José Saramago: Tetőablak című könyve.

Portugália körülbelül Magyarországgal egy méretű, és lakossága is 10 millió főre tehető, itt található kontinentális Európa legnyugatibb pontja, a Cabo de Roca.

A Tetőablak Lisszabonban játszódik, a ma kb. 500.000 fős fővárosban. A nagy felfedezések korában, az 1420-as évektől a legfontosabb kikötővárosok egyike, a legelső felfedezőutak kezdőpontja volt. A felfedezések, a gyarmatosítás, az új kereskedelmi kapcsolatok az 1500-as években kialakuló világkereskedelem egyik fő központjává tették Lisszabont. Később azonban, mint minden aranykornak, ennek is vége szakadt. Portugáliában 1910-ben polgári forradalom söpörte el a királyságot, és kikiáltották a Portugál Köztársaságot. 1926-ban katonai puccs döntötte meg a demokratikus kormányt, és 50 éves katonai diktatúra kezdődött.

John Bul Dau, Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk című könyve.

Szudán, Afrika legnagyobb országa. Területe két és fél millió négyzetkilométer, nagyjából megfelel Nyugat-Európa területének. Függetlensége kivívásának évében, 1956-ban népszámlálást tartottak, mely szerint kevéssel több mint tízmillió lakosa, száztizennégy eltérő nyelvet beszélő, ötszázhetvenkét különböző törzshöz tartozott.

A szudáni „elveszett fiúk” egyike, John Bul Dau, a szerző, mindössze 12 éves volt, amikor a polgárháború feldúlta a falut, ahol élt, és szilánkjaira zúzta a dinkák pásztorkodásra és mezőgazdaságra épült ősrégi társadalmát. John visszaemlékezése a dinkák között töltött gyermekkorára, bemutatja az afrikai életformát és értékeket. Beszámolói a nehézségekről, éhezésről és a háborúról, az emberi ellenállás és jóság bizonyságai. Gyakran humoros történetei, az amerikai élethez való alkalmazkodásról pedig emlékeztetnek arra, hogy békésen is áthidalhatók kulturális különbözőségeink. Csendes büszkesége, igaz alázatossága, mély komolysága, kivételes bátorsága minden olvasót lenyűgöz.

Ľudmila Podjavorinská: Baránok boží (Isten báránya) című könyve.

Olyan könyvet választottam a kihívásra, ami nem egy könnyű olvasmány. Központi szereplője egy árva gyermek, központi helyszíne egy árvaház, cselekménye a világháború ideje alatt játszódik, fő témája pedig a szeretet, a megértés, az elfogadás és az önzetlen segítség, illetve annak hiánya. Mivel beszélem a nyelvet, a könyvet szlovákul olvastam.

Szlovákiát valószínűleg nem kell különösebben bemutatni. Északi szomszédja Magyarországnak, tagja az EU-nak, a NATO-nak. Ma önálló kis ország, mely része volt a Magyar Királyságnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Csehszlovákiának. A szlovák nyelvet, mint irodalmi nyelvet, csupán 1843-ban kodifikálták, ezért e nemzet írói sokáig cseh, vagy kevert cseh-szlovák nyelven írtak, publikáltak.

Az írónő egy szegény család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel továbbtanulása anyagi okok miatt megoldhatatlan volt, otthon képezte magát. Író és költő is egyben, akit a modern szlovák gyermekirodalom úttörőjének tartanak.

Ibrahim Farghali: The Smiles of the Saints című könyve.

Omán utolsó pillanatos vállalásom, szóval könyvem kiválasztásának fő kritériumai a gyors beszerezhetőség (Amazon, ebook) kevés oldalszám és az alacsony ár voltak kilenc másik könyv után. Így aztán sikerült olyan könyvet választanom, ami nagyrészt nem Ománban játszódik, hanem Egyiptomban. Az internetes kutakodást tehát nem úszhattam meg, lássuk hát, mit tud a Wikipedia Ománról:

Bár az Ománi Szultánság a térképen aprócska folt az Arab-félsziget nagy részét kitevő Szaúd-Arábia, a hasonló nagyságú Jemen és az Egyesült Arab Emírségek mellett, területe valójában három Magyarországot tesz ki, de lakossága csupán 4 millió fő, ami nem is csoda, hiszen területének nagy része sivatag, de hegyek és tengerpart is jutott neki bőven. Fővárosa Maszkat.

Lingchen Dorji: Home Shangrila című könyve.

Bár a „kultúrsokk” kifejezés már az 1950-es években megszületett, igazán felkapottá az utóbbi években vált. Sokan járják be ennek a lelki folyamatnak a fázisait, amikor másik országba költöznek munka vagy tanulmányi okok miatt. Az első szakaszban (ezek az úgynevezett „mézeshetek”) minden jelenség izgalmas és érdekes, majd amikor az ember már kicsit megszokja az új környezetet, elmúlik az újdonság varázsa, és a szülőföldhöz képest észlelhető különbségek (kezdve az idegen nyelvvel és úgy általában a kommunikációval) inkább zavaróvá, nyomasztóvá válnak, és felerősödik a honvágy érzése. Ha ezt az időszakot sikerül átvészelni (többek között a különbségek fokozatos feldolgozásával), akkor már nagy az esély az új kultúrába való beilleszkedésre.

