Világjáró könyvmolyok

2018.jan.06.
Írta: ÁgiMV komment

Ahol az igazságnál sokkal fontosabb a változatosság – Guyana

Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában című könyve.

Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában című könyve.

„Meghívok mindenkit szülőföldemre, a forró, száraz szavannákra, ahol az Amazonastól északra, a Kanaku-hegység mindkét oldalán indiánok élnek, a síkságokra, ahol – úgy mondják – az embereknek olyan kevés jut, hogy a szegény ember kutyájának a falhoz kell támaszkodnia, és össze kell szednie magát, hogy legyen ereje ugatni.”

Hát lehet ellenállni ilyen invitálásnak? Nem, nem lehet. Nem a szegény ember szegény kutyája vonzza az olvasót, hanem a távoli, titokzatos Guyana, melyet szeretne megismerni. Persze megismerni nem fogja, csak kóstolót kap belőle. De milyen kóstolót!

Az írónő sorait olvasva egyáltalán nem a szegénység jut az eszünkbe. Sőt, inkább az ellenkezője, a gazdagság. No, nem a tárgyiasult jómód, hanem a kötet nyelvi és tartalmi gazdagsága, mondhatni bujasága. Igen, ez találóbb szó rá. Mert a történet merő érzéki öröm és fájdalom. Beszéljünk bár a mindennapokról, melyeket átitatnak a guyanai emberek életét meghatározó mítoszok, vagy ejtsünk szót a mítoszokról, melyek nem választhatók el a mindennapoktól, a történet egyre csak burjánzik, egyik kép épül a másikra, egyik szereplő hozza magával a másikat. A szavannai forróságban látszólag szétfolyik a cselekmény, az egyik szál elhal, a másik befejezetlenül lóg a levegőben, ám ahogy haladunk előre a könyv lapjain, kezd összeállni a mozaik, hogy végül egységes egészként tündököljön fel előttünk.

Tovább

Mezítlábas álmodozó – Kenya

Ngũgĩ wa Thiong’o: Dreams in a Time of War: A Childhood Memoir és In the House of the Interpreter: A Memoir c. könyvei.

Ngũgĩ wa Thiong’o: Dreams in a Time of War: A Childhood Memoir és In the House of the Interpreter: A Memoir c. könyvei.

kenya_est.jpg

Ngũgĩ wa Thiong’o 1938-ban született. Önéletrajzi regényeiben saját (gyerek-)szemével láttatja Kenya XX. századi történelmének néhány meghatározó mozzanatát.

Már egész pici korában nyomot hagytak benne az apja feleségeinél töltött esték, ahol sokat hallgatta a rokonság történeteit. Főleg bátyjai mesébe illő kalandjai ihlették meg későbbi pályája során.

A II. világháború idején a hírek angol nyelvű újságok formájában jutottak el családjához, ami miatt a kis Ngũgĩ hamar elhatározta, hogy mindenképpen iskolába szeretne járni, és megtanulni angolul. Szegénységük miatt azonban csak hosszú várakozás után tudtak iskolai egyenruhát venni. Furcsán érezhette magát, amikor életében most először volt cipő a lábán! A beíratkozás végül – bár nagy eseménynek számított – össze is zavarta a fiú személyiségét. Addigi élete során mindig édesanyja nevét viselte, az európai szemléletű iskolarendszerben azonban vezetéknevét az apja után jegyezték be.

Tovább
süti beállítások módosítása