Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér című könyve.

A legnagyobb jóindulattal sem tudom a most olvasott könyvet jónak mondani. Érdekes, különös, de leginkább hátborzongató. Azt mondanám rá, hogy egy „lájtos” horrortörténet. Mindezek ellenére nem tudtam letenni, muszáj volt megtudnom, hogy mi fog történni a végén.

Andahazi Argentínában él, mely a Föld nyolcadik legnagyobb területű állama, végighúzódik a fél dél-amerikai kontinensen. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Buenos Aires, itt született Andahazi is. Argentína hivatalos nevén: Argentin Köztársaság, ami egyébként föderalista elnöki köztársaság, hivatalos nyelve pedig a spanyol. Argentína 1818-ig spanyol gyarmat volt – bizonyára ezért a spanyol a hivatalos nyelv. Hetven évvel később, 1880 és 1916 között az argentin gazdaság virágzott, a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentin politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első olyan kormányt, amelyet általános, minden felnőtt férfira kiterjedő választójog alapján választottak meg. 1930-ban a katonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével. Egy évtizeden át katonai kormányok puccsokkal váltották egymást. Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt, és a nagymértékben megnövekedett szakszervezeti tagságra támaszkodott. Ekkor kaptak választójogot a nők. Puccsok, elnökök, inflációk követték egymást, mígnem a munkanélküliség elérte a gazdaságilag aktív lakosság 25%-át, és 15% csak részmunkaidőben dolgozott. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság Argentínában arra vezetett, hogy recessziótól való féltében a tőke menekülni kezdett. Végül 2002. január 2-án a törvényhozás Eduardo Duhaltét nevezte ki Argentína ideiglenes elnökének. Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újra iparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpra állni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentína adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-kal csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentína Mauricio Macri argentin mérnök, politikus elnök vezetésével a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli.

És akkor lássuk az ominózus könyvet, ami A harmadik nővér címet viseli, és egy igazán hátborzongató történet. A cselekmény 1816-ban játszódik, amikor is egy vidám társaság érkezik meg a Diodati-villába, mely a Genfi-tó közelében, Svájcban található. A társaság tagjai: Lord Byron, Percy Bysshe Shelley, Mary Shelley, Claire Clairmont (aki Mary féltestvére és mellesleg Byron szeretője) és Byron titkára, John Polidori. A szórakozni vágyó társaságot nem keseríti el a kedvezőtlen időjárás, izgalmas tervet eszelnek ki: íróversenyt hirdetnek, melynek keretein belül mindenkinek írnia kell egy rémtörténetet. A verseny nem is annyira légből kapott, hiszen, ha belelapozunk Mary Shelley híres Frankensteinjébe, az előszóban a szerző önmaga mondja el, hogy ebben az évben Genfben voltak és valóban kísértethistóriákkal szórakoztak. Itt született meg Mary Shelley Frankensteinje és a sokáig Byronnak tulajdonított első modern vámpírsztori, A vámpír is. Ez utóbbit valójában nem Byron, hanem annak titkára, John Polidori írta.

A történet főszereplői még a Legrand-ikrek: Colette és Babette. A történet szerint botrányos életű színésznők. Próbáltam utánanézni, de úgy tűnik, ők nem valós, csupán kitalált szereplői a történetnek éppen úgy, ahogy Anette is, a harmadik nővér. Ez utóbbi valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem mutatkozhat a nyilvánosság előtt. Lassan kiderül, hogy szegény olyan csúnya, hogy az emberek fejvesztve menekülnének, ha meglátnák. De ehhez a csúfsághoz zseniális elme tartozik, melyet ő ki is használ a saját és nővérei életének meghosszabbítására. De bármilyen zseniális is, egyedül nem képes megszerezni azt a „valamit”, ami számukra az életet jelenti. Szüksége van valakire, egy férfira. Itt lép a képbe John Polidori, Byron titkára – aki valójában az igazi főszereplője ennek a regénynek. Őt egy titokzatos levél várja a villában, melyben megismerheti a harmadik Legrand-lány hihetetlen élettörténetét. A döbbent titkár számára kiderül, hogy a lány egy torzszülött, akinek életben maradásához – és ezáltal nővéreinek életben maradásához is – egyetlen dologra van szüksége: a férfiak életnedvére, ondóra. És hogy mit kínál érte cserébe? És hogy hogyan szerzi meg? Hiszen olyan csúf, hogy egyetlen férfi sem képes még csak ránézni sem… Nos, ez legyen az én titkom addig, amig ti is el nem olvassátok.

Annak ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a horrort, a furcsa, megrázó történeteket, vagy egyszerűen csak borzongani akar egy olyan „mesén”, ami akár igaz is lehetne.

 A beszámolót írta: Orbán Erika

www.alkotonok.hu

http://betuveteseim.webnode.hu/