Mircea Eliade: Youth without youth című könyve.

Néhány mondat arról, hogyan találkoztam ezzel a regénnyel. Romániát választottam a román barátaim miatt. Nem ismertem senkit Romániából személyesen, amíg ki nem költöztem Londonba. Amikor idekerültem, egyedül, mint a kisujjam, valamire is használható nyelvtudás nélkül, nem kell magyaráznom, nem éreztem túl jól magam a bőrömben. Dolgozni kezdtem, román kollégáim azonnal a szárnyaik alá vettek, ki tudja, miért. A rengeteg segítség, biztatás mellett izgalmas, tartalmas beszélgetéseink voltak mindenről: politika, vallás, irodalom, munkahelyi pletyka, stb. Igen, ez utóbbi különösen izgalmas volt.

Nathalia Zongo: When Everything Has Fallen (Amikor minden összeomlott) című könyve.

Burkina Faso: elég egzotikusan hangzik az ország neve.  Ezért választottam. Hogy legyen valami ’bevállalós’ országom is. Hasonló az oka a könyvválasztásnak is. Lehetett volna bestseller, férfi író (ráadásul ugyanezzel a vezetéknévvel -  vessünk egy pillantást Ann Morgan listájára), én azonban egy női író által papírra vetett önéletrajzi könyv mellett tettem le a voksomat - szerettem volna többet megtudni az országról és az itt élő emberek életéről egy olyasvalaki szemén keresztül, akivel azonosulni tudok.

Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz című könyve.

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. - Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

A mondást a lengyel köznemesek találták ki a 16. vagy a 18. században, akik felismerték, hogy a két ország ugyanolyan berendezkedésű: mindkettő egy nemesi köztársaság, olyan parlamenti rendszer, melyet elvileg a köznemesség irányít ,valamint a lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló: ugyanolyan fegyvert használnak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdenek.Emellett ugyancsak szeretik a jó bort (amit a középkortól fogva Magyarországról importáltak), ez pedig ugyanolyan vérmérsékletet eredményez mindkettőjüknél. A mondás Magyarországon csak a 19. század végén lett ismert, általánosan elterjedt a nemesség körein kívül is. Két másik nép történelmi barátságáról nem ismeretes hasonlóan közismert vers.

Mahmut Baksi, Elin Clason: Éjszaka a hegyek között (In der Nacht über die Berge) című könyve.

Kurdisztán egy körülbelül 550000 négyzetkilométer területű, földrajzilag jól behatárolható, hegyekkel körülvett régió, Törökország, Irak, Irán, és Szíria területén. A kurdok a legnagyobb lélekszámú nép, saját ország nélkül. A területet lakó kurdok számát 40 millió környékére becsülik, ebből a török Kurdisztánban él körülbelül 20 millió, az iráni részen 8 millió, az iraki részen körülbelül 6,5 millió és a szíriai részen körülbelül 3 millió. Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Libanonban körülbelül 150 000 kurd lakik. Nyugat-európában legalább egymillióan vannak, elsősorban német területeken és a skandináv országokban.

 Jelizaveta Drabkina: Viharos esztendők című könyve.

A most következő könyvről kicsit félve számolok be, mert ma már nem illik a kommunizmusról, a bolsevizmusról beszélni. Az „átkosban” minden rossz volt és helytelen, vagy legalábbis ma ezt szokás mondani. Olvasás közben sok régi emlék tolult fel bennem, hiszen én még bőven a kommunista éra szülötte vagyok. Voltam kisdobos és úttörő, viseltem a kék, majd a vörös nyakkendőt, és voltam KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tag. Nem váltottuk meg a világot, de egy csapat voltunk, összetartoztunk, és sok remek dolgot csináltunk együtt. Most egy olyan országot mutatok be, amely már nem is létezik, vagy legalábbis nem létezik abban a formában, ahogy én még megismertem. Ez pedig a Szovjetunió.

Ferdinand Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés című könyve.

Mintha Örkényt olvasna az ember, mikor Az öreg néger és a kitüntetés-t fellapozza…

Az idős afrikai férfit, Mekát kitünteti a „fehér főnök”.

Az öreg ott áll a tűző napon és szenved, mert annyira szorítja, nyomja a lábát a frissen vásárolt cipője –, hiszen ő egész eddigi életében mezítláb járt...

Az öreg ott áll a tűző napon és szenved, mert épp ekkor és épp itt tört rá a szükség…

Ishmael Beah: A Long Way Gone - The True Story of a Child Soldier című könyve.

A könyvre az interneten kutakodva találtam rá. Mivel a kihívással az is a célom, hogy olyan országokat ismerjek meg, amikről eddig nem sokat tudtam, nagyon örültem, hogy rábukkantam egy ilyen igaz történetre. És még ha a valóság ennyire kegyetlen arcával is ismerkedtem meg, egy percig sem bántam meg a választásomat.

Emmanuel B. Dongala: Kezünkben puska, zsebünkben költemény című könyve.

A Kongói Demokratikus Köztársaságot északon a Közép-afrikai Köztársaság és Dél-Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. Az ország 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál.

Az egykori Kongói Szabad Állam, majd Belga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Léopoldville, majd a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, 1971-től pedig Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.

Domitila Barrios de Chungara: Let Me Speak! című könyve.

A kihívás során másodikként olvasott könyvemmel ezennel több mint 10 000 km-re repültem gondolatban, a dél-amerikai Bolíviába. Mindig is érdekelt ez az ország, hiszen egy nagyon jó barátom innen származik, és már számos alkalommal csodálhattam meg az általa készített fényképeket. A könyvet is ő ajánlotta és rögtön lázba hozott, hiszen egy igaz történetet mindig nagyobb izgalommal vár az ember, mint egy kitalált regényt.  És meg kell hogy valljam, nem csalódtam. Életem egyik leglebilincselőbb olvasmánya.

Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (Bataille pour un paradis) című könyve.

Előhang:

A könyvkihívásban soha nem esett volna Afrikára a választásom, mert előítéletek élnek bennem. Az első asszociációm ez: vízhiány, szegénység, éhezés, AIDS és malária. Ám mint kései jelentkezőnek, nekem „már csak Afrika maradt…”

A három magyarra fordított könyvet a Szabó Ervin könyvtár két fiókkönyvtárából sikerült beszereznem. Találomra választottam ki az elsőt, Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (eredeti nyelven: Bataille pour un paradis) című munkáját, és szinte azonnal magával ragadott a természeti leírásokban, valamint a helyi állatvilág bemutatásában bővelkedő kötet.