Monaco hercegnője - Monaco
Jeffrey Robinson: Grace, Monaco hercegnője
Jeffrey Robinson: Grace, Monaco hercegnője című könyve.
Az emberek, ha Monaco nevét hallják, legtöbbször a szikrázó napsütésre, a Forma-1-es versenyekre és a kaszinókra gondolnak. De kevesen tudják, hogy egy független állam, ami a világ legnagyobb adóparadicsoma. Itt a világon a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, annak ellenére, hogy a világ második legkisebb állama. A francia határtól csak egy virágágyás választja el, így sokszor vitatott a helyzete, de a helyiek kikérik maguknak, ha a franciákhoz sorolják őket.
(forrás: Pixabay)
„Egyszer egy monacói utazgatott Dél-Amerikában, és épp egy kis határállomáson akart átlépni Argentínából Paraguayba, amikor a határőr megállította.
– No está bueno – mondta az útlevélre mutatva. Nem jó.
– Hogy érti, hogy nem jó – méltatlankodott a monacói. – Semmi baja az útlevelemnek...
A monacói már mindennel próbálkozott, hogy meggyőzze a másikat, igenis, létezik ilyen ország… És akkor hirtelen, mintha fény derült volna ki a fejében, a határőr arca földerült:
– Aha, igen! Grace Kelly!”
Grace Patricia Kelly a pennsylvaniai Philadelphiában született. Karrierjét modellkedéssel kezdte, mígnem egy 1950-es próbafelvétel meg nem változtatta az életét. A dolog paradoxonja, hogy az eredeti filmre nem kapta meg a szerepet. Az igazi sikert és elismerést Alfred Hitchcock Gyilkosság telefonhívásra c. filmjében játszott szerepe hozta meg számára.
1955. április 5-én találkozott III. Rainer herceggel. Először el sem akart menni a találkozóra, mert a hotelben nem volt áram, és nem tudott megfelelően elkészülni. Végül mégis elment, és a találkozó annyira nagy hatással volt rá, hogy képes volt felszámolni a karrierjét, hogy a monacóiak igazi hercegnője lehessen. A politikát szerette meghagyni férjének, de aktívan részt vett a közösségi élet és az állam fejlesztésében. Férjével mindig csapatként jellemezték magukat a család és a hivatalos kötelezettségek terén.
„– Tudjátok, hogy hív a férjem? – kérdezte a barátaitól – Azt mondja, én vagyok a háztartási ügyek koordinátora. Úgy hangzik, mintha én is a kormány tagja lennék.”
Azért ezt a kiadást ajánlom, mert Rainer és a gyermekei közreműködésével készült, így nem csak külső szemlélők által kaphatunk képet Grace életéről. Emellett rengeteg személyes családi élményt is megoszt velünk a herceg. Például, hogy szökött meg a bentlakásos iskolából, és miért utálták az esküvőjük napját, hogy még évekkel később se nézték vissza a felvételeket. Nagyon tetszett, hogy regényszerűen van megírva, nemcsak évszámok és száraz leírások gyűjteménye.
A legtöbb királyi és hercegi párral szemben szerintem Grace és Rainer nagyon emberi volt. Grace, ha tehette, minden hozzá érkező levélre válaszolt, sokszor sétálgatott véletlenszerűen az utcán, és szívesen csevegett a turistákkal. Sok fesztivál és alapítvány kötődik a nevéhez. Humoros volt, és szerette az embereket, de mindenekelőtt a családját. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy könnyed olvasmányt szeretne, és kíváncsi a felső tízezer kiváltságos életére, vagy annak árnyoldalaira.
(forrás: Pixabay)
A beszámolót írta: Nedza Zsanett