Ameera Al Hakawati: Desperate in Dubai című könyve.

A kihívás során az első angol nyelvű könyvem, jó érzés volt a szerző saját nyelvén olvasni. Betekintést kapunk az Egyesült Arab Emírségek sajátos világába, különböző társadalmi normákat és szociális kapcsolatokat ismerhetünk meg e könyv által.

Az Egyesült Arab Emirségek hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabi, Adzsmán, Dubaj, el-Fudzsejra, Rász el-Haima, Sardzsa és Umm-el-Kavein. 1971 előtt úgy ismerték őket, hogy „fegyverszüneti államok”, utalva a britek és néhány arab sejk közötti 19. századi fegyverszünetre.

Khaled Hosseini: Papírsárkányok című könyve.

Egy történet a barátságról, hűségről, apa-fiú kapcsolatról, bűnökről, megbocsájtásról, háborúról és újrakezdésről. Nagyon vártam már az olvasását, beharangozott bestseller a könyv, híres író a Kabulban született Khaled Hosseini. Muszlim édesapja diplomata volt, anyja tanár. Öt testvére közül ő a legidősebb. Később éltek Franciaországban majd Amerikában is, ahol orvosként praktizált. Bemutatkozó regénye a 2003-as Papírsárkányok volt.

Kukrit Pramoj: Four reigns című könyve.

Thaiföld Délkelet-Ázsiában található, Laosz, Kambodzsa és Malajzia szomszédságában. Eredeti neve Sziám. Történelmét alapvetően kínai és indiai befolyás határozta meg. Az európai beavatkozások ellenére is megőrizte függetlenségét, amit az uralkodók diplomáciai érzékének is köszönhet, és ebből kifolyólag sosem vált gyarmattá.

M. R. Kukrit Pramoj Thaiföldön született, és Oxfordban tanult. Igazi polihisztor volt: miniszterként, politikusként, táncosként, kritikusként és újságíróként tevékenykedett. Több mint 20 könyvet írt.

Az egyik legismertebb és leghosszabb regénye a Four reigns. Egy lány, Phloi és annak családján keresztül mutatja be a mindennapi thai életet az 1892-es évtől egészen 1932-ig, 4 uralkodói érát érintve. A történet folyamán bemutatásra kerül, hogyan változott az életük, és hogyan változott a nemzetközi események hatásaira Thaiföld.

Jü Hua: Testvérek (Yu Hua: Brothers / 余华《兄弟》) című könyve.

Kiciciposz, ezeöszá, panda, tajcsi, pocsék áruk olcsón, tűszurkáló doki, évi 7%-os GDP-növekedés, freetibet, szmog, rizs mindennap, Mao, és sokan vannak. Csak pár, viszonylag szalonképesebb sztereotípia abból, amik az átlagos nyugati ember eszébe és szájára tolulnak, amikor Kínáról esik szó. Valójában lehetetlen is pár szóban-sorban jellemezni ezt a több ezer éves múlttal, és kontinensnyi méretű területtel rendelkező országot.

Nem tudom, jó vagy rossz hír-e az, hogy bármit hallunk Kínáról, az valószínűleg igaz. Amikor kínaiul kezdtem tanulni, elsősorban a nyelvek iránti érdeklődés vitt oda, egész egyszerűen, szorgalmas kódfejtőként meg akartam tudni, mik azok a krikszkrakszok. Az elmúlt tíz évben azonban feltárult előttem ennél sokkal, sokkal több, csodák és borzalmak egyaránt. Három éve itt is élek, és még mindig csak azt mondhatom el, hogy vannak személyes tapasztalataim, élményeim, ismereteim, de szerintem Kínát teljesen megismerni soha, senki sem fogja. Ami engem elsősorban megfogott, az az, hogy a mindennapi élet minden színterét hogyan befolyásolja még mindig a kétezer éves konfuciánus filozófia, ami tulajdonképpen tehát a mai napig, és bizonnyal még a jövőben is, meghatározza a kínai társadalom (és így a gazdaság) működését. Úgy is mondhatnánk, hogy egy több ezer éves színdarabot játszanak a 21. századi színpadon, és a szöveg alig-alig változott, míg a díszleteket minden órában újra kell építeni. Elképesztő látni, érzékelni ennek a társadalomnak a rétegezettségét, a merevségeit, az ezeréves szabályait, a hihetetlen kohéziót, ami a mai napig meg tudta tartani nagyjából egyben ezt a hatalmas birodalmat.

