A Lolitát olvastuk Teheránban - Irán

Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban (Reading Lolita in Tehran) című könyve.

Képzeld el, hogy az 1970-es évek végén, frissen diplomázott egyetemi professzorként visszatérsz Iránba! Ártatlan hippiálmoktól telve te is támogatod, hogy Mohamed Reza Pahlavi diktatórikus, szabadságjogokat tipró uralmának véget kell vetni. 

Azonban hirtelen arra ébredsz, hogy egy újabb diktatúra vette át a hatalmat, az iszlám vallás végletekig kiforgatott, eltorzított köpenye mögé rejtőzve. 

lolita_iran.jpgNőként nincsen többé egyéniséged, véleményed, nem hozhatsz meg egyetlen magánjellegű döntést sem.

Nem sminkelheted magad, nem lakkozhatod a körmödet, nem viselhetsz olyan ruhát, amilyet szeretnél, csak a sötét, bő köntöst és a hajadat eltakaró fejkendőt hordhatod. 

És a legártatlanabb kihágást is kegyetlen megtorlás követi. Sorra tűnnek el az ismerőseid, a barátaid, akik vagy túlélik a kínzásokat, vagy soha nem látod őket viszont.

Egy idő után már nem tudsz oktatni sem, mert képtelen vagy azonosulni a rendszer követeléseivel. Otthon tartasz órát néhány korábbi hallgatódnak, ahol szabadon, cenzúra nélkül beszélhettek Nabokov, Fitzgerald, James és Austen műveiről. 

Viszont lassanként úgy érzed, hogy már nem kapsz levegőt sem, és döntened kell: vagy elhagyod a hazádat, vagy belepusztul a lelked abba, ami körülvesz… 

Az írónő frappánsan provokatív című könyvében dokumentarista stílusban írta meg iráni emlékeit. Műve néhol kifejezetten nyomasztó hangulatú, azonban a női sorsok sokrétű bemutatása és az érdekes irodalmi elemzések miatt érdemes elolvasni. 

Náfiszi professzor évek óta az amerikai Johns Hopkins egyetemen oktat.[1] 

Iránban 2013-ban mérsékelt konzervatív kormány váltotta a keményvonalas, fundamentalista politikai erőket, és a társadalmon belül is egyre erőteljesebben jut kifejezésre az igény a változásra, melyre jó példa a #MenInHidjab akció, amelynek keretében férfiak töltenek el pár órát párjuk hidzsábjában. Az iráni férfiak nyilatkozataik alapján korlátozva érzik magukat a kendőben, idejétmúltnak és megalázónak tartva annak kötelező viseletét.[2] 

A könyvbeszámolót írta: V.

[1] további információk: http://azarnafisi.com/
[2] forrás: Nők lapja, 2016/33. szám., 8. oldal