Világjáró könyvmolyok

2017.dec.12.
Írta: ÁgiMV Szólj hozzá!

Karibi Vörös és Fekete – Saint Kitts és Nevis

Bertram Roach: Only God Can Make A Tree című könyve.

Saint Kitts és Nevis neve elég különlegesen hangzott ahhoz, hogy elvállaljam, és valahová a Csendes-óceán közepére saccoljam létezését, más, hasonlóan furcsa nevű szigetek közelébe. Mellélőttem. A Saint Christopher és Nevis Államszövetség ugyanis a Karib-tengeren található.

A két, egymástól 3 km-re fekvő, vulkanikus eredetű sziget a Szélcsendes-szigetek (Kis-Antillák) tagja. I.sz. 1000 körül vált lakottá, később a kalinago indiánok, akik Kolumbusz előtt 300 éven át uralták a szigeteket, nem akadályozták az európaiak letelepedését. A Saint Kitts egyébként a Szent Kristóf név becéző alakjának rövidülése. Kolumbusz második útján fedezte fel, a francia telepesek pedig 1623-ban a teljes őslakosságot kiirtották. A franciák alapították Basseterre-t, a fővárost is a 18. században, közben sokat viaskodtak az angolokkal a gyarmatért. Anguilla szigetével együtt brit gyarmatként egyesült, csak 1967-ben kapott önkormányzatot és 1983-ban lett független, de a mai napig a Brit Nemzetközösség tagja, vagyis lakói II. Erzsébet alattvalói. Saint Kitts és Nevis, a két sziget viszonya nem felhőtlen. Nevisnek külön parlamentje és kormányzója van, fővárosa Charlestown. Hivatalos nyelve az angol, 55 ezer fős lakossága 261 négyzetkilométeren osztozik a két szigeten. Az ország 90%-a fekete, 5%-a mulatt, a maradék dél-ázsiai és fehér. Az anglikán, a baptista, a metodista és a katolikus egyház egyaránt jelen van. Fő terméke a cukornád, valamint a gyapot és a trópusi gyümölcsök. A gyarmati építészet számos emléke maradt meg jó állapotban, köztük több száz éves erődök is. Érdekesség még, hogy erősen korlátozzák a szólásszabadságot, káromkodni se szabad.

11.jpg

Két itt született írót találtam ehhez a pici országhoz. Az egyiket fél tucat regénnyel, a másikat csak ezzel az eggyel. Nagyon kevés információt találtam róla a neten, viszont Bertram Roach az egyetlen autentikus St. Kitts és Nevis-i szerző, aki itt született, itt él és regénye is itt játszódik, így nem volt kérdés, hogy őt választom.

Tovább

Süllyedünk – Maldív-szigetek

Stefanie Bisping: Lesereise Malediven – Der Trompetenfisch in der Lagune című könyve.

Emlékszel arra a menő rokonra, akinél a türkizkék víz fölé nyúló pálmafával volt giccsesre tapétázva az egész fal? Anélkül, hogy összekócolta volna a haját az Indiai-óceán monszunja, ő már a ’80-as években tudta, mi a teendő: minden lehetséges eszközzel fel kell hívni a figyelmet a korallzátonyokat fenyegető veszélyekre!

A Maldív Köztársaság egy 26 atollból álló szigetcsoport Indiától délnyugatra. A tengerszint rohamos emelkedése már régóta fejfájást okoz az ittenieknek. A maldív nép politikai vezetői világviszonylatban is a környezetvédelem élharcosainak számítanak, és remélhetőleg egyre több kivitelezhető megoldással rukkolnak elő. A tengervíz felmelegedése például annyira meggyengíti az ökoszisztéma egyensúlyát, hogy a szemet gyönyörködtető koralltelepek ma már nem növekedhetnének emberi beavatkozás nélkül.

What can I do to protect coral reefs?

