Világjáró könyvmolyok


2017.nov.14.
Írta: Votisky Petra Szólj hozzá!

Isten báránya – Szlovákia

Ľudmila Podjavorinská: Baránok boží (Isten báránya) című könyve.

Olyan könyvet választottam a kihívásra, ami nem egy könnyű olvasmány. Központi szereplője egy árva gyermek, központi helyszíne egy árvaház, cselekménye a világháború ideje alatt játszódik, fő témája pedig a szeretet, a megértés, az elfogadás és az önzetlen segítség, illetve annak hiánya. Mivel beszélem a nyelvet, a könyvet szlovákul olvastam.

Szlovákiát valószínűleg nem kell különösebben bemutatni. Északi szomszédja Magyarországnak, tagja az EU-nak, a NATO-nak. Ma önálló kis ország, mely része volt a Magyar Királyságnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Csehszlovákiának. A szlovák nyelvet, mint irodalmi nyelvet, csupán 1843-ban kodifikálták, ezért e nemzet írói sokáig cseh, vagy kevert cseh-szlovák nyelven írtak, publikáltak.

Az írónő egy szegény család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel továbbtanulása anyagi okok miatt megoldhatatlan volt, otthon képezte magát. Író és költő is egyben, akit a modern szlovák gyermekirodalom úttörőjének tartanak.

Tovább

Maga szavasítja helyeit az ember - Liechtenstein

Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember című könyve.

Amikor csatlakoztam a könyvkihíváshoz, már tudtam, hogy lelkes germanistaként lehetőleg németül szeretnék valamit elolvasni, de az ismertebb német nyelvű országok már foglaltak voltak, így, mikor megláttam, hogy Liechtenstein még szabad, egyből tudtam, hogy rám vár. Semmit nem tudtam sem az országról, sem irodalmáról, ezért Ann Morgan blogjához fordultam, ahol kiderült, ő összesen két liechtensteini írót talált, de egyik művet sem fordították még le angolra, így neki más megoldást kellett találnia (erről itt ír). Nekem viszont remek tippet adott, így választottam Iren Nigget, akinek könyvét több kudarc kísérte próbálkozás után sem lehetett németül beszerezni (már nem kapható…), ezért kissé csalódottan magyarul olvastam el, mert meglepő módon magyar fordítása van, és el is érhető.

Tovább

Az Araráton innen és túl – Örményország

Martirosz Szárján: Életemből című könyve.

Noha ez nem volt tudatos, egy olyan örmény szerző könyvét választottam, aki nem Örményországban született. Az örményekre pedig kifejezetten jellemző, hogy diaszpórában élnek szerte a világon. Sőt, jóval többen, mintegy 8 millióan laknak az anyaországon kívül, amelynek kb. 3 millió lakosa van.

mount-aragats-1925.jpg

Az örmény állam volt az első a világon, amely 301-ben megtette a kereszténységet államvallásnak. Számos, a középkorban épült templom, kolostor és kereszteskő (úgynevezett khacskar) napjainkig is fennmaradt, sőt, Haghpat és Szanahin kolostorai, Ecsmiadzin katedrálisa és templomai, Zvartnoc, valamint a Geghard kolostor a világörökségi helyszínek közé is bekerültek.

Tovább

Monaco hercegnője - Monaco

Jeffrey Robinson: Grace, Monaco hercegnője című könyve.

Az emberek, ha Monaco nevét hallják, legtöbbször a szikrázó napsütésre, a Forma-1-es versenyekre és a kaszinókra gondolnak. De kevesen tudják, hogy egy független állam, ami a világ legnagyobb adóparadicsoma. Itt a világon a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, annak ellenére, hogy a világ második legkisebb állama. A francia határtól csak egy virágágyás választja el, így sokszor vitatott a helyzete, de a helyiek kikérik maguknak, ha a franciákhoz sorolják őket.

Tovább

Noé bárkája 2.0 – Andorra

Albert Salvadó: The Phaeton Report című könyve. 

Kétszeresen is szokatlan könyvet választottam. Egyrészt a szerző, Albert Salvadó andorrai – és ez az első alkalom, hogy ennek az országnak az irodalmából olvasok bármit is, másrészt pedig a The Phaeton Report műfaját tekintve is meglehetősen távol áll az általam jellemzően olvasott könyvektől.

