Világjáró könyvmolyok


2017.nov.16.
Írta: Votisky Petra Szólj hozzá!

Istennek elege lett belőlünk - Egy szudáni elveszett fiú emlékei - Szudán

John Bul Dau, Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk című könyve.

Szudán, Afrika legnagyobb országa. Területe két és fél millió négyzetkilométer, nagyjából megfelel Nyugat-Európa területének. Függetlensége kivívásának évében, 1956-ban népszámlálást tartottak, mely szerint kevéssel több mint tízmillió lakosa, száztizennégy eltérő nyelvet beszélő, ötszázhetvenkét különböző törzshöz tartozott.

A szudáni „elveszett fiúk” egyike, John Bul Dau, a szerző, mindössze 12 éves volt, amikor a polgárháború feldúlta a falut, ahol élt, és szilánkjaira zúzta a dinkák pásztorkodásra és mezőgazdaságra épült ősrégi társadalmát. John visszaemlékezése a dinkák között töltött gyermekkorára, bemutatja az afrikai életformát és értékeket. Beszámolói a nehézségekről, éhezésről és a háborúról, az emberi ellenállás és jóság bizonyságai. Gyakran humoros történetei, az amerikai élethez való alkalmazkodásról pedig emlékeztetnek arra, hogy békésen is áthidalhatók kulturális különbözőségeink. Csendes büszkesége, igaz alázatossága, mély komolysága, kivételes bátorsága minden olvasót lenyűgöz.

Tovább

A láthatatlan kontinens megismerése - Mauritius

Jean-Marie Gustave Le Clézio: Raga - A láthatatlan kontinens megismerése című könyve.

"Afrikáról azt mondják,az elfeledett kontinens.

Óceánia nem más,mint a láthatatlan kontinens.

Láthatatlan,mert az utazók,akik elsőként arra merészkedtek,még csak észre sem vették,és mert manapság sem ismeri el a világ.Csupán egy átjáró,amely mintha ott sem lenne."

Az író megmagyarázza a szigetek partjainak komorságát,ellenségességét:

A hosszú utazást követően a kiéhezett tengerészek rávetették magukat az élelemre,ivóvízre,nőkre.Bárminemű ellenállást szigorúan büntettek (gyilkolás,földek tönkretétele,gyújtogatás), így idővel a szigetlakók inkább engedtek nekik csak hogy mentsék ami menthető.Idővel ha vitorlát láttak, olyan nagy lett a félelmük hogy bemenekültek az erdő sűrűjébe és onnan lesték, mikor távoznak hívatlan vendégeik.A félelmen és ellenségességen túl más "nem várt ajándékok" is kísérőjük lett: járványok, betegségek mint pl. kolera,spanyol nátha,skarlát,tuberkulózis.

Tovább

Zárt ajtók mögött – Tunézia

Monia Hejaiej: Behind Closed Doors című könyve.

Tunéziát azért választottam, mert szerettem volna egy arab országot is a többi vállalásom mellé. Nagyon megörültem neki, mikor váratlanul felszabadult, mivel egy jó ismerősöm is innen származik, akivel nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg. Nagyon rendes srác, poénkodásával mindig feldobta a késő esti olaszórákat. Nemrég volt az esküvője otthon, Tunéziában, és bár szerelmi házasság, és a felesége nem hord semmiféle kendőt (nem is kötelező már náluk), a lakodalom a tunéziai arab hagyományoknak megfelelően hét napon át tartott, pont úgy, ahogy a választott könyvemben többször is utalnak rá.

tunezia.pngA könyvválasztáshoz Ann Morgan listáját vettem alapul, és már épp megrendeltem volna BookDepository-n egy regényt, mikor megnéztem milyen hasonló könyveket ajánl a weboldal. Így találtam rá Monia Hejaiej könyvére, melyet magyarra így lehetne lefordítani: Zárt ajtók mögött: Tuniszi nők szóbeli narratívái. Rögtön felcsillant a szemem, hogy ez valami nagyon autentikus, emellett néprajzos tanulmányaim és feminista beállítódásom is arra ösztönöztek, hogy ezt a könyvet válasszam.

