Sulaiman Addonia: The Consequences of Love (A szerelem következményei) című könyve.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt nem Paolo Sorrentino 2004-ben megjelent pszicho-thrillerjéről van szó, hanem egy eritreai író regényéről, aki az 1980-as évek végének Szaud-Arábiájába repít minket képzeletünkben.

Eritrea Kelet-Afrikában található, jelenleg a világ egyik legszegényebb országaként tartják számon és túlélése nagyban függ a nemzetközi élelmiszer-segélyektől. A neve: Eritrea vöröset jelent, a Vörös-tengerre való hivatkozásként. Az országban évtizedeken keresztül dúlt a háború, angolok, olaszok, amerikaiak, szovjetek és a környező országok mind saját befolyásuk alá próbálták hajtani a területet. Függetlenségét 1993-ban mondták ki. Elszigeteltségét Észak-Koreához hasonlítják, a lakosságnak például nincs szabad hozzáférése az információhoz, az internet a kormány felügyelete alatt működik. Érdekesség, hogy az országnak nincsen hivatalos nyelve, 10 különböző nyelv van használatban.

Uuganaa Ramsay: Mongol című könyve.

Immár sokadik könyvként került kezembe Uuganaa Ramsay Mongol című könyve. Mongólia régóta foglalkoztatja a fantáziámat, miután több cikket és videót láttam arról, milyen sok meghökkentő hasonlóság fedezhető fel a magyarok- és a mongolok nyelve, kultúrája között. Ki tudja, mi az igazság, mindenesetre az én érdeklődésemet felkeltette ez az ország.

Mongólia Belső-Ázsiában található, fővárosa Ulaanbaatar, vagy Ulan Bator, mely a mongol Ulayanbayatur szóból ered, jelentése Vörös hős. Érdekessége, hogy 1639-ben vándorló apátságként alapították és 28-szor változtatott helyet, mielőtt jelenlegi helyzetét elfoglalta volna. Maga a mongol szó pedig bátrat jelent.
Egy elmélet szerint a fagylalt feltalálása a mongolok nevéhez köthető: a Góbi sivatagot télen átszelő lovasok táskájában cipelt állati belsőségekből készült krém megfagyott, a lovak mozgása hatására pedig erőteljesen összerázkódott. Innen terjedt el aztán Kínában, majd Marco Polo révén Olaszországban.

Helene Cooper: The House at Sugar Beach című könyve.

A könyvkihívás során Libéria immár a harmadik afrikai ország, melynek történelmébe betekintést nyerhettem. Mint a földrész többi országa, nem meglepő, hogy a legjelentősebb történelmi esemény – melyről írásos emlékekkel rendelkezünk – az a gyarmatosítás utáni véres, polgárháborúkkal tarkított időszak. Érdekes különböző korosztályok és társadalmi rétegek szemszögéből megismerni hasonló folyamatokat. Egyre tisztább kép él a fejemben, mi, miért és hogyan is zajlott ezekben a régiókban.

Ishmael Beah: A Long Way Gone - The True Story of a Child Soldier című könyve.

A könyvre az interneten kutakodva találtam rá. Mivel a kihívással az is a célom, hogy olyan országokat ismerjek meg, amikről eddig nem sokat tudtam, nagyon örültem, hogy rábukkantam egy ilyen igaz történetre. És még ha a valóság ennyire kegyetlen arcával is ismerkedtem meg, egy percig sem bántam meg a választásomat.

Domitila Barrios de Chungara: Let Me Speak! című könyve.

A kihívás során másodikként olvasott könyvemmel ezennel több mint 10 000 km-re repültem gondolatban, a dél-amerikai Bolíviába. Mindig is érdekelt ez az ország, hiszen egy nagyon jó barátom innen származik, és már számos alkalommal csodálhattam meg az általa készített fényképeket. A könyvet is ő ajánlotta és rögtön lázba hozott, hiszen egy igaz történetet mindig nagyobb izgalommal vár az ember, mint egy kitalált regényt.  És meg kell hogy valljam, nem csalódtam. Életem egyik leglebilincselőbb olvasmánya.

Ali Al-Muqri: Hurma című könyve.

Amikor beindult az országvadászat, mindenképpen olyan helyeket szerettem volna választani, melyekhez van valamilyen kötődésem. Mivel Európán kívül még sosem jártam, ezért a kapcsolat nem lehetett utazás ebben az esetben. Ehhez az országhoz az élet másik szépsége, a SZERELEM köt. :-) Életem első, gyerekkori szerelme (egy hétig tartott egy tábor erejéig) jemeni származású volt. Nagyon érdekes volt látni, milyen háttérrel érkezhetett Európába, milyen nevelésben részesülhetett.