Stefanie Bisping: Lesereise Malediven – Der Trompetenfisch in der Lagune című könyve.

Emlékszel arra a menő rokonra, akinél a türkizkék víz fölé nyúló pálmafával volt giccsesre tapétázva az egész fal? Anélkül, hogy összekócolta volna a haját az Indiai-óceán monszunja, ő már a ’80-as években tudta, mi a teendő: minden lehetséges eszközzel fel kell hívni a figyelmet a korallzátonyokat fenyegető veszélyekre!

A Maldív Köztársaság egy 26 atollból álló szigetcsoport Indiától délnyugatra. A tengerszint rohamos emelkedése már régóta fejfájást okoz az ittenieknek. A maldív nép politikai vezetői világviszonylatban is a környezetvédelem élharcosainak számítanak, és remélhetőleg egyre több kivitelezhető megoldással rukkolnak elő. A tengervíz felmelegedése például annyira meggyengíti az ökoszisztéma egyensúlyát, hogy a szemet gyönyörködtető koralltelepek ma már nem növekedhetnének emberi beavatkozás nélkül.

What can I do to protect coral reefs?

Ráadásként jött a 2004-es cunami, a maga nem feltétlenül tisztességes szándékaival. Akinek rémlenek pl. a Srí Lanka-i képeken látható hatalmas hullámok, az itt egészen mást tapasztalna. A sekély vízben nem képződik magas hullámfal, hanem a víz szintje egyszerűen csak hihetetlen gyorsan megemelkedik. El sem jutnál a lakásod ajtajáig, de ha mégis, akkor sem lenne hová menned. A legközelebbi hegycsúcs(?) alig 2 m magas. 

Uuganaa Ramsay: Mongol című könyve.

Immár sokadik könyvként került kezembe Uuganaa Ramsay Mongol című könyve. Mongólia régóta foglalkoztatja a fantáziámat, miután több cikket és videót láttam arról, milyen sok meghökkentő hasonlóság fedezhető fel a magyarok- és a mongolok nyelve, kultúrája között. Ki tudja, mi az igazság, mindenesetre az én érdeklődésemet felkeltette ez az ország.

Mongólia Belső-Ázsiában található, fővárosa Ulaanbaatar, vagy Ulan Bator, mely a mongol Ulayanbayatur szóból ered, jelentése Vörös hős. Érdekessége, hogy 1639-ben vándorló apátságként alapították és 28-szor változtatott helyet, mielőtt jelenlegi helyzetét elfoglalta volna. Maga a mongol szó pedig bátrat jelent.
Egy elmélet szerint a fagylalt feltalálása a mongolok nevéhez köthető: a Góbi sivatagot télen átszelő lovasok táskájában cipelt állati belsőségekből készült krém megfagyott, a lovak mozgása hatására pedig erőteljesen összerázkódott. Innen terjedt el aztán Kínában, majd Marco Polo révén Olaszországban.

Ibrahim Farghali: The Smiles of the Saints című könyve.

Omán utolsó pillanatos vállalásom, szóval könyvem kiválasztásának fő kritériumai a gyors beszerezhetőség (Amazon, ebook) kevés oldalszám és az alacsony ár voltak kilenc másik könyv után. Így aztán sikerült olyan könyvet választanom, ami nagyrészt nem Ománban játszódik, hanem Egyiptomban. Az internetes kutakodást tehát nem úszhattam meg, lássuk hát, mit tud a Wikipedia Ománról:

Bár az Ománi Szultánság a térképen aprócska folt az Arab-félsziget nagy részét kitevő Szaúd-Arábia, a hasonló nagyságú Jemen és az Egyesült Arab Emírségek mellett, területe valójában három Magyarországot tesz ki, de lakossága csupán 4 millió fő, ami nem is csoda, hiszen területének nagy része sivatag, de hegyek és tengerpart is jutott neki bőven. Fővárosa Maszkat.

