Dr. John Taylor: A másik oldal: létformák és Vanuatu földje (The Other Side: Ways of Being and Place in Vanuatu) című könyve.

Kép forrása

Én imádok utazni. Véletlenszerűen rátalálni új kultúrákra, új emberekre és új tájakra, egyik ámulatból a másikba esni a világ körül: ebben nekem majdnem minden benne van, amiről az élet szól. Miután hosszabb ideig éltem külföldön, olyannyira elkezdtek érdekelni más kultúrák, hogy néhány évnyi girbe-görbe karrier után egy antropológiai mesterszak keretén belül kezdtem el foglalkozni azzal, hogy mitől ember az ember. A felhőtlen utazgatás idillje aztán egy pillanat alatt szertefoszlott, és azóta is azon tűnődöm, hogy mit adhat az utazás szerelmeseinek ennek a vadóc társadalomtudománynak a terméke, az etnográfia. Többek között ez vonzott engem ide, a Világjáró könyvmolyok kihívásához.

Ameera Al Hakawati: Desperate in Dubai című könyve.

A kihívás során az első angol nyelvű könyvem, jó érzés volt a szerző saját nyelvén olvasni. Betekintést kapunk az Egyesült Arab Emírségek sajátos világába, különböző társadalmi normákat és szociális kapcsolatokat ismerhetünk meg e könyv által.

Az Egyesült Arab Emirségek hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabi, Adzsmán, Dubaj, el-Fudzsejra, Rász el-Haima, Sardzsa és Umm-el-Kavein. 1971 előtt úgy ismerték őket, hogy „fegyverszüneti államok”, utalva a britek és néhány arab sejk közötti 19. századi fegyverszünetre.

V. S Naipaul: Fél élet című könyve.

V. S. Naipaul Fél élet című regénye 2001-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal tüntette ki életművéért. Én nem olvastam tőle mást és valószínű nem is fogok, lassú cselekmény, nekem kicsit vontatott volt és azon típusú könyv, hogy bármennyire szerettem volna, nem tudtam belehelyezni magam a történetbe; nem volt együttérzés, beleképzelés semmi egyéb. Sajnálom, mert a leírás alapján érdekesebbnek gondoltam.

Khaled Hosseini: Papírsárkányok című könyve.

Egy történet a barátságról, hűségről, apa-fiú kapcsolatról, bűnökről, megbocsájtásról, háborúról és újrakezdésről. Nagyon vártam már az olvasását, beharangozott bestseller a könyv, híres író a Kabulban született Khaled Hosseini. Muszlim édesapja diplomata volt, anyja tanár. Öt testvére közül ő a legidősebb. Később éltek Franciaországban majd Amerikában is, ahol orvosként praktizált. Bemutatkozó regénye a 2003-as Papírsárkányok volt.

Karen Lord: The Galaxy Game című könyve.

A sci-fi- és fantasyrajongók egyik fele az a típus, aki a megszokott világából nehezen lép ki, és igyekszik csak a kedvenc szerzőit olvasni. Én is ebbe a típusba sorolom magam. Nehéz nyitnom új szerzők, új univerzumok felé.

Amikor beálltam a Világjáró könyvmolyok közé, teljesen véletlenül böktem Barbados országára, és nagyon kellemesen csalódtam, amikor kiderült, hogy egy ismertebb barbadosi származású irónő sci-fi, ill. fantasy világokról ír.

Még jobban meglepett maga a könyve, amit kiválasztottam: The Galaxy Game. (Magyar fordításról nem tudok, angolul hozzáférhető nemzetközi oldalakon.) Aki szeretne egy másfajta szemléletű, nem tipikusan „nyugati” fantasyba belekóstolni úgy, hogy biztosra megy „ízélményileg”, az ne habozzon beleolvasni.

Kukrit Pramoj: Four reigns című könyve.

Thaiföld Délkelet-Ázsiában található, Laosz, Kambodzsa és Malajzia szomszédságában. Eredeti neve Sziám. Történelmét alapvetően kínai és indiai befolyás határozta meg. Az európai beavatkozások ellenére is megőrizte függetlenségét, amit az uralkodók diplomáciai érzékének is köszönhet, és ebből kifolyólag sosem vált gyarmattá.

M. R. Kukrit Pramoj Thaiföldön született, és Oxfordban tanult. Igazi polihisztor volt: miniszterként, politikusként, táncosként, kritikusként és újságíróként tevékenykedett. Több mint 20 könyvet írt.

Az egyik legismertebb és leghosszabb regénye a Four reigns. Egy lány, Phloi és annak családján keresztül mutatja be a mindennapi thai életet az 1892-es évtől egészen 1932-ig, 4 uralkodói érát érintve. A történet folyamán bemutatásra kerül, hogyan változott az életük, és hogyan változott a nemzetközi események hatásaira Thaiföld.

Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában című könyve.

„Meghívok mindenkit szülőföldemre, a forró, száraz szavannákra, ahol az Amazonastól északra, a Kanaku-hegység mindkét oldalán indiánok élnek, a síkságokra, ahol – úgy mondják – az embereknek olyan kevés jut, hogy a szegény ember kutyájának a falhoz kell támaszkodnia, és össze kell szednie magát, hogy legyen ereje ugatni.”

Hát lehet ellenállni ilyen invitálásnak? Nem, nem lehet. Nem a szegény ember szegény kutyája vonzza az olvasót, hanem a távoli, titokzatos Guyana, melyet szeretne megismerni. Persze megismerni nem fogja, csak kóstolót kap belőle. De milyen kóstolót!

Az írónő sorait olvasva egyáltalán nem a szegénység jut az eszünkbe. Sőt, inkább az ellenkezője, a gazdagság. No, nem a tárgyiasult jómód, hanem a kötet nyelvi és tartalmi gazdagsága, mondhatni bujasága. Igen, ez találóbb szó rá. Mert a történet merő érzéki öröm és fájdalom. Beszéljünk bár a mindennapokról, melyeket átitatnak a guyanai emberek életét meghatározó mítoszok, vagy ejtsünk szót a mítoszokról, melyek nem választhatók el a mindennapoktól, a történet egyre csak burjánzik, egyik kép épül a másikra, egyik szereplő hozza magával a másikat. A szavannai forróságban látszólag szétfolyik a cselekmény, az egyik szál elhal, a másik befejezetlenül lóg a levegőben, ám ahogy haladunk előre a könyv lapjain, kezd összeállni a mozaik, hogy végül egységes egészként tündököljön fel előttünk.

Ngũgĩ wa Thiong’o: Dreams in a Time of War: A Childhood Memoir és In the House of the Interpreter: A Memoir c. könyvei.

Ngũgĩ wa Thiong’o 1938-ban született. Önéletrajzi regényeiben saját (gyerek-)szemével láttatja Kenya XX. századi történelmének néhány meghatározó mozzanatát.

Már egész pici korában nyomot hagytak benne az apja feleségeinél töltött esték, ahol sokat hallgatta a rokonság történeteit. Főleg bátyjai mesébe illő kalandjai ihlették meg későbbi pályája során.

A II. világháború idején a hírek angol nyelvű újságok formájában jutottak el családjához, ami miatt a kis Ngũgĩ hamar elhatározta, hogy mindenképpen iskolába szeretne járni, és megtanulni angolul. Szegénységük miatt azonban csak hosszú várakozás után tudtak iskolai egyenruhát venni. Furcsán érezhette magát, amikor életében most először volt cipő a lábán! A beíratkozás végül – bár nagy eseménynek számított – össze is zavarta a fiú személyiségét. Addigi élete során mindig édesanyja nevét viselte, az európai szemléletű iskolarendszerben azonban vezetéknevét az apja után jegyezték be.

Tété-Michel Kpomassie: An African in Greenland (Egy afrikai Grönlandon) című könyve.

A togói író valós kalandokon alapuló életrajzi könyve már cím alapján nagyon megfogott, és végig, ahogy életének legnagyobb kalandját írja le, magával ragadott.

Kpomassie 1941-ben született Togóban, és csak hat év általános iskolai tanulmányokat végzett el. Amikor hatéves volt, és kókuszdiót gyűjtött a dzsungelben, egy kígyó megijesztette, és leesett a fáról. Édesapja szentül hitte, hogy a kígyókultusz papnője által ajánlott orvoslat, miszerint ezek után 6 évig a dzsungelben kell élnie, segíteni fog kiheverni az átélt traumát. Ezután az időszak után olvasott egy könyvet Grönlandról, és rögtön a fejébe vette, hogy neki abba az országba kell utaznia. Nincsenek kígyók, és még vadászni is lehet abban az izgalmas országban. Miután erőre kapott, elmenekült otthonról, hogy elérje a kitűzött célját: eljusson valamilyen úton–módon Grönlandra, és azon belül is a legészakibb pontra.

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő című könyve.

Ausztriát azért választottam, mert német nyelvű könyvet akartam eredetiben olvasni. Rákerestem osztrák írókra és találomra kiválasztottam egyet. Ez volt Elfriede Jelinek Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című könyve. Két hónapomba telt, mire beszereztem a könyvet. Hát mit mondjak? Nehéz falat volt. Nem a német nyelv miatt, mivel szinte állandó jelleggel olvasok német nyelven írt könyveket. Az írónő meghökkentő, már-már megbotránkoztató szóképei okozták a problémát.