Világjáró könyvmolyok

2017.dec.31.
Írta: ÁgiMV komment

Egy afrikai Grönlandon – Togo

Tété-Michel Kpomassie: An African in Greenland (Egy afrikai Grönlandon) című könyve.

Tété-Michel Kpomassie: An African in Greenland (Egy afrikai Grönlandon) című könyve.

A togói író valós kalandokon alapuló életrajzi könyve már cím alapján nagyon megfogott, és végig, ahogy életének legnagyobb kalandját írja le, magával ragadott.

togo2.jpg

Kpomassie 1941-ben született Togóban, és csak hat év általános iskolai tanulmányokat végzett el. Amikor hatéves volt, és kókuszdiót gyűjtött a dzsungelben, egy kígyó megijesztette, és leesett a fáról. Édesapja szentül hitte, hogy a kígyókultusz papnője által ajánlott orvoslat, miszerint ezek után 6 évig a dzsungelben kell élnie, segíteni fog kiheverni az átélt traumát. Ezután az időszak után olvasott egy könyvet Grönlandról, és rögtön a fejébe vette, hogy neki abba az országba kell utaznia. Nincsenek kígyók, és még vadászni is lehet abban az izgalmas országban. Miután erőre kapott, elmenekült otthonról, hogy elérje a kitűzött célját: eljusson valamilyen úton–módon Grönlandra, és azon belül is a legészakibb pontra.

Tovább

A zongoratanárnő – Ausztria

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő című könyve.

Ausztriát azért választottam, mert német nyelvű könyvet akartam eredetiben olvasni. Rákerestem osztrák írókra és találomra kiválasztottam egyet. Ez volt Elfriede Jelinek Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című könyve. Két hónapomba telt, mire beszereztem a könyvet. Hát mit mondjak? Nehéz falat volt. Nem a német nyelv miatt, mivel szinte állandó jelleggel olvasok német nyelven írt könyveket. Az írónő meghökkentő, már-már megbotránkoztató szóképei okozták a problémát.

Tovább

Vegyesbolti csendes napok - Norvégia

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok című könyve.

Hogyan is kezdhetném? Nehéz eldönteni, hogy mit is olvastam egy fikciót, egy hirtelen ”agymenést”, amit a szerzőnek muszáj volt kiadnia magából, egy házasság viccesen megírt párbeszédét vagy magát a keserű valóságot egy szétesőben lévő házasságról; szerintem inkább az utolsót. Akár szórakoztató is lehetett volna, ha akarva-akaratlan nem láttam volna a sorok mögé, hogyan menekülünk egymás elől, hogy vetítjük ki másra a problémáinkat, milyen hatással van ez a családunkra, a gyerekeinkre, önmagunkra?

Tovább

Testvérek – Kína

Jü Hua: Testvérek (Yu Hua: Brothers / 余华《兄弟》) című könyve.

Jü Hua: Testvérek (Yu Hua: Brothers / 余华《兄弟》) című könyve.

img_20170305_112502.jpg

Kiciciposz, ezeöszá, panda, tajcsi, pocsék áruk olcsón, tűszurkáló doki, évi 7%-os GDP-növekedés, freetibet, szmog, rizs mindennap, Mao, és sokan vannak. Csak pár, viszonylag szalonképesebb sztereotípia abból, amik az átlagos nyugati ember eszébe és szájára tolulnak, amikor Kínáról esik szó. Valójában lehetetlen is pár szóban-sorban jellemezni ezt a több ezer éves múlttal, és kontinensnyi méretű területtel rendelkező országot.

