Világjáró könyvmolyok


2017.júl.25.
Írta: Votisky Petra Szólj hozzá!

Szégyenlős szerelem – Csehország

Tavaly nyáron Žižkovban (Prága egyik, turisták által kevésbé látogatott „alternatív” negyedében) egy bolhapiacon nézelődtem a lengyel barátnőmmel. Leragadtunk az egyik agyontetovált árusnál, aki fillérekért árult angol nyelvű könyveket és cseh DVD-ket. Nagyon boldogan fedeztem fel a poros kupacban egy Márai kötetet angolul, rögtön a barátnőm kezébe is nyomtam. Amikor már a DVD-k között nézelődtem, egyszer csak ismerős arcra lettem figyelmes. Cserhalmi György nézett rám, pontosabban maga elé, nagyon komolyan az egyik borítóról. Azonnal felkiáltottam – hihetetlen, hogy milyen hazafi lesz az emberből, amikor külföldön él! –, és mindenkivel ujjongva közöltem, hogy ő bizony magyar! Bólogattak, hiszen a csehek jól ismerik őt. Több filmjükben szerepelt, és ez, a Želary is nagyrészt, ha nem kizárólag – ezt már nem a hazafiság mondatja velem, hanem olvastam ilyen cseh kritikát – az ő alakításának köszönhetően kapott Oscar-jelölést. Persze én is hevesen helyeseltem, tök ciki lett volna bevallani, hogy még életemben nem hallottam erről a filmről… A DVD-t természetesen megvettem, barátnőm is a Márait, aztán, ahogy hazaértem, elkezdtem nyomozni a filmről. Csehországban másfél millióan látták, itthon viszont be se mutatták, pedig büszkélkednünk kellett volna vele, nem? Szomorú, de a lényeg, hogy így 14 évvel később végre már tudok róla.

Tovább

A világ fölmérése – Németország

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt) című könyve.

A második könyvem eredetileg nem is volt a három között, amiket elvállaltam. Bár már egy ideje el akartam olvasni, de mire országot választottam, Németországot már elvállalta valaki, így hát feliratkoztam másodikként. Ahhoz, hogy ezt a könyvet el akartam olvasni, egy személyes történet fűződik: Németországban első munkahelyemen építészként a feladatom többnyire az volt, hogy régi épületeket mértem fel. Ez néha elég egyhangú munka, ugyanakkor szórakoztató is, mert olyan épületeket vehettem jól szemügyre, ahova különben nem nagyon lenne lehetőségem bejutni (rendőrség, különböző önkormányzati épületek...). A munkám kapcsán kérdezte meg valaki, hogy olvastam-e A világ fölmérése című könyvet. Akkor hallottam róla először, de utánanéztem, és érdekesnek tűnt. Később beszereztem, és elolvastam eredeti nyelven, egyben ez volt az első könyvem, amit németül olvastam.

Tovább

Varázsütésre – San Marino

Lara Swan: D’Incanto című könyve.

Eredetileg Olaszországot akartam választani, de az nem lett volna kihívás, mivel itt élek, és olasz szerző könyvét mindenféle nyelven könnyű beszerezni. Na de san marinói könyvet találni… olyan, mint mondjuk Magyarországon bajai vagy soproni születésű szerzőre vadászni, ha nem nehezebb. Egy 30.000 lakosú, 61 négyzetkilométeres területű miniállamról beszélünk az olasz Riminihez közel, Emilia-Romagna és Marche régiók határán, hegyes-dombos vidéken. Állítólag a maffia fellegvára, nem az íróké. Szóval kihívás.

Tovább

A megdermedt szív - Spanyolország

Almudena Grandes: A megdermedt szív című könyve.

Almudena Grandes kortárs írónő földrajzot és történelmet tanult, utána fogott prózaírásba. Egy ideig árnyékíróként tevékenykedett, majd a „Lulú korszakai” tette híressé. Több regényét megfilmesítették.

A madridi születésű írónő 2007-ben megjelent regényét 2013-ban jelentette meg Magyarországon a Scolar kiadó, Cserháti Éva fordításában. Magyarul olvastam a könyvet, nyomtatott könyv formájában 2016 őszén. Kemény táblás, 928 oldal. Ezt muszáj leírnom, mert noha soha nem foglalkoztatott egy könyv terjedelme, ebben az esetben sokszor eszembe jutott, hogy érdemes lett volna két kötetre bontani, mert annyira súlyos és nehéz. A mondanivalója nem kevésbé.

Tovább

Az érintetlen tájak lélegzetelállító szépsége – Izland

Audur Ava Ólafsdóttir: Ein Schmetterling im November (Egy pillangó novemberben) című könyve.