Ráadásként jött a 2004-es cunami, a maga nem feltétlenül tisztességes szándékaival. Akinek rémlenek pl. a Srí Lanka-i képeken látható hatalmas hullámok, az itt egészen mást tapasztalna. A sekély vízben nem képződik magas hullámfal, hanem a víz szintje egyszerűen csak hihetetlen gyorsan megemelkedik. El sem jutnál a lakásod ajtajáig, de ha mégis, akkor sem lenne hová menned. A legközelebbi hegycsúcs(?) alig 2 m magas. 

Tovább

Koporsó használatban – Panama

Rosa María Britton: El ataúd de Uso című könyve.

Panamát azért választottam, mert szerettem volna egy spanyol nyelvű regényt elolvasni (az elsőt életemben). Spanyolországnál kevésbé egyértelműbb országra vágytam (és az már amúgy is foglalt volt:-)), és Latin-Amerikából is egy kevésbé népszerű, kevésbé ismert országot szerettem volna. Reménykedtem benne, hogy a dél-amerikai spanyol nyelv egy kicsit könnyebb is lesz, mint a spanyolországi spanyol. Ezt nem tudom megítélni, mindenesetre értettem a szöveget.

Sokáig kerestem a könyvet. Örültem volna egy kortárs regénynek, de nem tudtam választani, nem találtam elérhetőséget. Írtam irodalmi portál szerkesztőknek, újságíróknak, sajnos segítség nem érkezett. Egy panamai barátom ajánlott egy írót, aki valószínűleg kortárs-klasszikusnak számít az országban, hiszen még él, de ma már klasszikusnak számító regényeket is írt. Az „El ataúd de Uso“ is egyike ezeknek, nagyon könnyen hozzáfértem, a nemzeti könyvtár dokumentumtárából mindenki számára elérhető.

Rosa María Britton nemzetközi szinten az egyik legjobban ismert és elismert panamai író. Foglalkozását tekintve nőgyógyász, onkológus. Édesapja kubai, édesanyja panamai, iskolái egy részét Kubában végezte, majd a politikai helyzet miatt Madridban tanult egyetemen. Madridban ismerte meg amerikai férjét is, akivel az USÁ-ban telepedtek le, orvosi hivatását ott kezdte gyakorolni. 1981-ben az első regénye volt az „El ataúd de Uso“, ami egy családtörténeti írásnak indult a saját családjáról. Ricardo Miró díjat kapott a regény, ami a legfontosabb írói díj Panamában. A díjat többször, más regényeivel is elnyerte.

Tovább

Americanah – Nigéria

Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah című könyve.

A nigériai Chimamanda Ngozi Adichie három regénye közül az Americanah a második, amelyet olvastam. A könyv – mint az előző, Az aranyló fél napkorong – Kiss Árpád fordításában a SawaSawa kiadásában jelent meg Magyarországon 2016-ban. A három regény közül a Purple Hibiscus 2003-ban, a Half of a Yellow Sun 2006-ban, az Americanah pedig 2013-ban jött ki a nyomdából angol nyelven. A szerző számos díja jelzi, hogy az olvasók és a kritikusok is elismerik írásait. Adichie az Americanah-val elnyerte többek között a National Book Critics Circle díját. Regényei mellett 2009-ben egy novelláskötettel is jelentkezett. Az 1977-ben született Adichie 19 éves koráig Nigériában élt, majd az Egyesült Államokba költözött. Jelenleg az év felét szülőhazájában, a másikat Amerikában tölti. Ez a kettősség jól tükröződik a legutóbbi regényében is.