img_20170614_092635.jpg

Nem tudom, jó vagy rossz hír-e az, hogy bármit hallunk Kínáról, az valószínűleg igaz. Amikor kínaiul kezdtem tanulni, elsősorban a nyelvek iránti érdeklődés vitt oda, egész egyszerűen, szorgalmas kódfejtőként meg akartam tudni, mik azok a krikszkrakszok. Az elmúlt tíz évben azonban feltárult előttem ennél sokkal, sokkal több, csodák és borzalmak egyaránt. Három éve itt is élek, és még mindig csak azt mondhatom el, hogy vannak személyes tapasztalataim, élményeim, ismereteim, de szerintem Kínát teljesen megismerni soha, senki sem fogja. Ami engem elsősorban megfogott, az az, hogy a mindennapi élet minden színterét hogyan befolyásolja még mindig a kétezer éves konfuciánus filozófia, ami tulajdonképpen tehát a mai napig, és bizonnyal még a jövőben is, meghatározza a kínai társadalom (és így a gazdaság) működését. Úgy is mondhatnánk, hogy egy több ezer éves színdarabot játszanak a 21. századi színpadon, és a szöveg alig-alig változott, míg a díszleteket minden órában újra kell építeni. Elképesztő látni, érzékelni ennek a társadalomnak a rétegezettségét, a merevségeit, az ezeréves szabályait, a hihetetlen kohéziót, ami a mai napig meg tudta tartani nagyjából egyben ezt a hatalmas birodalmat.

Tovább

A szerencsés utazó – Saint Lucia

Derek Walcott: A szerencsés utazó

Az irodalmi Nobel-díjat 1992-ben Derek Walcott karibi költő kapta.

1930-ban Saint Lucia szigetén született. Egyetemi tanulmányait Jamaicán és New Yorkban végezte.1953-tól Trinidadon él, 1959-től 18 éven át vezette az általa alapított Trinidadi Színházi Műhelyt, számos színdarabot írt a társulatnak. Az év nagy részét jelenleg az Egyesült Államokban tölti, költészetet tanít a bostoni egyetemen. Kétségtelen, hogy amikor munkásságát Nobel díjjal jutalmazták, az esztétikai minőségen túl a műveiben megtestesülő eszmét tüntették ki. Walcott művészetével a befogadás kultúráját terjeszti, a befogadásét, ami nem veszélyezteti a hagyományok őrzését: épp ellenkezőleg; tudja, hogy a kultúrhagyomány az elrekesztés során halna el. Így aztán nem sajnálja megosztani a saját kultúráját sem, mert tudja, hogy ezáltal él tovább.

Walter epikus főműve,vaskos eposza, az Omeros e gondolat könyve: a homéroszi eposzt mai karibi környezetbe ülteti, az emberiség történelmi, földrajzi és kulturális rétegei mind ott kavarognak ebben a hatalmas kompozícióban. Walcott költészetének szembeötlő jellegzetessége áradó verbalitása. A hagyományok súlya őt nem béklyózza, nyelvét nem bénítják művészetfilozófiai, irodalometikai görcsök. Verseiből a forma, a ritmus, a stílus páratlan művészét ismerjük meg. Ugyanakkor mesterségbeli tudásával nem él vissza, verstechnikai bravúrjait szinte elrejti oldottabb,improvizációkra emlékeztető alkotásmódja. Igaz, mint maga mondja, ő szóbeli, retorikai kultúrából érkezett, ezért olyan megejtő művészetében. Walcott költészete azt bizonyítja: továbbra is van érvényes költészet.

Következzen a Világ világa című verséből egy részlet:

“Marley-val ringatott az utasszállító busz sztereója,

És szépség halkan dúdolta a refrént.

Láttam,ahol a fény félarcán csíkozódva az arc mezőit kiemelte; ha ez egy portré volna,a megvilágított részek maradnának utoljára,ezek fénye

Selymezte fekete bőrét; én tettem volna rá egy fülbevalót,

Valami egyszerűt, jó aranyból,kontrasztképp, de ő nem viselt ékszert. Úgy képzeltem,hogy erős és édes illat árad belőle,mint egy mozdulatlan leopárdból, és a fej nem volt más, mint fenséges.

Amikor rám nézett, aztán másfele, udvariasan, mert az idegenek bámulása udvariatlanság, olyan volt,mint egy szobor, mint feketében Delacroix-tól A Szabadság, amint vezeti a népet – az enyhén dülledő szemfehérje, a metszett ébenszáj, a masszív felsőtest, benne egyszerre erő és nőiesség; de fokozatosan ezt is elnyelte az alkonyat,

kivéve a kirajzolódó arcélt és a megvilágított orcát, és azt gondoltam: Ó Szépség,te vagy a világ világa!”

