Jelizaveta Drabkina: Viharos esztendők című könyve.

A most következő könyvről kicsit félve számolok be, mert ma már nem illik a kommunizmusról, a bolsevizmusról beszélni. Az „átkosban” minden rossz volt és helytelen, vagy legalábbis ma ezt szokás mondani. Olvasás közben sok régi emlék tolult fel bennem, hiszen én még bőven a kommunista éra szülötte vagyok. Voltam kisdobos és úttörő, viseltem a kék, majd a vörös nyakkendőt, és voltam KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tag. Nem váltottuk meg a világot, de egy csapat voltunk, összetartoztunk, és sok remek dolgot csináltunk együtt. Most egy olyan országot mutatok be, amely már nem is létezik, vagy legalábbis nem létezik abban a formában, ahogy én még megismertem. Ez pedig a Szovjetunió.

Ferdinand Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés című könyve.

Mintha Örkényt olvasna az ember, mikor Az öreg néger és a kitüntetés-t fellapozza…

Az idős afrikai férfit, Mekát kitünteti a „fehér főnök”.

Az öreg ott áll a tűző napon és szenved, mert annyira szorítja, nyomja a lábát a frissen vásárolt cipője –, hiszen ő egész eddigi életében mezítláb járt...

Az öreg ott áll a tűző napon és szenved, mert épp ekkor és épp itt tört rá a szükség…