Ameera Al Hakawati: Desperate in Dubai című könyve.

A kihívás során az első angol nyelvű könyvem, jó érzés volt a szerző saját nyelvén olvasni. Betekintést kapunk az Egyesült Arab Emírségek sajátos világába, különböző társadalmi normákat és szociális kapcsolatokat ismerhetünk meg e könyv által.

Az Egyesült Arab Emirségek hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabi, Adzsmán, Dubaj, el-Fudzsejra, Rász el-Haima, Sardzsa és Umm-el-Kavein. 1971 előtt úgy ismerték őket, hogy „fegyverszüneti államok”, utalva a britek és néhány arab sejk közötti 19. századi fegyverszünetre.

V. S Naipaul: Fél élet című könyve.

V. S. Naipaul Fél élet című regénye 2001-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal tüntette ki életművéért. Én nem olvastam tőle mást és valószínű nem is fogok, lassú cselekmény, nekem kicsit vontatott volt és azon típusú könyv, hogy bármennyire szerettem volna, nem tudtam belehelyezni magam a történetbe; nem volt együttérzés, beleképzelés semmi egyéb. Sajnálom, mert a leírás alapján érdekesebbnek gondoltam.

Khaled Hosseini: Papírsárkányok című könyve.

Egy történet a barátságról, hűségről, apa-fiú kapcsolatról, bűnökről, megbocsájtásról, háborúról és újrakezdésről. Nagyon vártam már az olvasását, beharangozott bestseller a könyv, híres író a Kabulban született Khaled Hosseini. Muszlim édesapja diplomata volt, anyja tanár. Öt testvére közül ő a legidősebb. Később éltek Franciaországban majd Amerikában is, ahol orvosként praktizált. Bemutatkozó regénye a 2003-as Papírsárkányok volt.

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok című könyve.

Hogyan is kezdhetném? Nehéz eldönteni, hogy mit is olvastam egy fikciót, egy hirtelen ”agymenést”, amit a szerzőnek muszáj volt kiadnia magából, egy házasság viccesen megírt párbeszédét vagy magát a keserű valóságot egy szétesőben lévő házasságról; szerintem inkább az utolsót. Akár szórakoztató is lehetett volna, ha akarva-akaratlan nem láttam volna a sorok mögé, hogyan menekülünk egymás elől, hogy vetítjük ki másra a problémáinkat, milyen hatással van ez a családunkra, a gyerekeinkre, önmagunkra?

Gioconda Belli: Nők országa című könyve.

A könyvkihívás megajándékozott az idei év általam olvasott legérdekesebb könyvével. Izgalmas történet, pergő, olvasmányos nyelvezet, lebilincselő és letehetetlen. Szerintem.

Gioconda Belli, aki megalkotta ezt a csodát, Nicaraguában született regényíró és költő, részben észak-olasz származású.  2010-ben elnyerte ezzel a könyvével a legrangosabb latin-amerikai irodalmi díjat (La Otra Orilla), első nőként a díj történetében. Férje amerikai és egy lánya született.

Boris Vian: Tajtékos napok című könyve.

Nehéz elfogultság nélkül írnom erről a könyvről, ez az életem leg-leg könyve. Olvastam minimum négyszer, láttam filmen és most újra hallgattam hangoskönyvként. Az író is a kedvenceim közé tartozik, olvastam minden magyar fordításban megjelent könyvét. Következzen a teljesen szubjektív beszámolóm.

Alain Mabanckou: Törött Pohár című könyve.

Nehéz elkezdeni az összefoglalót, mert tele vagyok kettős érzésekkel. Eleve a könyvválasztás miatt is, mert bár az író Kongóban született, már francia állampolgár és bár a történet Kongóban játszódik, de témáját tekintve szerintem bármely más afrikai országban játszódhatna. Érdekes életutakat mutat be, de mégis inkább egy alkoholista zaklatott lelkivilágát ismerhetjük meg. Nincsenek mondatok, mintha egy hirtelen „brainstorming” lenne pár vesszővel és idézőjellel. Napokat mutat be, egyes szereplők életét, nekem mégis olyan érzésem volt, mintha egy hosszú gondolatmenet lenne az egész. A kihívás egyik érdekessége volt, és nem feltétlen pozitív értelemben.  Ha lehet ilyet írni, szerintem ez inkább fiús könyv, mint lányos.

Imants Ziedonis: Színes mesék című könyve.

Aki a címből úgy véli, ez egy mesekönyv lesz, akkor nem téved. A gyerekekkel olvastuk végig ezt a 11 meséből álló könyvet, kisebb-nagyobb csodálkozások és/vagy meglepődések közepette.

Imants Ziedonis lett költő, író, Lettország népművésze, az éneklő forradalom szervezője, a kortárs lett líra egyik legismertebb alkotója. A rigai kerület slokai járásának Ragaciems nevű településén született 1933-ban, egy halász család gyermekeként. 1959-ben a Lett Állami Egyetem filológiai fakultásán végezett. 79 évesen hunyt el.

A könyvben a színekről olvashatunk. Én ilyen megközelítését a témának nem találtam sehol és erősen áthatja az akkori szocialista életérzés. Olvashatunk a fehér, sárga, barna, kék, fekete, piros, lila, zöld, szürke és tarka színekről valamint zárásul a Borostyánkő-mesét.

Jorge Icaza: Indián átok című könyve.

Egy nagyon húsbavágó könyv, ami nem hepienddel végződik. Még az utolsó oldalaknál is reméltem valami feloldozást ez alól a megrázó történet alól, de nem kaptam. Dél-amerikai regény, de nincs benne semmi mágikus, itt nem a hős indiánokról olvashatunk, hanem a kivert kutyaként sárban robotoló behódolt népről, egy fehér-indián ellentétről, gyermekekről és megtört szerelmesekről.