India életem egyik legnagyobb szerelme. Ahogy mondani szokták (azok, akik látták, megélték, érdeklődnek utána), Indiát vagy szeretni, vagy utálni lehet, köztes út nincs. Én szeretem és nem is tudnám nem szeretni. Beleégett minden porcikámba, olykor befogad, máskor eltaszít, de mindig a részem marad. Bhárat Mátá tett azzá, aki vagyok és az élmények, amiket ott szereztem, a mai napig formálnak. Így számomra mi sem volt természetesebb, mint a kihívásra egy olyan könyvet választani, amit onnan hoztam haza legutóbbi látogatásomkor.

Ha annyi pénzem lenne, ahányszor azt a kérdést kellett volna megválaszolnom: „Milyen India?”… Mindenki frappáns, könnyen magunkba szívható, ill. továbbadható választ vár. De hogyan is lehetne röviden jellemezni egy országot, amelynek lakossága kb. kétszerese egész Európának? Ahol nemcsak a táj változik, ahogyan északról délre, keletről nyugatra utazunk, hanem a kultúra, a nyelv, a nyelvjárás, a történelmi és a mai valóság is. Ahol egymás mellett él a múlt, a jelen és a jövő. És köszönik, általában egész jól megvannak, főként, ha valaki nem akar szándékosan belepiszkítani ebbe az összetett indiai valóságba. Indiában minden megvan, a Himalája a maga csöndes fehérségével és magasztosságával, homokos tengerpartok, bulihelyek, felhőkarcolók és nyomornegyedek, Teréz anyák és félreforduló tekintetek. Számomra a legfontosabb, hogy megvan az „és“, mert minden létezhet egymás mellett, együtt. Számomra ez a legfontosabb, amit megtanultam, az elfogadás, az „és“, az, hogy nem kell mindenáron dönteni és kizárni minden más opciót, nem kell, mindig választani, lehet szemezgetni. Abszolút igazságok nincsenek.

A választott könyvem írója Londonban született indiai politikus, író, publikus Shashi Tharoor. Legismertebb műve a „The Great Indian Novel“, amely többek közt elnyerte a Commonwealth Book díjat.

Shashi Tharoor Riot című regényét választottam. 1989. október másodika, Priscilla Hart, 24 éves amerikai diáklány életét veszti Indiában, Uttar Pradés államban, Zalilgarh városában. A hindu-muszlim zavargások nem csak ezt a kisvárost érintik, a The New York Times Journal mégis erre a helyre, erre az eseményre koncentrál.

A hindu nacionalisták régóta használják Ajódhja városát szimbólumként a muszlim elnyomással szemben. Sokan hiszik, hogy valamikor régen ott állt Ráma születéshelyének tiszteletére egy hatalmas hindu szentély, amit a muszlimok leromboltak és egy mecsetet építettek a helyére. Emiatt nacionalisták hada próbálkozik évtizedek óta, a szent hely visszavételével és egy Ráma szentély megépítésével. Sajnálatos módon, sokszor szolgált ez India szerte ürügyként a hindu-muszlim ellentétek szítására. Sok vérontásnak és értelmetlen halálnak, zavargásoknak, fosztogatásoknak szolgált akarva-akaratlanul indokként.  

A könyv maga több szempontból mutatja be az eseményeket. Betekintést kapunk Priscilla naplójába, leveleibe barátnőéhez, édesanyja naplójába, egy újságíró, Randy Diggs tényfeltáró jegyzeteibe és interjúiba, és a helyi vezető, Lakshman naplójába és leveleibe. Ezekből a részletekből tevődik össze a könyv, és körvonalozódnak előttünk az események. A lány halála után szülei elhatározzák, hogy megpróbálnak minél többet megtudni lányuk indiai életéről és haláláról, ezért elutaznak Zalilgarhba.

A hivatalos álláspont szerint a fiatal lány rosszkor volt rossz helyen és valószínűleg felfedezte a rendbontók egyik rejtekhelyét, akik ezért megölték. Tényleg csupán a véletlen okozta a lány halálát?

Priscilla fiatal doktorandusz hallgató, aki egy HELP US nevű segítő szervezet felvilágosító kampányán dolgozik. Asszonyoknak, lányoknak adnak tanácsot, segítik őket a döntésben, hogy ne csak a sorozatos szülés lehessen egyetlen életcéljuk, legyen esélyük kikerülni a nyomorból. Lehetséges, hogy ez a tevékenység haragította magára a helyieket, lehet-e az abortuszt választó asszony férje a brutális elkövető?

A könyvben szemünk előtt bontakozik ki egy fiatal szerelem is, Priscilla és Lakshman közt, aki a város egyik elöljárója. A lány épp a titkos találkahelyükön volt, amikor megtörtént a tragédia. Megsejthette-e valaki a közös viszonyt és ezért kellett a lánynak meghalnia?

A történet megmutatja a zavargások hátterét is. Mind Lakshman, mind a helyi rendőrfőnök, mind egy hindu nacionalista szemszögéből. Továbbá betekintést enged a válaszokat kereső szülők életébe, múltjába, fájdalmába, szemrehányásaiba.

Az író gyakran változtatja az elbeszélőt és annak stílusát, sejtet, bemutatja az eseményeket, Nem oktat ki, nem ítél el és nem rágja a szánkba, mit kell gondolnunk az eseményekről.

A saját véleményem a regényről, hogy nyelvezetében olykor lehetne lendületesebb, néhol szofisztikáltabb, de általában véve jól olvasható regény, ami rávilágít néhány fontos kérdésre is. Egy amerikai lány élete tényleg annyival fontosabb, mint bárki másé, aki egy zavargásban életét veszti? Miért fordulunk el, ha az áldozat nem egy közülünk? Egy messzi ország sorsáról elég csak akkor írni, az igazságtalanságokat csak akkor boncolgatni, ha egy honfitársunk esik áldozatul az erőszaknak? Két ember, két eltérő kultúra, működhet-e a kapcsolat, a szerelem köztük? Van-e jogunk arra kérni, akit szeretünk, hogy hagyja ott egész életét, adja fel önmagát és kövessen minket? Fontosabb-e a szerelem, mint a tisztelet, család, státusz, egzisztencia? Hogyan befolyásolja döntéseinket a neveltetésünk, szüleink hibái?

Ajánlom a regényt mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elgondolkodni, esetleg megbotránkozni és főként azoknak, akik nem csak egy könnyű olvasmányt keresnek.

A beszámolót készítette:

Kép forrása: Wikimedia