Tovább

Törött Pohár – Kongói Köztársaság

Alain Mabanckou: Törött Pohár című könyve.

Nehéz elkezdeni az összefoglalót, mert tele vagyok kettős érzésekkel. Eleve a könyvválasztás miatt is, mert bár az író Kongóban született, már francia állampolgár és bár a történet Kongóban játszódik, de témáját tekintve szerintem bármely más afrikai országban játszódhatna. Érdekes életutakat mutat be, de mégis inkább egy alkoholista zaklatott lelkivilágát ismerhetjük meg. Nincsenek mondatok, mintha egy hirtelen „brainstorming” lenne pár vesszővel és idézőjellel. Napokat mutat be, egyes szereplők életét, nekem mégis olyan érzésem volt, mintha egy hosszú gondolatmenet lenne az egész. A kihívás egyik érdekessége volt, és nem feltétlen pozitív értelemben.  Ha lehet ilyet írni, szerintem ez inkább fiús könyv, mint lányos.

Tovább

Skarlátszínű dal - Szenegál

Mariama Bâ: Scarlet Song című könyve.

A könyvek kiválasztásánál próbáltam figyelembe venni, hogy az adott országhoz legyen valami kötődésem, vagy már jártam ott vagy szeretnék eljutni oda, vagy kedves ismerősök emlékeztetnek az adott országra. Szenegálra amiatt esett a választásom, mert pár éve megismertem egy hihetetlenül jókedélyű szenegáli fiatalembert aki sok érdekes dolgot mesélt már a családjáról, apukájáról és annak három feleségéről, a 15 testvéréről illetve magáról az országáról.

Tovább

Kadhafi háremében - Líbia

Annick Cojean: Kadhafi háremében című könyve.

Először Kadhafi híres Zöld Könyvét akartam elolvasni. Aztán találkoztam ezzel a könyvvel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen történet lesz. De nagy meglepetésemre nem egy, hanem több ember is "megszólal" a könyvben. Így az írónő, aki a francia Le Monde újság haditudósítója, egy valós képet mutat be Kadhafi háreméről. Sőt, még néhány részlet is van a Zöld Könyvből.

Tovább

A hutu népirtás története – Ruanda

Philip Gourevitch: We wish you to inform you that tomorrow we will be killed with our families című könyve.

Ruanda az egyik legkisebb afrikai ország. Közép-Kelet-Afrikában található. Ugandával, Tanzániával, Burundival és Kongóval határos. Három nemzetiség él együtt: a hutu, a tutsi és a twa. Mai napig kérdéses a hutuk és a tutsik származása. A hutu származásúak vannak többségben. A hutu és tutsi származásúak között konfliktusok sorozata áll. Az egyik ilyen volt a ruandai népirtás.

Tovább

Elveszett lelkek kertje – Szomália

Nadifa Mohamed: The Orchard of Lost Souls című könyve.

Szomáliára mint a kihívás közben megüresedett országra csaptam le. Angol gyarmat volt, részben olasz gyarmat is (ezen a két nyelven olvasok a magyaron kívül), van irodalma, angol nyelvű, több írója is, könnyű volt így könyvet találni hozzá. Ráadásul női író könyvét, ami nekem szívügyem. És Nadifa Mohamed nem úgy író, hogy írt egy könyvet, hanem többet is, ráadásul már az elsővel (Black Mamba Boy) megnyert számos díjat.

Tovább

Vissza a gyökerekhez – Ghána

Taiye Selasi: Ghana Must Go című könyve.

„The beauty of writing: the power to open new spaces, to reflect back to us in the clearest light some kernel of our selves.”

Taiye Selasi szerint mostohán bánik a világ az afrikai irodalommal. (Nyilván nem próbált még eladni magyar könyvet.) Gondoljunk bele, hogyan reagálunk egy olyan kötetre, amelynek szerzője, témája, helyszíne vagy nyelve Afrikához köthető. Talán egy földrajzilag behatárolt területre asszociálunk, amihez semmi közünk. Vagy talán épp azért vesszük kézbe, hogy felfedezzük, milyen hatással lehet ránk olvasókra, a világ bármely pontján.

Tovább