Nem hallgattam a jó szóra, mikor azt tanácsolták, hogy a verseskötete végén lévő, a Nobel-díj átvételekor mondott beszédével kellene kezdeni ahhoz hogy jobban megértsük, magunkévá tegyük verseit.

Így utólag, nekem ez sem segített volna abban hogy jobban megszeressem Walcott kötetét.

Az ő stílusa nekem nyomott, teletömött, felsorolások tömkelege. Versei többsége nehéz – pár sor után, mindenféle elkalandozás nélkül az ember nem tudja, mit is olvasott. Lehetséges némi időt eltöltve szülőföldjén nagyobb megértéssel,türelemmel haladnánk; talán jobban sikerülne olvasni a sorok között.

A 18 versből háromban találtam meg azt, amit szeretek egy versben; köztük van a fent említett vers is.

Őszintén és kerülve mindenféle ragozást, nem ajánlom ezt a művet, akad bőven más, sokkal élvezhetőbb «remek» a polcokon.

A beszámolót írta : Puskás Judit

Anna Karenina – Oroszország

Lev Tolsztoj: Anna Karenina című könyve.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina című könyve.

Oroszországot megismerni nagyon nehéz, sok arca van. Hivatalos neve Oroszországi Föderáció, 83 taggal. A „föderáció” szó jelentése szövetség, szövetkezés, együttműködés. A 83 tag a következő részekből áll, ezek alkotják az ország közigazgatási területeit: 21 köztársaság, 9 határterület, 46 megye, 2 szövetségi jelentőségű város (Moszkva és Szentpétervár), 1 autonóm megye, 4 autonóm járás. Munkámból és a családomból kifolyólag sok kötődésem volt/van Oroszországhoz. Gyerekként is többször jártam Moszkvában és „vidéken” is. Majd a munka világa is többször szólított Oroszország különböző pontjaira. Később, amikor már lezárult a projekt, akkor „találtam” meg ezt a regényt. Nos, igen, gimnazistaként még nem az olvasás volt a kedvenc időtöltésem. ;-)

Egyik kiküldetésem során Szamara városban voltam néhány napig. Két kollégámmal „jártuk” taxival a várost, egyik megbeszélésről a másikra siettünk. Egy alkalommal a taxisofőr rákérdezett, hogy milyen nyelven beszélünk, mert annyira ismerősen cseng neki, de nem tudja beazonosítani. Elmeséltem neki, hogy magyarok vagyunk és Budapestről érkeztünk. És hirtelen minden világossá vált számára. Elmesélte, hogy gyerekként Budapesten éltek néhány évet és azóta se látott szebbet. Édesapja magas rangú katonatiszt volt. Mesélés közben emlékei úgy törtek fel benne és olyan tisztán, mintha csak tegnap történt volna. Pedig eltelt néhány évtized azóta, hogy Budapesten járt. Az ő személyében megismertem a „vidéki” orosz mentalitást. Később sokkal könnyebb volt azonosítani a vele ellentétes, moszkvai mentalitást. Persze minden helyzetben vannak és lesznek kivételek, de el lehet mondani egy-egy tipikus jellemzőt.

De ki is volt Lev Tolsztoj? Nagyon sok üggyel foglalkozott. Így nem is lehetne minden érdekesebb pillanatát idevarázsolni. Az Anna Kareninában megtalálható 2 történet és az író élete között szoros kapcsolat van. Felesége 16 évvel fiatalabb volt nála. Együtt eltöltött éveik során 15 gyermek született. A házasság első éveiben nagy volt a boldogság. Békességben éltek, a feleségének kedvére volt a főúri életforma, a társasági élet, emellett szorgalmasan másolta férje kéziratait és segítette munkájában.

Ez az időszak vált Tolsztoj számára a legtermékenyebb korszakká, s ekkor készültek legjelentékenyebb alkotásai. 1863-1869 között hatalmas energiával és műgonddal írta meg a Háború és békét, mely folytatásokban négy éven keresztül került kiadásra. Ezt követte az Anna Karenina megszületése 1873–1877 között.

Tovább

Karibi Vörös és Fekete – Saint Kitts és Nevis

Bertram Roach: Only God Can Make A Tree című könyve.

Bertram Roach: Only God Can Make A Tree című könyve.

