Egy afrikai Grönlandon – Togo

Tété-Michel Kpomassie: An African in Greenland (Egy afrikai Grönlandon) című könyve.

A togói író valós kalandokon alapuló életrajzi könyve már cím alapján nagyon megfogott, és végig, ahogy életének legnagyobb kalandját írja le, magával ragadott.

togo2.jpg

Kpomassie 1941-ben született Togóban, és csak hat év általános iskolai tanulmányokat végzett el. Amikor hatéves volt, és kókuszdiót gyűjtött a dzsungelben, egy kígyó megijesztette, és leesett a fáról. Édesapja szentül hitte, hogy a kígyókultusz papnője által ajánlott orvoslat, miszerint ezek után 6 évig a dzsungelben kell élnie, segíteni fog kiheverni az átélt traumát. Ezután az időszak után olvasott egy könyvet Grönlandról, és rögtön a fejébe vette, hogy neki abba az országba kell utaznia. Nincsenek kígyók, és még vadászni is lehet abban az izgalmas országban. Miután erőre kapott, elmenekült otthonról, hogy elérje a kitűzött célját: eljusson valamilyen úton–módon Grönlandra, és azon belül is a legészakibb pontra.

Az elkövetkező 12 éve utazással telt el, Afrikából egész Európán át, hogy az 1960-as évek közepén elérjen egy hajót, ami Grönlandra vitte. Az út során mindig voltak segítői, rövidebb-hosszabb időre megállt dolgozni, pénzt keresni, nyelvet tanulni. Életrajzán alapuló könyve 1977-ben jelent meg Párizsban. Az író jelenleg Franciaországban, Nanterre-ben él Párizs mellett, és rendszeresen látogatja hazáját és Grönlandot is.

togo1.jpgMaga a könyv egy exotikus mix – egy kalandos történet a kígyóval, ami Togóban kezdődik, és ezernyi izgalmas kaland után az eszkimók földjén, Grönlandon végződik. 12 év kellett, hogy a főhősünk a szaharai országból eljusson Grönlandra. Az író a két ország között gyönyörű párhuzamot von, mert a maga módján mindegyik törzsi nemzet, mégis más adottságokkal, de ennek ellenére megtalálta második hazáját az eszkimók között is. Ő volt az első afrikai, aki Grönlandra lépett, emiatt kiváltságos helyzetbe került. A helyiek körében mindenki, ahol tudott, segítette útja során, étellel, itallal, vendégszeretetükkel, társasági életükbe helyiként vonták be. Miután megérkezett, a célja az volt, hogy eljusson a legészakibb pontra. Az út során mindenhol próbálta jól érezni magát. Az új inuit (eszkimó) kultúrát teljesen magáévá tette: vezetett kutyaszánt, vadászott fókákra, evett fókazsírt, ment halászni a jeges tengerben, ivott az ünnepeken a helyiekkel, szórakozott a helyi lányokkal, ami mindenkinek természetes volt mindenféle féltékenység nélkül, hiszen ott más szórakozási lehetőség nem nagyon akadt.

A könyvet nem lehet útikönyvnek nevezni, de hol bájos, hol rémisztő történeteivel alapos betekintést nyújt a grönlandiak életébe, kultúrájába. Útikönyv helyett bárkinek ajánlom, akit érdekel az eszkimók világa.

Togo dióhéjban

  • Togo a nyugat-afrikai térség legkisebb országa. Az ország neve ewe nyelven annyit jelent, hogy „a tenger háza”. Togónak 56 kilométer hosszú partszakasza van, és 6,8 millióan laknak benne. Az ország legmagasabb pontja a Mont Agou (986 méter).
  • Togo tele van lagúnákkal és mangróvefákkal fedett mocsarakkal. Togo területén sok a kis tó. Van egy jó nagy is: a Togo-tó.
  • Togóban 37 nép él, köztük a legnagyobbak az ewe, a mina és a kabre.
  • Togo fővárosa Lomé, ami 4890 kilométerre van Budapesttől.
  • Togóba kell vízum a magyar állampolgároknak.
  • Volt francia gyarmat, Togóban a francia a hivatalos nyelv.
  • A vudu szertartások, rítusok a legfontosabb látnivalók közé tartoznak.
  • Érdekes, hogy az elhasználódott gumiabroncsokból mi mindent képesek csinálni: szandál, játékok, üzemanyag.

A beszámolót írta: Sz. Viki