Izland régóta felkerült az utazási bakancslistámra, ezért nagyon örültem, amikor a könyvek kiválasztásánál ez az ország szabad volt még, és le tudtam csapni rá. Örültem, hogy végre Izlandról nem csak úti leírásokat olvashatok, hanem egy regényen keresztül bemutatva ismerhetem meg az országot.

A könyvválasztásom amiatt esett Ólafsdóttir Egy pillangó novemberben című művére, mert a tartalomleírás alapján egy határozott nőről, egy kisfiúról és egy csodálatos barátságról szól a könyv, egy izlandi körutazás keretében. Gondoltam, ez pont megfelelő lesz, könnyed regény, miközben Izland tájait is megismeri az ember. Németül olvastam a könyvet, beszereznem egyszerű volt, a könyvesboltban rögtön le tudtam emelni a polcról. Az első német kiadás 2014-ben jelent meg, eredeti nyelven pedig 2004-ben Rigning í nóvember címmel.

Tovább

Tartalék élet - Macedónia

Lidija Dimkovszka: Tartalék élet című könyve.

Macedónia egy kis ország a Balkán-félszigeten, körülbelül akkora, mint a Dunántúl 2/3-a, 2 millió ember lakja. Bulgária, Görögország, Szerbia és Albánia veszi körül, és "szokás szerint" szinte az összes szomszédos országgal vannak kényes témáik.

Az ország, Macedónia nem összekeverendő Makedóniával, ami egy ókori államalakulat volt, már nem létezik, területe átfedésben van a mai Macedóniával. El is érkeztünk a görögökkel való ellentét lényegéhez, a névvitához. Görögország nem akarja az országot Macedónia névvel elismerni. 

Tovább

Az analfabéta, aki tudott számolni – Svédország

Jonas Jonasson: Az ​analfabéta, aki tudott számolni című könyve.

A legviccesebb könyv, amit valaha olvastam. Akkora csavarok vannak benne, hogy lehetetlen letenni és közben - csak hogy stílusos maradj, Svédországról lévén szó - lefejelsz egy ikeás asztalt, mert ezt már nem bírod idegekkel. :D

Tovább

Fiatalság nélküli fiatalság - Románia

Mircea Eliade: Youth without youth című könyve.

Néhány mondat arról, hogyan találkoztam ezzel a regénnyel. Romániát választottam a román barátaim miatt. Nem ismertem senkit Romániából személyesen, amíg ki nem költöztem Londonba. Amikor idekerültem, egyedül, mint a kisujjam, valamire is használható nyelvtudás nélkül, nem kell magyaráznom, nem éreztem túl jól magam a bőrömben. Dolgozni kezdtem, román kollégáim azonnal a szárnyaik alá vettek, ki tudja, miért. A rengeteg segítség, biztatás mellett izgalmas, tartalmas beszélgetéseink voltak mindenről: politika, vallás, irodalom, munkahelyi pletyka, stb. Igen, ez utóbbi különösen izgalmas volt.

Tovább

Női zsebatlasz - Lengyelország

Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz című könyve.

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. - Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

A mondást a lengyel köznemesek találták ki a 16. vagy a 18. században, akik felismerték, hogy a két ország ugyanolyan berendezkedésű: mindkettő egy nemesi köztársaság, olyan parlamenti rendszer, melyet elvileg a köznemesség irányít ,valamint a lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló: ugyanolyan fegyvert használnak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdenek.Emellett ugyancsak szeretik a jó bort (amit a középkortól fogva Magyarországról importáltak), ez pedig ugyanolyan vérmérsékletet eredményez mindkettőjüknél. A mondás Magyarországon csak a 19. század végén lett ismert, általánosan elterjedt a nemesség körein kívül is. Két másik nép történelmi barátságáról nem ismeretes hasonlóan közismert vers.

Tovább

Minden hatalmat a szovjeteknek! - Szovjetunió

 Jelizaveta Drabkina: Viharos esztendők című könyve.

A most következő könyvről kicsit félve számolok be, mert ma már nem illik a kommunizmusról, a bolsevizmusról beszélni. Az „átkosban” minden rossz volt és helytelen, vagy legalábbis ma ezt szokás mondani. Olvasás közben sok régi emlék tolult fel bennem, hiszen én még bőven a kommunista éra szülötte vagyok. Voltam kisdobos és úttörő, viseltem a kék, majd a vörös nyakkendőt, és voltam KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tag. Nem váltottuk meg a világot, de egy csapat voltunk, összetartoztunk, és sok remek dolgot csináltunk együtt. Most egy olyan országot mutatok be, amely már nem is létezik, vagy legalábbis nem létezik abban a formában, ahogy én még megismertem. Ez pedig a Szovjetunió.

Tovább