Szégyenlős szerelem – Csehország

Tavaly nyáron Žižkovban (Prága egyik, turisták által kevésbé látogatott „alternatív” negyedében) egy bolhapiacon nézelődtem a lengyel barátnőmmel. Leragadtunk az egyik agyontetovált árusnál, aki fillérekért árult angol nyelvű könyveket és cseh DVD-ket. Nagyon boldogan fedeztem fel a poros kupacban egy Márai kötetet angolul, rögtön a barátnőm kezébe is nyomtam. Amikor már a DVD-k között nézelődtem, egyszer csak ismerős arcra lettem figyelmes. Cserhalmi György nézett rám, pontosabban maga elé, nagyon komolyan az egyik borítóról. Azonnal felkiáltottam – hihetetlen, hogy milyen hazafi lesz az emberből, amikor külföldön él! –, és mindenkivel ujjongva közöltem, hogy ő bizony magyar! Bólogattak, hiszen a csehek jól ismerik őt. Több filmjükben szerepelt, és ez, a Želary is nagyrészt, ha nem kizárólag – ezt már nem a hazafiság mondatja velem, hanem olvastam ilyen cseh kritikát – az ő alakításának köszönhetően kapott Oscar-jelölést. Persze én is hevesen helyeseltem, tök ciki lett volna bevallani, hogy még életemben nem hallottam erről a filmről… A DVD-t természetesen megvettem, barátnőm is a Márait, aztán, ahogy hazaértem, elkezdtem nyomozni a filmről. Csehországban másfél millióan látták, itthon viszont be se mutatták, pedig büszkélkednünk kellett volna vele, nem? Szomorú, de a lényeg, hogy így 14 évvel később végre már tudok róla.

Tovább