Vonnegut: Macskabölcső című könyve.

A pongyolán csak Amerika-ként emlegetett Amerikai Egyesült Államok a világ egyik leghatalmasabb olvasztótégelye. Független szövetségi köztársaságként ötven tagállamot és egy szövetségi kerületet foglal magába, történelme folytán pedig a legelképesztőbb kulturális sokszínűség jellemzi. Mivel akkora, hogy Észak-Amerika teljes középső részét uralja (Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig, Kanadától Mexikóig), rengeteg gyönyörű helyet és fantasztikus programokat találni. Imádom a sokszínűségét, hogy mindenki az lehet, aki. Nem véletlenül van itt a Szabadság szobor – itt én is sokkal szabadabbnak érzem magam, mint otthon bármikor.

Az Egyesült Államok 318 millió fővel a harmadik legnépesebb ország a Földön. Több mint 1.700.000 magyar él itt, néhány évtizede még egész magyar negyedeket lehetett találni, és sok magyar olyan sikereket ért el, amikre méltán lehetünk büszkék (többek között Zukor Adolph, Lugosi Béla, Gábor Zsazsa, Zsigmond Vilmos, Antal Nimród).

Az USA fővárosa Washington, de a gazdasági és kulturális élet központja New York – olyan, mint egy hangyaboly, mindenki jön-megy és mindenki megfér egymás mellett. Sosem tudhatod, mikor jön veled szembe Bruce Willis vagy Keanu Reeves J ! 

Kurt Vonnegut (1922. 11. 21. – 2007. 04. 11.) az egyik legelgondolkodtatóbb és legszórakoztatóbb amerikai író. Fiatalon részt vett a II. világháborúban, majd Drezdában hadifogoly – amit a szőnyegbombázáskor itt megélt (az emberi gonoszság előidézte apokalipszis), az meghatározó élménye és művészetének ihlető forrása lett. Háború után bűnügyi riporter, reklámszerző, íróvá autodidakta módon vált. Regényeket, novellákat, valamint szín- és hangjátékokat egyaránt írt, aktívan részt vett filmforgatókönyvek írásában is. Műveit sokszor scifinek tűnő háttéren taglalt társadalomkritikaként vagy antiutópiaként értelmezik. Nyelvezete szellemes, és bár ő maga nem szerette, ha a „szatirikus író” skatulyába teszik, a fekete humor, a nyelvi invenciók és szürreális elemek teszik műveit ellenállhatatlanul szórakoztatóvá. Több regényét is saját maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű rajzaival. 

Macskabölcső

A világháború után Vonnegut a GE-nél dolgozva tudósokkal készít interjút, s az általa tapasztalt kutatói közöny az 1963-ban megjelent regény egyik alapmotívuma. A könyv narrátora egy atomkutató gyerekeivel készítene riportot, s eközben tudomására jut egy titkos találmány, a szuperjég, mely vízzel érintkezve magát és környezetét is kristályszerkezetűvé alakítja – így lefagyasztva maga körül mindent. Főszereplőink találkozásának helyszíne egy képzeletbeli Karib-tengeri sziget: San Lorenzo, mely egy diktátor, „Papa” Monzano irányítása alatt áll. A könyvben fokozatosan derül fény a san lorenzoi társadalom szokatlan történelméről és berendezkdéséről, valamint a szigeten elterjedt – mint később kiderül, mesterségesen létrehozott – bokononista vallásról. A csavarosabbnál csavarosabb történetfűzés szinte észrevétlen húz be a nagyon is pesszimista társadalomkritikába: hogyan lehet a népnek kedves ideológiával, szertartásrenddel a tiltott vallásgyakorlás illúziójával diktatúrát építeni. Hogy a mű végét Vonnegut a happy end vagy a világégés irányába kormányozza – nem árulom el, búcsúképp inkább álljon itt a Bokonon Könyvének Tizennegyedik Könyve:

„Mit remélhet a földön az emberiség számára a gondolkodó ember elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján? Semmit.”  

Persze én tudom,hogy igenis sok mindent tehetünk, csak össze kell fognunk. Mindenkinek jó olvasást kívánok!

Namaste