Jü Hua: Testvérek (Yu Hua: Brothers / 余华《兄弟》) című könyve.

Kiciciposz, ezeöszá, panda, tajcsi, pocsék áruk olcsón, tűszurkáló doki, évi 7%-os GDP-növekedés, freetibet, szmog, rizs mindennap, Mao, és sokan vannak. Csak pár, viszonylag szalonképesebb sztereotípia abból, amik az átlagos nyugati ember eszébe és szájára tolulnak, amikor Kínáról esik szó. Valójában lehetetlen is pár szóban-sorban jellemezni ezt a több ezer éves múlttal, és kontinensnyi méretű területtel rendelkező országot.

Nem tudom, jó vagy rossz hír-e az, hogy bármit hallunk Kínáról, az valószínűleg igaz. Amikor kínaiul kezdtem tanulni, elsősorban a nyelvek iránti érdeklődés vitt oda, egész egyszerűen, szorgalmas kódfejtőként meg akartam tudni, mik azok a krikszkrakszok. Az elmúlt tíz évben azonban feltárult előttem ennél sokkal, sokkal több, csodák és borzalmak egyaránt. Három éve itt is élek, és még mindig csak azt mondhatom el, hogy vannak személyes tapasztalataim, élményeim, ismereteim, de szerintem Kínát teljesen megismerni soha, senki sem fogja. Ami engem elsősorban megfogott, az az, hogy a mindennapi élet minden színterét hogyan befolyásolja még mindig a kétezer éves konfuciánus filozófia, ami tulajdonképpen tehát a mai napig, és bizonnyal még a jövőben is, meghatározza a kínai társadalom (és így a gazdaság) működését. Úgy is mondhatnánk, hogy egy több ezer éves színdarabot játszanak a 21. századi színpadon, és a szöveg alig-alig változott, míg a díszleteket minden órában újra kell építeni. Elképesztő látni, érzékelni ennek a társadalomnak a rétegezettségét, a merevségeit, az ezeréves szabályait, a hihetetlen kohéziót, ami a mai napig meg tudta tartani nagyjából egyben ezt a hatalmas birodalmat.

Ezért is választottam Jü Hua (Yu Hua) Testvérek című regényét. A szerző azért lett író 5 évnyi fogorvosi karrier után, mert elege lett abból, hogy „egész álló nap csak az emberek szájába bámuljon”. Ő írta a „To live” című regényt is, amelyet a világhírű rendező, Zhang Yimou meg is filmesített; ajánlom mindenkinek, szintén érdekes, nehéz történet. A Testvérek a 20. század második felében játszódik, a kínai történelem egyik igen sötét korszakában, a Mao-féle kulturális forradalom alatt, majd átvezet a kezdődő kapitalizmus, a beköszöntő jólét időszakába. Az író személyesen is jól ismeri ezt a kort, hiszen 1960-ban született. A helyszín a képzeletbeli, ám igen tipikus kínai kisváros, Liuváros, annak minden jellegzetes és különleges lakójával együtt. Kopasz Li és Szung Kang mostohatestvérek, és egymás szinte tökéletes ellentétei. Ennek ellenére mégis van közöttük egy kötelék, szintén a konfuciánus világrend által meghatározottan. Szung Kang a csendes, szerény, visszafogott, és így szinte eleve elrendelten sikertelen, aki nem tudja felvenni a versenyt vakmerő, gátlástalan, a jég hátán is megélő, „vállalkozó szellemű” testvérével. Mindkét figura ismerős lehet mindannyiunk számára. A történetet persze színesíti szerelmi szál is.

A regény egyszerre komikus, néha tragikomikus, de nem hiányzik belőle a néha hátborzongató tragikum, ami nélkül sajnos nehezen lehetne az adott korszakot megfesteni. Bár elég terjedelmes, nem unalmas, hiszen az ember sohasem tudhatja, éppen valami groteszk történésbe csöppen-e majd bele, vagy valamelyik szereplő sorsa vesz tragikus fordulatot. Aki figyelmesen és türelmesen olvassa a történetet, talán megérezheti azt, hogy bizony ez a hatalmas ország szinte kiismerhetetlen, és olyannyira más a gondolkodásmód, a hagyományok, az erkölcs alapjai, amit talán sohasem fogunk megérteni, akármennyire is igyekszünk. Ami azonban bizonyos, a szenvedés, a szeretet, a félelem, az bizony ugyanolyan, akárhová is születtünk.

Beszámoló és képek: Dragan Ildikó