Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah című könyve.

A nigériai Chimamanda Ngozi Adichie három regénye közül az Americanah a második, amelyet olvastam. A könyv – mint az előző, Az aranyló fél napkorong – Kiss Árpád fordításában a SawaSawa kiadásában jelent meg Magyarországon 2016-ban. A három regény közül a Purple Hibiscus 2003-ban, a Half of a Yellow Sun 2006-ban, az Americanah pedig 2013-ban jött ki a nyomdából angol nyelven. A szerző számos díja jelzi, hogy az olvasók és a kritikusok is elismerik írásait. Adichie az Americanah-val elnyerte többek között a National Book Critics Circle díját. Regényei mellett 2009-ben egy novelláskötettel is jelentkezett. Az 1977-ben született Adichie 19 éves koráig Nigériában élt, majd az Egyesült Államokba költözött. Jelenleg az év felét szülőhazájában, a másikat Amerikában tölti. Ez a kettősség jól tükröződik a legutóbbi regényében is.

Nigériáról nem sokat tudtam korábban, mint hogy a jelentős afrikai állam a Guineai-öböl partján helyezkedik el, sok olaja van, s hajdan brit gyarmat volt. 1960 óta független szövetségi állam, többféle etnikum lakja. A polgárháború idején sokat hallottunk róluk a híradásokban. Nagy változásokat, tragédiákat éltek és élnek meg az ottaniak. Az olajban gazdag állam lakóinak jó része mélyszegénységben él, óriási a korrupció. A legutóbbi nemzetközi adatok szerint Nigéria 14. a világ „failed state” listáján, azaz nem működik az állam. Megdöbbentő, de ma a várható átlagéletkor ötven év alatt van. Jelenleg Nigéria észak-keleti részén kolerajárvánnyal küzdenek. Hivatalosan nálunk utazás szempontjából a fokozott biztonsági kockázatot jelentő térségek közé sorolják a terrorcselekmények, a bűnözés és korrupció, az emberrablások, a vallási feszültségek és a járvány miatt. Tehát az Adichie-regények világa a valóságban negatív irányú folyamatot él meg.

Sulaiman Addonia: The Consequences of Love (A szerelem következményei) című könyve.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt nem Paolo Sorrentino 2004-ben megjelent pszicho-thrillerjéről van szó, hanem egy eritreai író regényéről, aki az 1980-as évek végének Szaud-Arábiájába repít minket képzeletünkben.

Eritrea Kelet-Afrikában található, jelenleg a világ egyik legszegényebb országaként tartják számon és túlélése nagyban függ a nemzetközi élelmiszer-segélyektől. A neve: Eritrea vöröset jelent, a Vörös-tengerre való hivatkozásként. Az országban évtizedeken keresztül dúlt a háború, angolok, olaszok, amerikaiak, szovjetek és a környező országok mind saját befolyásuk alá próbálták hajtani a területet. Függetlenségét 1993-ban mondták ki. Elszigeteltségét Észak-Koreához hasonlítják, a lakosságnak például nincs szabad hozzáférése az információhoz, az internet a kormány felügyelete alatt működik. Érdekesség, hogy az országnak nincsen hivatalos nyelve, 10 különböző nyelv van használatban.