Stefanie Bisping: Lesereise Malediven – Der Trompetenfisch in der Lagune című könyve.

Emlékszel arra a menő rokonra, akinél a türkizkék víz fölé nyúló pálmafával volt giccsesre tapétázva az egész fal? Anélkül, hogy összekócolta volna a haját az Indiai-óceán monszunja, ő már a ’80-as években tudta, mi a teendő: minden lehetséges eszközzel fel kell hívni a figyelmet a korallzátonyokat fenyegető veszélyekre!

A Maldív Köztársaság egy 26 atollból álló szigetcsoport Indiától délnyugatra. A tengerszint rohamos emelkedése már régóta fejfájást okoz az ittenieknek. A maldív nép politikai vezetői világviszonylatban is a környezetvédelem élharcosainak számítanak, és remélhetőleg egyre több kivitelezhető megoldással rukkolnak elő. A tengervíz felmelegedése például annyira meggyengíti az ökoszisztéma egyensúlyát, hogy a szemet gyönyörködtető koralltelepek ma már nem növekedhetnének emberi beavatkozás nélkül.

What can I do to protect coral reefs?

Ráadásként jött a 2004-es cunami, a maga nem feltétlenül tisztességes szándékaival. Akinek rémlenek pl. a Srí Lanka-i képeken látható hatalmas hullámok, az itt egészen mást tapasztalna. A sekély vízben nem képződik magas hullámfal, hanem a víz szintje egyszerűen csak hihetetlen gyorsan megemelkedik. El sem jutnál a lakásod ajtajáig, de ha mégis, akkor sem lenne hová menned. A legközelebbi hegycsúcs(?) alig 2 m magas. 

Rosa María Britton: El ataúd de Uso című könyve.

Panamát azért választottam, mert szerettem volna egy spanyol nyelvű regényt elolvasni (az elsőt életemben). Spanyolországnál kevésbé egyértelműbb országra vágytam (és az már amúgy is foglalt volt:-)), és Latin-Amerikából is egy kevésbé népszerű, kevésbé ismert országot szerettem volna. Reménykedtem benne, hogy a dél-amerikai spanyol nyelv egy kicsit könnyebb is lesz, mint a spanyolországi spanyol. Ezt nem tudom megítélni, mindenesetre értettem a szöveget.

Sokáig kerestem a könyvet. Örültem volna egy kortárs regénynek, de nem tudtam választani, nem találtam elérhetőséget. Írtam irodalmi portál szerkesztőknek, újságíróknak, sajnos segítség nem érkezett. Egy panamai barátom ajánlott egy írót, aki valószínűleg kortárs-klasszikusnak számít az országban, hiszen még él, de ma már klasszikusnak számító regényeket is írt. Az „El ataúd de Uso“ is egyike ezeknek, nagyon könnyen hozzáfértem, a nemzeti könyvtár dokumentumtárából mindenki számára elérhető.

Rosa María Britton nemzetközi szinten az egyik legjobban ismert és elismert panamai író. Foglalkozását tekintve nőgyógyász, onkológus. Édesapja kubai, édesanyja panamai, iskolái egy részét Kubában végezte, majd a politikai helyzet miatt Madridban tanult egyetemen. Madridban ismerte meg amerikai férjét is, akivel az USÁ-ban telepedtek le, orvosi hivatását ott kezdte gyakorolni. 1981-ben az első regénye volt az „El ataúd de Uso“, ami egy családtörténeti írásnak indult a saját családjáról. Ricardo Miró díjat kapott a regény, ami a legfontosabb írói díj Panamában. A díjat többször, más regényeivel is elnyerte.