Szerelemben, háborúban - Srí Lanka

Nihal De Silva: The Road from Elephant Pass című könyve.

Nem ez az eredeti címe a könyvnek, amit olvastam, de annyira jellemző erre a történetre is, hogy kézenfekvőnek látszott ezt a címet adni ennek a kis írásnak. Srí Lankán élő ismerősöm, Chandi ajánlotta nekem azt a könyvet, melyről most beszámolok. De mielőtt belefognék, lássuk az országot, ahol a szerző született, s ahol maga a történet játszódik!

Az ország Srí Lanka, magyarul Fényességes sziget, egy könnycsepp alakú sziget az Indiai-óceán északi részén. Neve szingaléz eredetű, és „sugárzó, fénylő ország”-ot jelent. Az államot régebben a szigettel megegyező néven, Ceylonként emlegették. Ez a név óind eredetű, jelentése „oroszlánsziget”, és a bátorságukról híres szingaléz harcosokra emlékeztet. Az egykori brit gyarmat 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét. Homokos tengerpartja pálmafákban, a sziget belseje buja növényzetben és állatvilágban gazdag. A szárazföldön teaültetvények, rizsföldek, forró égövi őserdők váltogatják egymást. És, mint ahogy azt már mondtam is, itt él egy kedves ismerősöm, Chandi, aki meglepett engem Nihal De Silva könyvével, melynek címe The Road from Elephant Pass. Magyarul úgy fordítanám, hogy Utazás az elefántok földjén. Nincs magyar fordítása (még), így én próbálom visszaadni a cím jelentését. A könyvből ugyanezzel a címmel film is készült. Ez utóbbit sajnos nem találtam meg, de a könyv olyannyira elvarázsolt, hogy kétszer is elolvastam.

nihaldesilva.jpgSilváról igen keveset sikerült megtudnom, azt pl. hogy mikor született, még a Wikipédia sem tudja, de azt már igen, hogy sajnos többedmagával a sri lankai Wilpattu Nemzeti Parkban, a Tamil Tigrisek által elkövetett robbantásos merénylet áldozata lett 2006. május 28-án. Fiatalon Colombóban, a fővárosban tanult a St. Joseph's főiskolán, majd a University of Ceylon (ma Peradeniya, Kandy egyetem) diákja lett. Később kiépítette saját víztisztító üzemét, ahol palackozott ásványvizet gyártott. Feleségével és két gyermekével Colombóban élt. Könyve 2003-ban elnyerte a Gratiaen Prize-t, ami egy évente kiosztásra kerülő irodalmi díj.

Olyan szerzők kaphatják meg, akik angol nyelven írnak és Sri Lankán élnek.

Nézzük most ezt a halványzöld borítású könyvet, melyet elsőre kézbe fogva és az első mondatot elolvasva („A nő késett.”) még nem is sejtettem, micsoda kalandban lesz részem. Az első lapokon megismertem egy macsó szingaléz katonát, akinek tele volt a… szóval utálta, hogy neki kellett eljönni egy tamil nőért, aki állítólag el akarja árulni a saját fajtáját. A katona, aki a Wasantha Ratnayake névre hallgatott, viaskodott magával, mert, ha a nő valóban tud valamit, amivel véget lehetne vetni az öldöklésnek, és ő végre visszamehetne az édesanyájához, a leendő feleségéhez…, nos, akkor érdemes várnia. Ám mi van akkor, ha ez valamiféle csapda? A tamil harcosok nem szokták elárulni egymást, és igen kemény szabályrendszer szerint élik az életüket. Minden hibát megtorolnak. Akkor most ez a nő? A nő, Kamala Velaithan, aki éppen most tűnik fel az ellenőrző pontnál…

road_from_the_elephant_pass_book_over.jpgÉs innentől nincs megállás. Az olvasó csak lapoz és lapoz. Együtt él, lélegzik a szereplőkkel, ott van velük, amikor az ellenőrző pontot megtámadják, kilövik az autót, meghal a sofőr, megsérül a kapitány, és menekülniük kell. Ott van, amikor egy elefánt megtámadja őket, és ott van akkor is, amikor az orvvadászok elől menekülnek. Ott van ezzel a két emberrel, akik kényszerű utazásra vannak ítélve egy olyan országban, ahol polgárháború dúl, és ahol mindennaposak az etnikai tisztogatások. Ott van a két idegennel, a két ellenséggel, akiknek csak úgy van esélyük a túlélésre, ha együtt maradnak. Hiszen északról, az „elefántok földjéről” el kell jutniuk délre, a fővárosba, Colombóba. Elindul hát velük az olvasó azon az úton, ahol orvvadászok, vadállatok, elefántok és milliónyi más veszély fenyegeti őket. Teljes az egymásra utaltság. Hol a nő, hol a férfi az okosabb, bátrabb, ügyesebb, de az első perctől teljesen nyilvánvaló a számukra, hogy együtt vagy sehogy! Az úton lassan megismerkednek egymással, és rádöbbennek, hogy a másik is ember, érzésekkel, fájdalmakkal, keserűséggel, valaha volt boldogsággal. Az olvasó pedig annyira segítene, de nem tehet mást, mint szurkol ennek a két embernek, hogy végre elérjék a fővárost és elérjék a másikat is, ott legbelül.

A regény igazi konfliktusa az a kapcsolat, ami kialakul, majd egyre mélyül a két ember között, miközben a hosszú tizenkét napos úton megküzdenek egymással és egymásért a különböző veszélyekkel. Ezek az intenzív élmények kölcsönös együttműködésre kényszerítik őket, végül meglepi őket egy váratlan érzés, a szerelem. Ez önmaguk számára is elfogadhatatlan, hiszen ellenségek, az egyik tamil, a másik szingaléz! Ugyanakkor kellemesen bizsergető ez az újfajta érzés, hiszen az egyik férfi, a másik nő, és az együtt töltött idő alatt előtérbe kerül a nő női mivolta és a férfi férfi mivolta. Az lesz a fontos, hogy a másik is élő, lélegző EMBER.

És a végére még tartogat az író egy meglepetést, egy olyan csavart, amitől elfelejt az olvasó levegőt venni, csak azt várja, most mi lesz? De ezt már nem árulom el. Őszinte örömmel javaslom ezt a könyvet mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek az emberi kapcsolatok.

 

A beszámolót írta: Orbán Erika

http://alkotonok.hu/

http://betuveteseim.webnode.hu/