Saint Kitts és Nevis neve elég különlegesen hangzott ahhoz, hogy elvállaljam, és valahová a Csendes-óceán közepére saccoljam létezését, más, hasonlóan furcsa nevű szigetek közelébe. Mellélőttem. A Saint Christopher és Nevis Államszövetség ugyanis a Karib-tengeren található.

A két, egymástól 3 km-re fekvő, vulkanikus eredetű sziget a Szélcsendes-szigetek (Kis-Antillák) tagja. I.sz. 1000 körül vált lakottá, később a kalinago indiánok, akik Kolumbusz előtt 300 éven át uralták a szigeteket, nem akadályozták az európaiak letelepedését. A Saint Kitts egyébként a Szent Kristóf név becéző alakjának rövidülése. Kolumbusz második útján fedezte fel, a francia telepesek pedig 1623-ban a teljes őslakosságot kiirtották. A franciák alapították Basseterre-t, a fővárost is a 18. században, közben sokat viaskodtak az angolokkal a gyarmatért. Anguilla szigetével együtt brit gyarmatként egyesült, csak 1967-ben kapott önkormányzatot és 1983-ban lett független, de a mai napig a Brit Nemzetközösség tagja, vagyis lakói II. Erzsébet alattvalói. Saint Kitts és Nevis, a két sziget viszonya nem felhőtlen. Nevisnek külön parlamentje és kormányzója van, fővárosa Charlestown. Hivatalos nyelve az angol, 55 ezer fős lakossága 261 négyzetkilométeren osztozik a két szigeten. Az ország 90%-a fekete, 5%-a mulatt, a maradék dél-ázsiai és fehér. Az anglikán, a baptista, a metodista és a katolikus egyház egyaránt jelen van. Fő terméke a cukornád, valamint a gyapot és a trópusi gyümölcsök. A gyarmati építészet számos emléke maradt meg jó állapotban, köztük több száz éves erődök is. Érdekesség még, hogy erősen korlátozzák a szólásszabadságot, káromkodni se szabad.

11.jpg

Két itt született írót találtam ehhez a pici országhoz. Az egyiket fél tucat regénnyel, a másikat csak ezzel az eggyel. Nagyon kevés információt találtam róla a neten, viszont Bertram Roach az egyetlen autentikus St. Kitts és Nevis-i szerző, aki itt született, itt él és regénye is itt játszódik, így nem volt kérdés, hogy őt választom.

Tovább

Süllyedünk – Maldív-szigetek

Stefanie Bisping: Lesereise Malediven – Der Trompetenfisch in der Lagune című könyve.

Stefanie Bisping: Lesereise Malediven – Der Trompetenfisch in der Lagune című könyve.

Emlékszel arra a menő rokonra, akinél a türkizkék víz fölé nyúló pálmafával volt giccsesre tapétázva az egész fal? Anélkül, hogy összekócolta volna a haját az Indiai-óceán monszunja, ő már a ’80-as években tudta, mi a teendő: minden lehetséges eszközzel fel kell hívni a figyelmet a korallzátonyokat fenyegető veszélyekre!

A Maldív Köztársaság egy 26 atollból álló szigetcsoport Indiától délnyugatra. A tengerszint rohamos emelkedése már régóta fejfájást okoz az ittenieknek. A maldív nép politikai vezetői világviszonylatban is a környezetvédelem élharcosainak számítanak, és remélhetőleg egyre több kivitelezhető megoldással rukkolnak elő. A tengervíz felmelegedése például annyira meggyengíti az ökoszisztéma egyensúlyát, hogy a szemet gyönyörködtető koralltelepek ma már nem növekedhetnének emberi beavatkozás nélkül.

What can I do to protect coral reefs?

Ráadásként jött a 2004-es cunami, a maga nem feltétlenül tisztességes szándékaival. Akinek rémlenek pl. a Srí Lanka-i képeken látható hatalmas hullámok, az itt egészen mást tapasztalna. A sekély vízben nem képződik magas hullámfal, hanem a víz szintje egyszerűen csak hihetetlen gyorsan megemelkedik. El sem jutnál a lakásod ajtajáig, de ha mégis, akkor sem lenne hová menned. A legközelebbi hegycsúcs(?) alig 2 m magas. 

