Gioconda Belli: Nők országa című könyve.

A könyvkihívás megajándékozott az idei év általam olvasott legérdekesebb könyvével. Izgalmas történet, pergő, olvasmányos nyelvezet, lebilincselő és letehetetlen. Szerintem.

Gioconda Belli, aki megalkotta ezt a csodát, Nicaraguában született regényíró és költő, részben észak-olasz származású.  2010-ben elnyerte ezzel a könyvével a legrangosabb latin-amerikai irodalmi díjat (La Otra Orilla), első nőként a díj történetében. Férje amerikai és egy lánya született.

Miguel Otero Silva: Kihalt házak című regénye.

A dél-amerikai Venezuelával elég kevés kapcsolatunk van, nincsenek látványos karneválok, mint Braziliának és nem foci nagyhatalom. Pedig érdemes lenne nagyobb figyelmet fodítani egy országra, aminek legalább 2000 km karibi tengerpartja van. :-) 

Oscar Núnez Olivas: Cadence of the Moon című regénye.

Costa Rica Közép-Amerikában helyezkedik el, jelentése gazdag part. Hivatalos nyelve a spanyol. A Happy Planet indexe alapján a legboldogabb ország. Keleti partjait Kolumbusz fedezte fel, spanyol gyarmat volt 1821-ig. Costa Rica története békés és politikailag stabil.

Oscar Núnez Olivas nevéhez négy regény köthető. Az egyik, El teatro circular (1997) elnyerte az év Latin Amerikai Regény díját.

Jamaica Kincaid:  Lucy című könyve.

Antigua és Barbuda parányi, független közép-amerikai szigetország a Szélcsendes-szigetek középső részén, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. Az államot három sziget alkotja. Antiguát Kolumbusz Kristóf fedezte fel és nevezte el.

A Lucy Jamaica Kincaid életrajzi ihletésű regénye, mely Jamaica Amerikában eltöltött első pár évét mutatja be. Mindig is érdekeltek az életrajzi regények, ezért esett a választásom erre a műre.

Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér című könyve.

A legnagyobb jóindulattal sem tudom a most olvasott könyvet jónak mondani. Érdekes, különös, de leginkább hátborzongató. Azt mondanám rá, hogy egy „lájtos” horrortörténet. Mindezek ellenére nem tudtam letenni, muszáj volt megtudnom, hogy mi fog történni a végén.

Jorge Icaza: Indián átok című könyve.

Egy nagyon húsbavágó könyv, ami nem hepienddel végződik. Még az utolsó oldalaknál is reméltem valami feloldozást ez alól a megrázó történet alól, de nem kaptam. Dél-amerikai regény, de nincs benne semmi mágikus, itt nem a hős indiánokról olvashatunk, hanem a kivert kutyaként sárban robotoló behódolt népről, egy fehér-indián ellentétről, gyermekekről és megtört szerelmesekről.

Juan Carlos Onetti: A hajógyár című könyve.

Ha őszinte akarok lenni, a választásom azért esett erre a dél-amerikai országra, mert más nem választotta. Gondoltam egy nagyot: ha találok magyarra lefordított regényt ebből az országból, bevállalom. Így találtam rá Juan Carlos Onetti regényére.

De nézzük csak, mit tudunk Urugayról. A Wikipédia segítségével a következő dolgokat tudtam meg: neve Uruguay-Keleti-Köztársaság, fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Az ország nyelve guarani nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek az országba, amely 1811-ig spanyol gyarmat volt. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, 1821-től az önállósodó Brazília Cisplatina néven provinciává tette. A brazil uralom nem sokáig tartott, 1825-ben kiűzték a megszállókat, augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett. Az őslakosokat, a Carrúa indiánokat szinte teljesen kiirtották, illetve asszimilálták.

Augusto Roa Bastos: Embernek fia című könyve.

A könyv, amit a napokban fejeztem be, az Embernek fia (spanyolul Hijo de hombre) címet kapta és a paraguayi Augusto Roa Bastos írta. Még soha nem olvastam semmit paraguayi írótól, de tudom, hogy Dél-Amerika történelme sem mentes a legendáktól, így kissé fenntartással vettem kezembe.

Mindenekelőtt nézzük magát az országot. Paraguay, hivatalosan a Paraguayi Köztársaság, Dél-Amerikában található. Az országot délről és délnyugatról Argentína, keletről és északkeletről Brazília, északnyugatról Bolívia határolja. Azt mondják nevét legnagyobb folyójáról kapta, és indián eredetű, a jelentése pedig: "papagájok vize". Vajon miért? Tele volt a környék papagájjal? Vagy annyit "beszél" a víz, mint a papagáj? Nos, ez mára már történelem és gyanítom, hogy soha nem derül ki az igazság. Egyébként az egykori spanyol gyarmat 1811-ben nyerte el függetlenségét. Felszínét a Paraguay – mocsarakkal tarkított, őserdővel borított – völgye osztja két részre. A folyótól nyugatra a Gran Chaco szavannás alföldje, keleten pedig a szubtrópusi erdőkkel fedett Brazil-magasföld előhegysége uralja a tájat. Előbbiért folyt az a háború, mely Bastos könyvében megjelenik.

Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései című könyve.

Amikor könyvet kellett választani, nyilvánvaló volt, hogy – legalábbis részben – Közép-Amerikából fogok választani. Így esett a választásom egy perui íróra, Mario Vargas Llosára és az ő művére, A rossz kislány csínytevései.

Az 1936-os születésű író eddigi élete során, több országban élt és egyetemen is tanított. A könyvei témája sokszor önéletrajzi visszaemlékezései. Bővebben az életéről és műveiről itt tudsz olvasni. 

A könyv Lima egy nem túl előkelő negyedében indul, a hol megismerjük a helyi kamaszok életét és azt, hogy milyen felfordulást tud okozni két chilei lány. Akikről persze kiderül, hogy cseppet sem chileiek és így kitaszítottá válnak, de a fiúk, férfiak álmaiban továbbra is szerepelnek.