Ľudmila Podjavorinská: Baránok boží (Isten báránya) című könyve.

Olyan könyvet választottam a kihívásra, ami nem egy könnyű olvasmány. Központi szereplője egy árva gyermek, központi helyszíne egy árvaház, cselekménye a világháború ideje alatt játszódik, fő témája pedig a szeretet, a megértés, az elfogadás és az önzetlen segítség, illetve annak hiánya. Mivel beszélem a nyelvet, a könyvet szlovákul olvastam.

Szlovákiát valószínűleg nem kell különösebben bemutatni. Északi szomszédja Magyarországnak, tagja az EU-nak, a NATO-nak. Ma önálló kis ország, mely része volt a Magyar Királyságnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Csehszlovákiának. A szlovák nyelvet, mint irodalmi nyelvet, csupán 1843-ban kodifikálták, ezért e nemzet írói sokáig cseh, vagy kevert cseh-szlovák nyelven írtak, publikáltak.

Az írónő egy szegény család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel továbbtanulása anyagi okok miatt megoldhatatlan volt, otthon képezte magát. Író és költő is egyben, akit a modern szlovák gyermekirodalom úttörőjének tartanak.

A regény a kiissé elavult, régimódi nyelvezete ellenére magával ragadó olvasmány.

Egy ártatlan, hegyekben nevelkedett fiú története, aki bekerül egy városi árvaházba. Egy fiúé, aki egyszerűségében nem érti, miért ítélik el, miért nem mehet vissza a hegyekbe, ahol minden annyival könnyebb volt számára. Akit tolvajnak tituláltak, pedig csak kölcsönvett egy szerszámot, hogy örömet szerezhessen az árvaház többi lakójának. Aki segíteni próbált a többi elesetten, de igyekezetét nem vették észre a felnőttek körülötte. Aki csupán törődni akart egy állattal, befogadni, gondozni, hogy az árva gyermekek élete egy kicsit szebb legyen. Egy fiúé, aki jó volt, de ártatlan lelke nem viselte el a megaláztatást, a felnőttek meg nem értését, a szeretet, a kisgyermekként megszokott egyszerűség és az odafordulás hiányát. Kinek ártatlanságát és tisztaságát nem értette meg környezete, elítélték, és végül itthagyta ezt a világot, ami nem fogadta be, és nem is fogadta el őt.

A műről őszintén

Empatikus ember lévén a könyv olvasása közben gyakran elgondolkoztam azon, mit és miért is csinál az ember. Miért hagyja magát elbolondítani, olyan eszmék után menni, ami a halálát okozza. És nem csak az egyénét, de maga után hozza a pusztulást, mások életének tönkretételét, szenvedést, halált? Ez annál tragikusabban hat, amikor ártatlan gyermekek isszák meg a levét a felnőttek hatalomvágyának. Ezért is ajánlom a művet, hogy az olvasó lássa és átélje egy ártatlan gyermek szenvedését, aki nem tehet semmiről, nem érti, és nem is felelős a körülötte történő eseményekért.

A beszámolót írta: Lévárdi Anita