Lingchen Dorji: Home Shangrila című könyve.

Bár a „kultúrsokk” kifejezés már az 1950-es években megszületett, igazán felkapottá az utóbbi években vált. Sokan járják be ennek a lelki folyamatnak a fázisait, amikor másik országba költöznek munka vagy tanulmányi okok miatt. Az első szakaszban (ezek az úgynevezett „mézeshetek”) minden jelenség izgalmas és érdekes, majd amikor az ember már kicsit megszokja az új környezetet, elmúlik az újdonság varázsa, és a szülőföldhöz képest észlelhető különbségek (kezdve az idegen nyelvvel és úgy általában a kommunikációval) inkább zavaróvá, nyomasztóvá válnak, és felerősödik a honvágy érzése. Ha ezt az időszakot sikerül átvészelni (többek között a különbségek fokozatos feldolgozásával), akkor már nagy az esély az új kultúrába való beilleszkedésre.

Nagyjából végighalad ezeken a fázisokon a bhutáni Lingchen Dorji önéletrajzi indíttatású könyvének, a „Home Shangrila”-nak a főszereplője, Rinzin is, aki, miután sokáig próbál állást, illetve továbbtanulási lehetőséget találni, egy ösztöndíjnak köszönhetően a skóciai Aberdeen egyetemén tanulhat. Maga a repülőút is félelmetes élmény számára, de az utazás során, Delhiben lát először mozgólépcsőt is. Emellett Skóciában szembesülnie kell nyelvi akadályokkal, az emberek bizalmatlanságával, a bhutáni és a skót oktatási rendszer eltérő elvárásaival, vagy azzal, hogy milyen egy keresztény istentisztelet. A kultúrsokk második, a honvágy fokozódásával jellemezhető szakaszát azonban az ő esetében még az is terheli, hogy – kissé naiv módon – a gyors meggazdagodás reményében érkezett Skóciába, de csalódnia kell, sőt, részmunkaidős állást is csak hosszú idő elteltével talál magának. A beilleszkedés viszonylag kiegyensúlyozott időszaka azonban nem tart sokáig, és tanulmányai végeztével Rinzin visszatér Bhutánba.

Tahmima Anam: A golden age című könyve.

Bangladesről az utóbbi időben valószínűleg sok mindenkinek az a pár évvel ezelőtti eset jut eszébe, amikor egy összedőlt épületben több száz ember lelet halálát. Az ehhez hasonló események sajnos az épületek rossz állapota és a laza biztonsági előírások miatt egyébként elég gyakoriak az országban.

Banglades a világ egyik legzsúfoltabb országa: Magyarország területének alig másfélszeresén (147 570 km2) becslések szerint nagyjából 160 millióan élnek, vagyis úgy tizenötször annyian, mint országunkban. Az ország nagyrészt Indiával, illetve egy kis szakaszon Mianmarral határos. A jobb életkörülmények reményében korábban sokan próbáltak Indiába kivándorolni, ennek megakadályozása érdekében ma már szigorúan őrzik a határt, részben ennek köszönhető a nagy népsűrűség.

Abdullaziz Al-Mahmoud: The Corsair című könyve.

Katar az Arab félsziget Perzsa-öbölbe nyúló félszigetén fekszik. Az emírség 1971 óta független a brit protektorátus alól. (1916-) Előtte nem volt független, 1536 és 1868 között török fennhatóság alatt éltek az itt élők a környékbeli arabokkal egyetemben.

Katar fővárosa Doha. Kb. 2 millió lakosú jólléti állam, lakosságának háromnegyede iszlám vallású, azon belül is 90%-ban szunnita. Innen sugároz az Al-Dzsazíra hírtelevízió és a Qatar Airways az egyik legismertebb légitársaság ma a világon. Az ország gazdagságát főleg a kőolajkészlet biztosítja.

Politikailag és földrajzilag ütközőzóna a két vallásilag fundamentalista siíta Irán és wahhabita Szaúd-Arábia között.