Egy eltitkolt élet - Írország

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet című könyve.

A nyáron rátaláltam erre a kihívásra, és úgy éreztem, mintha rám szabták volna. A könyvespolcaimon sorakozó könyvek között képviselteti magát szinte minden stílus, kor, kategória, de legfeljebb talán tíz különböző ország. A kihívástól megkaptam a szükséges motivációt, hogy új írókat ismerjek meg olyan országokból, melyeknek a kultúráját és történelmét csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerem. A választásom két másik ország mellett Írországra esett.

Írország Európa északnyugati részén és harmadik legnagyobb szigetén, az Ír-szigeten található állam. A sziget északi része (hét megye) brit fennhatóság alá tartozik, ezt nevezik Észak-Írországnak. A sziget többi része a tulajdonképpeni Írország. A köztársaság elsősorban római katolikus, Észak-Írország kétharmad részben protestáns és az Egyesült Királyság része.

Az országnak két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Dublin. Az ír nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába, a gael nyelvek („Q-kelta nyelvek”) közé. Az íreknek mindössze 20%-a állítja, hogy tud írül (bár valamennyien tanulják gyerekként).

Érdekességek, nevezetességek a teljesség igénye nélkül:

Guinness sör: az írek egyik nagy büszkesége, a magas alkoholtartalmú, szinte fekete színű sör, amelyet 200 éve változatlan minőségben állítanak elő a Dublin központjában lévő sörfőzdében. A Guinness mára Írország szimbóluma lett. A régi gyárat múzeummá alakították át, ahol nemcsak a sörkészítés technológiáját mutatják be, hanem étterem, söröző, és kilátó is működik a tetőre épített üvegétteremben.

Lóverseny: a szigetország legnépszerűbb sportja. Az írek számára olyan, mint Európa más országaiban a foci – mindenki ért hozzá. Lóversenyre nemcsak szurkolni és a lovakban gyönyörködni járnak az írek, hanem fogadni is.

Zöld fű, smaragd sziget: a sziget éghajlatának köszönhetően egész évben jelentős mennyiségű csapadékot kap. Ennek köszönhetően nemcsak tavasszal és ősszel, hanem az év minden időszakában gyönyörű zöld a fű, virágos a rét, és zöldellnek a fák. Az írek nagyon büszkék a smaragd szigetre.

Ír népzene és tánc: az ír táncot az elmúlt 10-15 évben Michael Flatley és világhírű tánccsoportja tette népszerűvé.

Írország történelmi városai: Dublin, Cork.

Ünnepek: január 1. – Újév napja, március 17. – Szent Patrik napja (Írország egyik védőszentje tiszteletére), július 12. – a Boyne-i csata napja Észak-Írországban, december 25. – Karácsony, december 26. – Szent István napja az Ír Köztársaságban, december 26. – Boxing Day Észak-Írországban.

A dublini Trinity College Írország legrégebbi egyeteme, egy korábbi kolostor épületében kezdte meg működését 1592-ben.

Az Óriások útja egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, körülbelül 40000 bazaltoszlopból álló terület. A legmagasabbak kb. 12 méteresek.

A Nemzeti botanikus kertet 1795-ben alapították, 20 ezer különböző növényfaj található itt.

A Trim kastély misztikus és félelmetes hely, a Rettenthetetlen című film számos jelenetét itt forgatták.

A Titanic Észak-Írországban, Belfastban készült, 1907-ben a Harland&Wolf hajógyárban.

Híres írók: sok híres író van, akiről nem is tudjuk, hogy ír származású. Itt van néhány példa: Oscar Wilde, Martin McDonagh, James Joyce, George Bernard Shaw, Samuel Beckett...

castle-1837304_640.jpg

Sebastian Barry 1955-ben született Dublinban, világszerte ismert regényíró, drámaíró és számos rangos díj tulajdonosa. A The Secret Scripture (magyar fordításban: Egy eltitkolt élet) című regénye 2008-ban elnyerte a Costa Book of the Year díjat és a James Tait Black Emlékdíjat, a francia fordítása: La testament caché 2010-ben a Cezam Inter CE irodalmi díjat. Irodalmi karrierje költészettel kezdődött, drámaírással folytatódott, később a regényírás siker szempontjából felülmúlta színházi munkáját, noha kezdetben drámaírónak tartották, aki alkalmilag regényeket is ír. Wicklow megyében él a családjával.