Andorra a maga 468 négyzetkilométerével Európa legnagyobb törpeállama, amely Franciaország és Spanyolország között, a Keleti-Pireneusokban található. Bár államformája független parlamentáris demokrácia, az államfői funkciót továbbra is társhercegek töltik be, akiknek egyike a mindenkori francia köztársasági elnök, a másik pedig az urgelli püspök. Körülbelül 85 ezren lakják, és közel azonos a katalán anyanyelvűek (ez a hivatalos nyelv is) és a spanyol anyanyelvűek aránya. A fővárosban, Andorra la Vellában kb. 22 ezren élnek. Az ország nemzeti ünnepnapja szeptember 8., azaz Kisboldogasszony napja, a Meritxellhez kötődő Szűz Mária-jelenés tiszteletére. Andorra fő bevételi forrásait a turizmus és a banki-biztosítási szektor jelenti.

Tovább

Tajtékos napok – Franciaország

Boris Vian: Tajtékos napok című könyve.

Nehéz elfogultság nélkül írnom erről a könyvről, ez az életem leg-leg könyve. Olvastam minimum négyszer, láttam filmen és most újra hallgattam hangoskönyvként. Az író is a kedvenceim közé tartozik, olvastam minden magyar fordításban megjelent könyvét. Következzen a teljesen szubjektív beszámolóm.

Tovább

Csak erős idegzetűeknek – Észtország

Meelis Friedenthal: Méhek című könyve.

A könyv, amit a helyi könyvtárban ajánlottak, Meelis Friedenthal észt író második regénye, melynek a Méhek címet adta, és amely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Az író hazája Észtország, egy észak-európai állam, amely a Balti-tenger keleti partján fekszik. A mai Észtország területe volt Európának az a sarka, amely a legkésőbb vette fel a kereszténységet. 1193-ban III. Celesztin pápa toborzott kereszteseket a pogányok megszelídítésére. Ötszáz évvel később, 1625-ben Észtország teljes szárazföldi területe svéd birtok lett, majd a nagy északi háború következtében Oroszországhoz került. Háromszáz évvel később az észtek sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában.

Tovább

Ne félj, Mama! – Grúzia

Nodar Dumbadze: Ne félj, mama! című könyve.

Grúzia a szívem csücske. Igaz, még nem voltam ott, de a gyökereim miatt nagyon érdekel a kultúrája. Ebből a szempontból ez a könyv számomra nagyon jó választásnak bizonyult. Egyszerre enged betekintést a társadalmi viszonyokba és a város-vidék ellentétébe.

Grúzia is tagja volt a Szovjetuniónak, így ez a könyv nem csak Grúzia életképébe ad betekintést, hanem az egész szovjet világba.

A regény főszereplője egy ifjú legény, akinek a viszontagságos életével ismerkedtem meg. A történet első részében kirajzolódik, hogy milyen volt az élet Tbilisziben, Grúzia fővárosában. Teljesen élethűen mutatja be a várost, a társadalmi viszonyokat vagy azt, hogy milyen módon szórakoztak az akkori fiatalok.

Tovább

Színes mesék – Lettország

Imants Ziedonis: Színes mesék című könyve.

Aki a címből úgy véli, ez egy mesekönyv lesz, akkor nem téved. A gyerekekkel olvastuk végig ezt a 11 meséből álló könyvet, kisebb-nagyobb csodálkozások és/vagy meglepődések közepette.

lettorszag.jpg

Imants Ziedonis lett költő, író, Lettország népművésze, az éneklő forradalom szervezője, a kortárs lett líra egyik legismertebb alkotója. A rigai kerület slokai járásának Ragaciems nevű településén született 1933-ban, egy halász család gyermekeként. 1959-ben a Lett Állami Egyetem filológiai fakultásán végezett. 79 évesen hunyt el.

A könyvben a színekről olvashatunk. Én ilyen megközelítését a témának nem találtam sehol és erősen áthatja az akkori szocialista életérzés. Olvashatunk a fehér, sárga, barna, kék, fekete, piros, lila, zöld, szürke és tarka színekről valamint zárásul a Borostyánkő-mesét.

Tovább

Minden nap minden órájában – Horvátország

Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában című könyve.

Kedves világjáró könyvmolyok és követőik, egy szerelmetes, mesés tengerparti történetet hoztam nektek a napfényes Horvátországból. Na, nem kell megijedni, nem lesz túl szirupos, és a hepiend sem garantált. Be kell hogy valljam, a könyvet már két évvel ezelőtt elolvastam olasz nyelven. Most a könyvkihívás kedvéért vettem elő újra, mivel Horvátország szabaddá vált, én pedig remélem, hogy sikerül teljesítenünk a kihívást. Azt terveztem, hogy ezúttal csak gyorsolvasás lesz, de teljesen belefeledkeztem a történetbe, és nem vitt rá a lélek, hogy túl sok részt átugorjak. Már el is felejtettem, mekkora hatással volt rám a könyv, és most – újraélve a történetet – semmivel sem csökkent ez a hatás. Teljesen átéreztem a (női) főszereplő örömét, fájdalmát, elszántságát.

Tovább