Daniel Kehlmann: A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt) című könyve.

A második könyvem eredetileg nem is volt a három között, amiket elvállaltam. Bár már egy ideje el akartam olvasni, de mire országot választottam, Németországot már elvállalta valaki, így hát feliratkoztam másodikként. Ahhoz, hogy ezt a könyvet el akartam olvasni, egy személyes történet fűződik: Németországban első munkahelyemen építészként a feladatom többnyire az volt, hogy régi épületeket mértem fel. Ez néha elég egyhangú munka, ugyanakkor szórakoztató is, mert olyan épületeket vehettem jól szemügyre, ahova különben nem nagyon lenne lehetőségem bejutni (rendőrség, különböző önkormányzati épületek...). A munkám kapcsán kérdezte meg valaki, hogy olvastam-e A világ fölmérése című könyvet. Akkor hallottam róla először, de utánanéztem, és érdekesnek tűnt. Később beszereztem, és elolvastam eredeti nyelven, egyben ez volt az első könyvem, amit németül olvastam.

Lübeck, Schleswig-Holstein

Németország Európa 6. legnagyobb kiterjedésű, és több mint 80 milliós lakosságával második legnépesebb országa. Nagy méretének köszönhetően minden tekintetben elég sokszínű országnak mondható: délről természetes határa az Alpok, így az ország déli része magasabban fekszik, számos, kezdő hegymászóknak is biztonságos kiránduló-útvonalat kínál, ugyanakkor enyhébb éghajlatú; míg északon sík, a Balti- és Északi-tenger határolja, végeláthatatlan homokdűnékkel, és az év nagy részében szeles, hűvös idő jellemzi, nyáron késői naplementékkel, télen hosszú éjszakákkal. Sokáig nem volt egységes ország, hanem önálló királyságok, hercegségek foglalták el a területét, ezekből alakultak ki a mai tartományok. Ellentétben például Magyarországgal, politikailag és közigazgatásilag sokkal kevésbé centralizált ország, a tartományok a mai napig jelentős önállósággal bírnak.

A német származású, Ausztriában élő szerző 2005-ben megjelent könyve két, a 18-19. század fordulóján élt tudós, Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauß életéről szól. Nem életrajzi regény, inkább életrajzi tényekre épített szórakoztató történet, ami a két életrajzból néhány fontos szemelvényt emel ki. Aki nem tudja, ki volt ez a két személy, vagy csak nagyon keveset tud róluk, annak mindenképp érdemes elolvasnia a könyvet, mert könnyed, szórakoztató stílusban mutatja be a két tudós életútját és a korszakot, amelyben éltek. Én magam a könyv olvasása közben néztem utána a neten a két szereplő élettörténetének, mert nem tudtam, hogy mi minden igaz belőle. A főbb fordulatok mind szakmai pályájukat, mind magánéletüket illetően valóban megtörténtek. A részletek inkább az író fantáziájának szüleményei, olyan apróságok, amelyek a korabeli Németországban bárkivel megtörténhettek. A regény segít kicsit átértékelni olyan jelenkori problémákat, hogy térképpel a kezünkben eltévedünk, vagy rettegünk egy teljesen fájdalommentes fogorvosi beavatkozástól – hiszen kétszáz évvel ezelőtt még a világ nagy részéről nem voltak (használható) térképek, és érzéstelenítés nélkül húztak fogat.

Haigerloch, Baden-Württemberg

És hogy miért kettős életrajz? És miért pont erről a két emberről? A két, teljesen különböző személyiséggel, gondolkodásmóddal megáldott, különböző családi háttérrel rendelkező, eltérő módszerekkel dolgozó tudós élete nagy részében tulajdonképpen ugyanarra a problémára kereste a megoldást – igen, hogy hogyan lehetne szabatosan felmérni a világot –, és csak idős korukban találkoztak először személyesen, hogy eredményeiket megvitassák. Az egyik gazdag családból származik, és félbehagyta egyetemi tanulmányait, hogy Dél-Amerikába utazzon, és ott új növény- és állatfajokat, bennszülött törzseket ismerjen meg, és feltérképezze az Amazonas vidékét. A másik szegény családból való, akit szülei nem is akartak egyetemen taníttatni, és napról napra meg kellet dolgoznia a betevőért, és matematikusi és csillagászati kutatásai mellett csak a megélhetésért csinálta a geodéta munkát. Végül mindketten nagyban hozzájárultak a természettudományok fejlődéséhez.

A regényben valószínűleg egy kicsit mindenki magára ismer: extrovertáltak és introvertáltak, világjárók és otthonülők, elmélkedő és gyakorlatias gondolkodásmódúak. 

A beszámolót írtta: KK