A fügefa árnyékában - Kambodzsa

Vaddey Ratner: In the Shadow of the Banyan című könyve.

Kambodzsa délkelet-ázsiai ország, Thaiföld és Vietnam között helyezkedik el. Mind önmagában, mind a szomszédos országokkal együtt egy körút keretében közkedvelt turistacélpontnak számít az egzotikus utazások kedvelői körében. Legismertebb látnivalója Angkor Wat. Aki járt már Kambodzsában, bizonyára valamennyire tisztában van a történelmével is, és hallott a 70-es években végbement népirtásról, hiszen az európai holokauszthoz hasonlóan ennek is számos emléket állítottak. Na de aki nem járt még ott, mit tud erről az országról? Európán már 1848-ban végigsöpört a forradalom, a második világháború után kezdtek terjedni a kommunista eszmék, de mi van Ázsiával? Az én történelmi ismereteim kimerültek abban, amit a gimnáziumban tanultunk, és egész eddig egyáltalán nem foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon hogyan fejlődtek Délkelet-Ázsia társadalmai.

kambodzsa_kk.pngA könyv szerzője Kambodzsában született a királyi család leszármazottjaként, és ötéves volt 1975-ben, amikor a kommunisták átvették az uralmat országában. Négy évvel később sikerült édesanyjával a szomszédos Thaiföldre menekülniük, majd 1981-ben érkeztek az Amerikai Egyesült Államokba. Felnőtt korában néhány évre visszatért Kambodzsába, 2005-től 2009-ig itt élt családjával.

A könyv tehát már Amerikában, angolul íródott, de még Kambodzsában játszódik, és a forradalom kitörésétől külföldre szökésükig eltelt nagyjából négy évet meséli el.

kambodzsa_2_kk.pngA történet Phnompenben, Kambodzsa fővárosában kezdődik, az író gyermekkori lakóhelyéül szolgáló rezidencián. Az uralkodó osztály tagjaként élte első éveit, és a minden bizonyára ténylegesen is idilli környezet egy gyermek szemében valósággal meseszerűnek tűnik, mindenütt virágokkal, szolgálókkal, mennyei ételekkel, szerető szülőkkel, és a khmer vallásban jelen levő tündérszerű lényekkel.

A főszereplő édesapja, aki nem csak szerető családapa, de idealista, forradalmi beállítottságú herceg, aki üdvözli a demokratikus változásokat az országban, egy reggel boldogan érkezik haza: győzött a forradalom! Az ünneplést azonban hamarosan csalódás, majd rémület váltja fel, amikor néhány nap után továbbra sem szűnnek az összetűzések a városban, és kis idő múlva a családot kiűzik otthonukból. Ettől kezdve a regény elmeséli, hogyan hurcolták őket egyik ideiglenes lakóhelyükről a másikra, hogyan lettek egyre rosszabbak az életkörülményeik, és – talán a leglényegesebb – hogy hogyan maradtak egyre kevesebben a családból. A regényt mindvégig áthatja a halál, az emberi élet törékenységének, a szeretteink elvesztésétől való félelemnek az érzése. Jobban mondva nem a halál a félelmetes benne, hanem a halál közelsége, amikor már szinte biztosan tudjuk, hogy valakit el fogunk veszíteni, de nem tudjuk, hogy pontosan mikor és hogyan; és nem tudunk ellene semmit tenni, de még csak nem is vagyunk felkészülve rá. Hiszen erre valószínűleg nem is lehet felkészülni.

As there was no soap or shampoo, she scrubbed her body and hair with a half-rotten lime we’d found on the ground. She’d finally cut her long black hair, and now the ends barely grazed her shoulders. Truly Revolutionary, I thought. It had weighed on her, as sadness would, I imagined, but she couldn’t cut sadness in half. It wasn’t like hair, it wasn’t dead. Sadness was alive.”

Ugyanakkor persze az ember mégis újra és újra felemeli a könyvet, továbbolvassa, és reménykedik, hogy a végén történik valami jó is. Hogyan menekült meg végül a szerző a mind lehetetlenebbnek tűnő helyzetből? És hogyan tudja feldolgozni szeretteinek elvesztését? A regényben nem igazán vannak váratlan fordulatok. Ami szerintem gyönyörűvé teszi, az a helyszínek, az emberek, és a főszereplő érzelmeinek a mesteri leírása, a kambodzsai élet és hiedelemvilág szemléletes bemutatása.

kambodzsa_3_kk.pngAz író saját bevallása szerint nem saját történetének elmesélése volt a könyv célja, még csak nem is a történelmi események leírása. Leginkább azoknak az embereknek állít emléket, akik áldozatául estek ennek a sötét korszaknak, és egyben tisztelgés a családon belüli összetartás, a család életben tartó ereje előtt.

A mai Kambodzsa helyén a középkorban – a 9-19. század között - a Khmer Birodalom helyezkedett el, majd a franciák gyarmatosították, 1863-1953 között az Indokína nevű francia gyarmat része volt. Az 1953-as függetlenné válás nem hozott békét, ez után feszültséggel teli, polgárháborús időszak következett, nem meglepő, hogy a kommunista eszmék egyre nagyobb tábort szereztek maguknak. A kommunista gondolatokat hirdető Vörös Khmer csoport 1975-ben vette át az uralmat. Ezt a hatalomátvételt a lakosság nagy része támogatta, felszabadulásként fogta fel, viszont a vörös khmerek pillanatok alatt felforgatták az országot, és korántsem akartak mindenkit maguk mellé állítani. Szélsőséges gondolkodásmódjuk alapja egy utópista társadalom létrehozása volt, ahol nincsenek társadalmi osztályok, nincs pénz, mindenki a földművelésből él. Ennek megteremtéséhez elsőként meg akarták tisztítani a társadalmat minden ellenséges elemtől, legfőképp az értelmiségiektől és a nem khmer (őslakos) származásúaktól. Nehéz meghatározni, hogy hány ember esett áldozatául a vörös khmer uralomnak, különböző becslések szerint legalább 1, de akár 3 millió is lehet az áldozatok száma (A 8 milliós lakosságnak nagyjából egynegyede). A városi lakosságot vidékre hurcolták, a legtöbben a kényszermunka során az éhezésbe haltak bele, de sok embert – főleg az uralkodó osztály tagjait, és vallási vezetőket – kivégeztek, illetve halálra kínoztak.

1979-ben a vietnámi megszállás vetett véget az uralmuknak.

Végezetül bevallom, nem fűződik sem érdekes történetem, sem személyes indítékom az ország-, és könyvválasztáshoz. Viszonylag véletlenszerűen választottam három országot a néhány, még rendelkezésre álló közül, majd megnéztem Ann Morgan listáját, és az Amazon könyvértékeléseit. Bár néha tényleg nehezemre esett, és napokig nem olvastam, nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam, és szívesen ajánlom mindenkinek, aki nem feltétlenül valami könnyed, szórakoztató művet keres.

A beszámolót írtta: KK

 

Forrás:

http://vaddeyratner.com/bio/

http://vaddeyratner.com/banyan/q-a/

http://mult-kor.hu/20111123_kambodzsa_hoherjai_a_voros_khmerek

https://en.wikipedia.org/wiki/Khmer_Rouge

Képek: https://www.flickr.com/photos/phalinn/19276947648/in/album-72157655524453071/