Tovább

Koporsó használatban – Panama

Rosa María Britton: El ataúd de Uso című könyve.

Rosa María Britton: El ataúd de Uso című könyve.

Panamát azért választottam, mert szerettem volna egy spanyol nyelvű regényt elolvasni (az elsőt életemben). Spanyolországnál kevésbé egyértelműbb országra vágytam (és az már amúgy is foglalt volt:-)), és Latin-Amerikából is egy kevésbé népszerű, kevésbé ismert országot szerettem volna. Reménykedtem benne, hogy a dél-amerikai spanyol nyelv egy kicsit könnyebb is lesz, mint a spanyolországi spanyol. Ezt nem tudom megítélni, mindenesetre értettem a szöveget.

Sokáig kerestem a könyvet. Örültem volna egy kortárs regénynek, de nem tudtam választani, nem találtam elérhetőséget. Írtam irodalmi portál szerkesztőknek, újságíróknak, sajnos segítség nem érkezett. Egy panamai barátom ajánlott egy írót, aki valószínűleg kortárs-klasszikusnak számít az országban, hiszen még él, de ma már klasszikusnak számító regényeket is írt. Az „El ataúd de Uso“ is egyike ezeknek, nagyon könnyen hozzáfértem, a nemzeti könyvtár dokumentumtárából mindenki számára elérhető.

Rosa María Britton nemzetközi szinten az egyik legjobban ismert és elismert panamai író. Foglalkozását tekintve nőgyógyász, onkológus. Édesapja kubai, édesanyja panamai, iskolái egy részét Kubában végezte, majd a politikai helyzet miatt Madridban tanult egyetemen. Madridban ismerte meg amerikai férjét is, akivel az USÁ-ban telepedtek le, orvosi hivatását ott kezdte gyakorolni. 1981-ben az első regénye volt az „El ataúd de Uso“, ami egy családtörténeti írásnak indult a saját családjáról. Ricardo Miró díjat kapott a regény, ami a legfontosabb írói díj Panamában. A díjat többször, más regényeivel is elnyerte.

Tovább

Americanah – Nigéria

Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah című könyve.

Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah című könyve.

A nigériai Chimamanda Ngozi Adichie három regénye közül az Americanah a második, amelyet olvastam. A könyv – mint az előző, Az aranyló fél napkorong – Kiss Árpád fordításában a SawaSawa kiadásában jelent meg Magyarországon 2016-ban. A három regény közül a Purple Hibiscus 2003-ban, a Half of a Yellow Sun 2006-ban, az Americanah pedig 2013-ban jött ki a nyomdából angol nyelven. A szerző számos díja jelzi, hogy az olvasók és a kritikusok is elismerik írásait. Adichie az Americanah-val elnyerte többek között a National Book Critics Circle díját. Regényei mellett 2009-ben egy novelláskötettel is jelentkezett. Az 1977-ben született Adichie 19 éves koráig Nigériában élt, majd az Egyesült Államokba költözött. Jelenleg az év felét szülőhazájában, a másikat Amerikában tölti. Ez a kettősség jól tükröződik a legutóbbi regényében is.

Nigériáról nem sokat tudtam korábban, mint hogy a jelentős afrikai állam a Guineai-öböl partján helyezkedik el, sok olaja van, s hajdan brit gyarmat volt. 1960 óta független szövetségi állam, többféle etnikum lakja. A polgárháború idején sokat hallottunk róluk a híradásokban. Nagy változásokat, tragédiákat éltek és élnek meg az ottaniak. Az olajban gazdag állam lakóinak jó része mélyszegénységben él, óriási a korrupció. A legutóbbi nemzetközi adatok szerint Nigéria 14. a világ „failed state” listáján, azaz nem működik az állam. Megdöbbentő, de ma a várható átlagéletkor ötven év alatt van. Jelenleg Nigéria észak-keleti részén kolerajárvánnyal küzdenek. Hivatalosan nálunk utazás szempontjából a fokozott biztonsági kockázatot jelentő térségek közé sorolják a terrorcselekmények, a bűnözés és korrupció, az emberrablások, a vallási feszültségek és a járvány miatt. Tehát az Adichie-regények világa a valóságban negatív irányú folyamatot él meg.

Tovább
süti beállítások módosítása