Nagyjából végighalad ezeken a fázisokon a bhutáni Lingchen Dorji önéletrajzi indíttatású könyvének, a „Home Shangrila”-nak a főszereplője, Rinzin is, aki, miután sokáig próbál állást, illetve továbbtanulási lehetőséget találni, egy ösztöndíjnak köszönhetően a skóciai Aberdeen egyetemén tanulhat. Maga a repülőút is félelmetes élmény számára, de az utazás során, Delhiben lát először mozgólépcsőt is. Emellett Skóciában szembesülnie kell nyelvi akadályokkal, az emberek bizalmatlanságával, a bhutáni és a skót oktatási rendszer eltérő elvárásaival, vagy azzal, hogy milyen egy keresztény istentisztelet. A kultúrsokk második, a honvágy fokozódásával jellemezhető szakaszát azonban az ő esetében még az is terheli, hogy – kissé naiv módon – a gyors meggazdagodás reményében érkezett Skóciába, de csalódnia kell, sőt, részmunkaidős állást is csak hosszú idő elteltével talál magának. A beilleszkedés viszonylag kiegyensúlyozott időszaka azonban nem tart sokáig, és tanulmányai végeztével Rinzin visszatér Bhutánba.

Gioconda Belli: Nők országa című könyve.

A könyvkihívás megajándékozott az idei év általam olvasott legérdekesebb könyvével. Izgalmas történet, pergő, olvasmányos nyelvezet, lebilincselő és letehetetlen. Szerintem.

Gioconda Belli, aki megalkotta ezt a csodát, Nicaraguában született regényíró és költő, részben észak-olasz származású.  2010-ben elnyerte ezzel a könyvével a legrangosabb latin-amerikai irodalmi díjat (La Otra Orilla), első nőként a díj történetében. Férje amerikai és egy lánya született.

Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember című könyve.

Amikor csatlakoztam a könyvkihíváshoz, már tudtam, hogy lelkes germanistaként lehetőleg németül szeretnék valamit elolvasni, de az ismertebb német nyelvű országok már foglaltak voltak, így, mikor megláttam, hogy Liechtenstein még szabad, egyből tudtam, hogy rám vár. Semmit nem tudtam sem az országról, sem irodalmáról, ezért Ann Morgan blogjához fordultam, ahol kiderült, ő összesen két liechtensteini írót talált, de egyik művet sem fordították még le angolra, így neki más megoldást kellett találnia (erről itt ír). Nekem viszont remek tippet adott, így választottam Iren Nigget, akinek könyvét több kudarc kísérte próbálkozás után sem lehetett németül beszerezni (már nem kapható…), ezért kissé csalódottan magyarul olvastam el, mert meglepő módon magyar fordítása van, és el is érhető.

Martirosz Szárján: Életemből című könyve.

Noha ez nem volt tudatos, egy olyan örmény szerző könyvét választottam, aki nem Örményországban született. Az örményekre pedig kifejezetten jellemző, hogy diaszpórában élnek szerte a világon. Sőt, jóval többen, mintegy 8 millióan laknak az anyaországon kívül, amelynek kb. 3 millió lakosa van.

Az örmény állam volt az első a világon, amely 301-ben megtette a kereszténységet államvallásnak. Számos, a középkorban épült templom, kolostor és kereszteskő (úgynevezett khacskar) napjainkig is fennmaradt, sőt, Haghpat és Szanahin kolostorai, Ecsmiadzin katedrálisa és templomai, Zvartnoc, valamint a Geghard kolostor a világörökségi helyszínek közé is bekerültek.

Tahmima Anam: A golden age című könyve.

Bangladesről az utóbbi időben valószínűleg sok mindenkinek az a pár évvel ezelőtti eset jut eszébe, amikor egy összedőlt épületben több száz ember lelet halálát. Az ehhez hasonló események sajnos az épületek rossz állapota és a laza biztonsági előírások miatt egyébként elég gyakoriak az országban.

Banglades a világ egyik legzsúfoltabb országa: Magyarország területének alig másfélszeresén (147 570 km2) becslések szerint nagyjából 160 millióan élnek, vagyis úgy tizenötször annyian, mint országunkban. Az ország nagyrészt Indiával, illetve egy kis szakaszon Mianmarral határos. A jobb életkörülmények reményében korábban sokan próbáltak Indiába kivándorolni, ennek megakadályozása érdekében ma már szigorúan őrzik a határt, részben ennek köszönhető a nagy népsűrűség.

Abdullaziz Al-Mahmoud: The Corsair című könyve.

Katar az Arab félsziget Perzsa-öbölbe nyúló félszigetén fekszik. Az emírség 1971 óta független a brit protektorátus alól. (1916-) Előtte nem volt független, 1536 és 1868 között török fennhatóság alatt éltek az itt élők a környékbeli arabokkal egyetemben.

Katar fővárosa Doha. Kb. 2 millió lakosú jólléti állam, lakosságának háromnegyede iszlám vallású, azon belül is 90%-ban szunnita. Innen sugároz az Al-Dzsazíra hírtelevízió és a Qatar Airways az egyik legismertebb légitársaság ma a világon. Az ország gazdagságát főleg a kőolajkészlet biztosítja.

Politikailag és földrajzilag ütközőzóna a két vallásilag fundamentalista siíta Irán és wahhabita Szaúd-Arábia között.