Nigériáról nem sokat tudtam korábban, mint hogy a jelentős afrikai állam a Guineai-öböl partján helyezkedik el, sok olaja van, s hajdan brit gyarmat volt. 1960 óta független szövetségi állam, többféle etnikum lakja. A polgárháború idején sokat hallottunk róluk a híradásokban. Nagy változásokat, tragédiákat éltek és élnek meg az ottaniak. Az olajban gazdag állam lakóinak jó része mélyszegénységben él, óriási a korrupció. A legutóbbi nemzetközi adatok szerint Nigéria 14. a világ „failed state” listáján, azaz nem működik az állam. Megdöbbentő, de ma a várható átlagéletkor ötven év alatt van. Jelenleg Nigéria észak-keleti részén kolerajárvánnyal küzdenek. Hivatalosan nálunk utazás szempontjából a fokozott biztonsági kockázatot jelentő térségek közé sorolják a terrorcselekmények, a bűnözés és korrupció, az emberrablások, a vallási feszültségek és a járvány miatt. Tehát az Adichie-regények világa a valóságban negatív irányú folyamatot él meg.

Tovább

A szerelem következményei - Eritrea

Sulaiman Addonia: The Consequences of Love (A szerelem következményei) című könyve.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt nem Paolo Sorrentino 2004-ben megjelent pszicho-thrillerjéről van szó, hanem egy eritreai író regényéről, aki az 1980-as évek végének Szaud-Arábiájába repít minket képzeletünkben.

Eritrea Kelet-Afrikában található, jelenleg a világ egyik legszegényebb országaként tartják számon és túlélése nagyban függ a nemzetközi élelmiszer-segélyektől. A neve: Eritrea vöröset jelent, a Vörös-tengerre való hivatkozásként. Az országban évtizedeken keresztül dúlt a háború, angolok, olaszok, amerikaiak, szovjetek és a környező országok mind saját befolyásuk alá próbálták hajtani a területet. Függetlenségét 1993-ban mondták ki. Elszigeteltségét Észak-Koreához hasonlítják, a lakosságnak például nincs szabad hozzáférése az információhoz, az internet a kormány felügyelete alatt működik. Érdekesség, hogy az országnak nincsen hivatalos nyelve, 10 különböző nyelv van használatban.

Tovább

A mongol hegyek között - Mongólia

Uuganaa Ramsay: Mongol című könyve.

Immár sokadik könyvként került kezembe Uuganaa Ramsay Mongol című könyve. Mongólia régóta foglalkoztatja a fantáziámat, miután több cikket és videót láttam arról, milyen sok meghökkentő hasonlóság fedezhető fel a magyarok- és a mongolok nyelve, kultúrája között. Ki tudja, mi az igazság, mindenesetre az én érdeklődésemet felkeltette ez az ország.

mongol2.png

Mongólia Belső-Ázsiában található, fővárosa Ulaanbaatar, vagy Ulan Bator, mely a mongol Ulayanbayatur szóból ered, jelentése Vörös hős. Érdekessége, hogy 1639-ben vándorló apátságként alapították és 28-szor változtatott helyet, mielőtt jelenlegi helyzetét elfoglalta volna. Maga a mongol szó pedig bátrat jelent.
Egy elmélet szerint a fagylalt feltalálása a mongolok nevéhez köthető: a Góbi sivatagot télen átszelő lovasok táskájában cipelt állati belsőségekből készült krém megfagyott, a lovak mozgása hatására pedig erőteljesen összerázkódott. Innen terjedt el aztán Kínában, majd Marco Polo révén Olaszországban.

Tovább

Egy társasház élete a zárt ajtók mögött - Portugália

José Saramago: Tetőablak című könyve.

Portugália körülbelül Magyarországgal egy méretű, és lakossága is 10 millió főre tehető, itt található kontinentális Európa legnyugatibb pontja, a Cabo de Roca.

A Tetőablak Lisszabonban játszódik, a ma kb. 500.000 fős fővárosban. A nagy felfedezések korában, az 1420-as évektől a legfontosabb kikötővárosok egyike, a legelső felfedezőutak kezdőpontja volt. A felfedezések, a gyarmatosítás, az új kereskedelmi kapcsolatok az 1500-as években kialakuló világkereskedelem egyik fő központjává tették Lisszabont. Később azonban, mint minden aranykornak, ennek is vége szakadt. Portugáliában 1910-ben polgári forradalom söpörte el a királyságot, és kikiáltották a Portugál Köztársaságot. 1926-ban katonai puccs döntötte meg a demokratikus kormányt, és 50 éves katonai diktatúra kezdődött.

