélyessé is. De soha nem unalmassá.”

A könyvben sokszor találkozhatunk furcsán csengő nevekkel, erre az a magyarázat, hogy a burmaiknak általában nincs keresztneve. Például Aung Szan Szú Csí nevét apja (Aung Szan) és édesanyja (Csí) után kapta. Általában Da Szúnak vagy Amej Szúnak szólítják. A „Da” a nők udvarias megszólítása, a férfi megfelelője „U”, ami az úr megfelelője, például U Vinaja.

Ami talán a legjobban megfogott a könyvben az a politikusnő elhivatottsága. Önként vonult fogságba, hiszen lett volna lehetősége elhagyni az országot, de mégis maradt azokért az emberekért, akik hittek benne. Nagy felelősséget adott neki az élet, de ő nem hátrált meg. Sokszor gondolkodom rajta, hogy én mit tettem volna: a családomat választom vagy egy olyan kötelességet, ami ember milliókat befolyásol. Valószínűleg a legtöbbünk, köztük én is fogtam volna a bőröndömet, és felszálltam volna arra a repülőre.

mianmar2.jpg

A beszámolót írta: Nedza Zsanett.