Vaddey Ratner: In the Shadow of the Banyan című könyve.

Kambodzsa délkelet-ázsiai ország, Thaiföld és Vietnam között helyezkedik el. Mind önmagában, mind a szomszédos országokkal együtt egy körút keretében közkedvelt turistacélpontnak számít az egzotikus utazások kedvelői körében. Legismertebb látnivalója Angkor Wat. Aki járt már Kambodzsában, bizonyára valamennyire tisztában van a történelmével is, és hallott a 70-es években végbement népirtásról, hiszen az európai holokauszthoz hasonlóan ennek is számos emléket állítottak. Na de aki nem járt még ott, mit tud erről az országról? Európán már 1848-ban végigsöpört a forradalom, a második világháború után kezdtek terjedni a kommunista eszmék, de mi van Ázsiával? Az én történelmi ismereteim kimerültek abban, amit a gimnáziumban tanultunk, és egész eddig egyáltalán nem foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon hogyan fejlődtek Délkelet-Ázsia társadalmai.

Sergio Álvarez Guarín: 35 halott (35 muertos) című könyve.

A kötet kiválasztásában szerepet játszott, hogy spanyolos lévén nagyon érdekel Latin-Amerika is. Már a kihívás elején rábukkantam a könyvre, mert kíváncsi voltam, García Márquez összes műve után mit nyújthat még egy kolumbiai történet.

„Kolumbia a kellemetlen meglepetések hazája.“

Remélem, van köztetek olyan, aki már járt Kolumbiában, és könnyedén rácáfol erre a regényből vett idézetre.

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet című könyve.

A nyáron rátaláltam erre a kihívásra, és úgy éreztem, mintha rám szabták volna. A könyvespolcaimon sorakozó könyvek között képviselteti magát szinte minden stílus, kor, kategória, de legfeljebb talán tíz különböző ország. A kihívástól megkaptam a szükséges motivációt, hogy új írókat ismerjek meg olyan országokból, melyeknek a kultúráját és történelmét csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerem. A választásom két másik ország mellett Írországra esett.

Március 30-án Budapesten ismét megrendezik az irodalom éjszakáját, ami formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat a nagyközönséghez. Nyilvános felolvasásokon vehetsz részt különböző attraktív vagy egyébként nem látogatható helyszíneken.

Idén 22 ország irodalmát ismerheted meg Ausztriától-Törökországig. 22 helyszínen, 22 kiváló művész fog felolvasni az érdeklődőknek.

Nihal De Silva: The Road from Elephant Pass című könyve.

Nem ez az eredeti címe a könyvnek, amit olvastam, de annyira jellemző erre a történetre is, hogy kézenfekvőnek látszott ezt a címet adni ennek a kis írásnak. Srí Lankán élő ismerősöm, Chandi ajánlotta nekem azt a könyvet, melyről most beszámolok. De mielőtt belefognék, lássuk az országot, ahol a szerző született, s ahol maga a történet játszódik!

M. L. Stedman: Fény az óceán felett című könyve.

Ha az ember elveszíti a feleségét özvegy lesz, ha a szülőjét, árva, ha a gyerekét… arra nincsen szavunk. A történet egy asszony veszteségével kezdődik, egy meg nem született kis élettel és miközben fájdalmát még feldolgozni sem volt ideje, a szél hangja gyereksírást hoz felé. Egy szigeten, ahol csak ketten élnek férjével, távol mindenkitől. Egy szigeten, ahol egész világukat egy világítótorony köré építették fel az 1900-as évek elején Ausztráliában.

Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban (Reading Lolita in Tehran) című könyve.

Képzeld el, hogy az 1970-es évek végén, frissen diplomázott egyetemi professzorként visszatérsz Iránba! Ártatlan hippiálmoktól telve te is támogatod, hogy Mohamed Reza Pahlavi diktatórikus, szabadságjogokat tipró uralmának véget kell vetni. 

Azonban hirtelen arra ébredsz, hogy egy újabb diktatúra vette át a hatalmat, az iszlám vallás végletekig kiforgatott, eltorzított köpenye mögé rejtőzve. 

Bart Moeyaert: Broere című könyve.

Belgium számomra az örök szerelem, a második otthonom, ahol az unokatestvéreim és azok gyerekei élnek, ahová még az átkosban is kimehettünk a családi kötelék miatt, és akik miatt beszélek flamandul és hollandul. 

Belgium sok mindent adott nem csak nekünk, hanem a világnak is: a csipkét, a sült krumplit. Brüsszel pedig Európa központja.

Herman Koch: A vacsora című könyve.

Matróz, manöken, klumpa, jacht – pár példa arra, hogy a magyar nyelvben is vannak holland eredetű jövevényszavaink. Hogy klasszikust idézzek: mit kaptunk mi a hollandoktól a jövevényszavainkon kívül? Például a sajtot, ami számomra a legfontosabb. Biztos nagyon sok szubjektív dolgot fel tudnék még sorolni, de csak annyit mondanék, hogy mindenki menjen el, nézze meg az országot, ne elégedjék meg a Wikipédia leírásával. De ne hagyd otthon az esernyődet, gumicsizmádat!

Maurice Druon: Az elátkozott királyok (hétkötetes történelmi regénysorozat)

„Ez az eredeti Trónok harca.” (George R. R. Martin)

Azt hiszem, Franciaországot nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. Én nem különösen kedvelem, nekem a franciák túlságosan fennhordják az orrukat, és felszínesek. Ugyanakkor van pár dolog, amivel nagyon tudok azonosulni: például ilyen a kávéházi reggelizés. Hogy mindig stílusosan vannak felöltözve. Versailles-i pompát. Viszont meglepett, hogy az országnak nincs címere.