Tovább

Istennek elege lett belőlünk - Egy szudáni elveszett fiú emlékei - Szudán

John Bul Dau, Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk című könyve.

Szudán, Afrika legnagyobb országa. Területe két és fél millió négyzetkilométer, nagyjából megfelel Nyugat-Európa területének. Függetlensége kivívásának évében, 1956-ban népszámlálást tartottak, mely szerint kevéssel több mint tízmillió lakosa, száztizennégy eltérő nyelvet beszélő, ötszázhetvenkét különböző törzshöz tartozott.

A szudáni „elveszett fiúk” egyike, John Bul Dau, a szerző, mindössze 12 éves volt, amikor a polgárháború feldúlta a falut, ahol élt, és szilánkjaira zúzta a dinkák pásztorkodásra és mezőgazdaságra épült ősrégi társadalmát. John visszaemlékezése a dinkák között töltött gyermekkorára, bemutatja az afrikai életformát és értékeket. Beszámolói a nehézségekről, éhezésről és a háborúról, az emberi ellenállás és jóság bizonyságai. Gyakran humoros történetei, az amerikai élethez való alkalmazkodásról pedig emlékeztetnek arra, hogy békésen is áthidalhatók kulturális különbözőségeink. Csendes büszkesége, igaz alázatossága, mély komolysága, kivételes bátorsága minden olvasót lenyűgöz.

Tovább

Isten báránya – Szlovákia

Ľudmila Podjavorinská: Baránok boží (Isten báránya) című könyve.

Olyan könyvet választottam a kihívásra, ami nem egy könnyű olvasmány. Központi szereplője egy árva gyermek, központi helyszíne egy árvaház, cselekménye a világháború ideje alatt játszódik, fő témája pedig a szeretet, a megértés, az elfogadás és az önzetlen segítség, illetve annak hiánya. Mivel beszélem a nyelvet, a könyvet szlovákul olvastam.

Szlovákiát valószínűleg nem kell különösebben bemutatni. Északi szomszédja Magyarországnak, tagja az EU-nak, a NATO-nak. Ma önálló kis ország, mely része volt a Magyar Királyságnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Csehszlovákiának. A szlovák nyelvet, mint irodalmi nyelvet, csupán 1843-ban kodifikálták, ezért e nemzet írói sokáig cseh, vagy kevert cseh-szlovák nyelven írtak, publikáltak.

Az írónő egy szegény család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel továbbtanulása anyagi okok miatt megoldhatatlan volt, otthon képezte magát. Író és költő is egyben, akit a modern szlovák gyermekirodalom úttörőjének tartanak.

Tovább

Szentek mosolya – Omán

Ibrahim Farghali: The Smiles of the Saints című könyve.

Omán utolsó pillanatos vállalásom, szóval könyvem kiválasztásának fő kritériumai a gyors beszerezhetőség (Amazon, ebook) kevés oldalszám és az alacsony ár voltak kilenc másik könyv után. Így aztán sikerült olyan könyvet választanom, ami nagyrészt nem Ománban játszódik, hanem Egyiptomban. Az internetes kutakodást tehát nem úszhattam meg, lássuk hát, mit tud a Wikipedia Ománról:

Bár az Ománi Szultánság a térképen aprócska folt az Arab-félsziget nagy részét kitevő Szaúd-Arábia, a hasonló nagyságú Jemen és az Egyesült Arab Emírségek mellett, területe valójában három Magyarországot tesz ki, de lakossága csupán 4 millió fő, ami nem is csoda, hiszen területének nagy része sivatag, de hegyek és tengerpart is jutott neki bőven. Fővárosa Maszkat.

Tovább