Irodalmi műveket eddig szinte kizárólag magyarul olvastam, angolul csak rövidebb cikkeket, blogbejegyzéseket és szakirodalmat. Ez alkalommal elhatároztam, hogy elolvasom az eredeti regényt. Igaz, hogy egy „bestseller”, mégsem egy ponyvaregény, bár az általam olvasott kiadás borítója azt sugallja. Egyáltalán nem egy könnyű olvasmány, a nyári szabadságom alatt olvastam, és annyira átvettem a hangulatát, hogy nehezen rázódtam vissza a napsütést és a tenger vizét élvező emberek közé. A történet egy kicsit vontatottan indult, majd egyre inkább magával ragadott. Egy száz év körüli idős hölgy, Roseanne McNulty a roscommoni elmegyógyintézet lakója. Itt töltötte felnőtt élete legnagyobb részét, elnyűtt, sötét színű ruhájában olyan, mintha a kopott régi épület berendezési tárgyai közé tartozna. Az intézetet hamarosan bezárják, és a pszichiáterre, dr. Grene-re hárul a feladat, hogy eldöntse, mi legyen a bentlakókkal. Kutatni kezd írásos dokumentumok után, és többször beszélgetést kezdeményez Roseanne-nel, hogy kiderítse, annak idején miért került az intézetbe. Az idős hölgy valósággal megrémül a gondolattól, hogy esetleg el kell hagynia az intézetet, ha kiderül, hogy az elmeállapota nem indokolta, hogy bezárják, ha tévedés, ha rosszindulatú bosszú volt. Dr. Grene és Roseanne között az évek során szoros, majdnem baráti kapcsolat alakult ki, mégis képtelen volt a múltjáról beszélni a doktornak. Roseanne csak a naplójának tárja fel fájdalmas titkait, amit egy meglazult padlódeszka alatt rejteget. A szobájában talált fehér papírlapokon lassan megelevenedik egy fiatal lány élete. A cselekmény helyszíne Írország, Sligo. 

„Engem Sligo tett azzá, aki vagyok, és Sligo okozta a vesztemet, de az az igazság, hogy sokkal hamarabb föl kellett volna lázadnom az ellen, hogy emberi városok formálnak és veszejtenek el, és csak magamra kellett volna hagyatkoznom. A történetem azért ilyen rémséges és fájdalmas, mert fiatal koromban azt hittem, szerencsémet vagy balsorsomat mások alkotják meg; nem tudtam, hogy az ember képzelet szülte téglából-habarcsból falat emelhet az idő borzalmai és kegyetlen, sötét trükkjei ellen, amelyek ellenünk támadnak, és megalkothatja önmagát.“

Roseanne itt növekedett gyermekből fiatal lánnyá, aki érzelmileg szorosan kötődött az apjához, az ő értékrendjéhez, gyakorlatilag bálványozta őt. Végigkísérhetjük az ír katolikusok között protestánsként érvényesülni próbáló apa és lánya életét Írországban a 20. század elejétől a 2000-es évek elejéig. A történelmi folyamatok, azaz az ír polgárháború, az első és második világháború eseményei látszólag nincsenek előtérben a regényben, de végig meghatározzák a szereplők sorsának alakulását. Például egy gyerekkori, az apjához fűződő tragikus esemény, melynek szereplője később is felbukkan Roseanne életében és teljesen felborítja azt.

i_rorsza_g_hajnalka.jpgA történet többféle írás összképéből áll össze. Roseanne naplójával párhuzamosan olvashatjuk dr. Grene feljegyzéseit. Ezek nem csak a Roseanne-nel folytatott beszélgetéseket tartalmazzák, hanem betekintést nyerünk a doktor magánéleti tragédiáiba is. Talán saját nyomasztó problémái miatt szeretné megszállottan kideríteni, hogy mi is az igazság Roseanne-nel kapcsolatban.

A harmadik forrás egy katolikus pap, Gount atya vallomása, akinek kulcsfontosságú szerepe volt Roseanne életének alakulásában. Ez a vallomás igencsak eltér Roseanne emlékeitől és attól is, amit dr. Grene a korabeli dokumentumokból kiderített. Például végig tisztázatlan marad az apa egykori szerepe a polgárháborúban, csakúgy mint későbbi halálának körülményei.

Lassú, elgondolkodtató, helyenként nyomasztó történet, amit átsző az aktuális politikai helyzet és a katolikus–protestáns ellentét, egy nő életéről, akinek az volt a bűne, hogy kitartott a vallása mellett, hogy gyönyörű volt, több férfi is egyszerre szerelmes volt belé, és ahelyett, hogy ez segített volna rajta, tönkretette.

 

"A boldogságot mindig érdemes elemeire bontani, egy emberélet során annyi, de annyi felgyülemlik abból a másik dologból, ami nem a boldogság, hogy jobb, ha leszúrjuk a boldogság jelzőkaróit, amíg tehetjük."

 

A regényt olvasva szinte lehetetlennek láttam egy boldog befejezést, a végén mégis fény derül egy titokra, és a legtöbb kérdésre választ kapunk.

Engem teljes mértékben magával ragadott a könyv, nagyon régen történt meg velem utoljára, hogy igazán meghatódtam egy regényen, gyakorlatilag a strand közepén elsírtam magam. Bár a férfi karakter nincs úgy kidolgozva mint a női, nem csak női olvasóknak ajánlom.

 

A beszámolót írta: S. Hajnalka