Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései című könyve.

Amikor könyvet kellett választani, nyilvánvaló volt, hogy – legalábbis részben – Közép-Amerikából fogok választani. Így esett a választásom egy perui íróra, Mario Vargas Llosára és az ő művére, A rossz kislány csínytevései.

Az 1936-os születésű író eddigi élete során, több országban élt és egyetemen is tanított. A könyvei témája sokszor önéletrajzi visszaemlékezései. Bővebben az életéről és műveiről itt tudsz olvasni. 

A könyv Lima egy nem túl előkelő negyedében indul, a hol megismerjük a helyi kamaszok életét és azt, hogy milyen felfordulást tud okozni két chilei lány. Akikről persze kiderül, hogy cseppet sem chileiek és így kitaszítottá válnak, de a fiúk, férfiak álmaiban továbbra is szerepelnek.

Buchi Emecheta: Másodrendű állampolgár című könyve.

A könyvet egy helyi csere-bere könyvszekrényben találtam, olasz nyelven, és felkeltette az érdeklődésemet, mivel szerzője nigériai, és a regény teljes mértékben önéletrajzi elemekre épül. (Amúgy elég nagy arányban élnek nigériai bevándorlók itt is a környéken – Modena, Olaszország.)

Buchi Emecheta a nigériai Lagosban született 1944-ben. Korán árvaságra jutott, de sikerült középfokú iskolai végzettséget szereznie egy magas színvonalú, misszionáriusok által fenntartott iskolában. 1960-ban férjhez ment, majd 1962-ben emigrált Londonba, követve az akkor már ott tanuló férjét két gyerekükkel. Könyvtárosként sikerült elhelyezkednie, ő lett a családfenntartó. Millió áldozat árán megszabadult semmirekellő férjétől, immár öt kisgyerekkel. Írni kezdett, és szociológiát hallgatott az egyetemen.

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban című könyve.

„Minden nő múltja benne rejlik a receptjeiben. A személyes múlt éppúgy, mint a nemzet múltja.”

(Laura Esquivel)

Mindig érdekes volt számomra Mexikó, ahol számtalan népcsoport, kultúra és hiedelem keveredett az évszázadok során. Az ország mozgalmas történelme röviden:

Mexikó területén az Olmék Birodalom a Kr. e. 13. századtól, a Maja Birodalom a Kr. u. 4. századtól a 10. századig, míg az Azték Birodalom a 12. századtól 1521-ig állt fenn. A spanyol hódítók 1521-ben győzték le az aztékokat, és Mexikó Új-Spanyolország néven 300 évre spanyol gyarmattá vált. 1810-ben megindult a függetlenségi háború, és Spanyolország 1821-ben kénytelen volt Mexikó függetlenségét elismerni.

Zlata Filipović: Zlata naplója című könyve.

Miért ez az ország, ez a könyv?

Az alapötlet az volt, hogy ha már kihívás, akkor eredetiben olvassak. Bosznia egy közeli ország, ismerem a nyelvet és kézenfekvő választásnak tűnt. A könyvet Ann Morgan listáján találtam és azért választottam, mert egyrészt kortárs mű (olyannyira, hogy a szerző velem egykorú :-) ), másrészt mert az ismert boszniai írók jelentős regényeit már olvastam (pl. kötelező olvasmányként).

Miután kiválasztottam a könyvet, rá kellett jönnöm, hogy csak francia nyelven adták ki, ezen kívül megtaláltam még angol, magyar és szlovén fordításban. Ezek közül a magyart sikerült leggyorsabban beszerezni, úgyhogy azt olvastam el.

 Joseph Brahim Seid: „Told by Starlight in Chad“ című könyve.

Csádot véletlenszerűen választottam – azt gondoltam, izgalmas lenne számomra ismeretlen országról olvasnom. A választásom utólag sem bántam meg, sőt, a könyv olvasása után kedvet kaptam odautazni és személyesen is beszélgetni a helyiekkel (ami mondjuk a politikai viszályok miatt sajnos nem nagyon kivitelezhető... a nyelvi nehézségekről nem is beszélve…). A csádi nép a könyv olvasása után számomra nem csupán egy másik kontinens távoli országában élő idegen törzs, hanem a „mese-testvéreim“, akik a sok probléma ellenére is látják a szépet az életben, és akik büszkék a kultúrájukra. 

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink című könyve.

Első országként Belaruszt választottam, ahogy mostanában hívják. Semmit nem tudtam róla, csak hogy a Szovjetunió része volt, majd a rendszer bukása után a FÁK tagállama lett. Ami szerintem fontos: ötszáz évig éltek különböző népek elnyomása alatt. Lengyel, orosz, német, szovjet megszállás egymást váltotta, így nem csoda, hogy a mindössze huszonöt éves demokrácia elég bizonytalan lábakon áll náluk.

Liz Byrski: Négyesfogat című könyve.

A könyvre véletlenül bukkantam rá, vagy talán nem is volt ez véletlen?! Tagja vagyok egy nemzetközi nőszervezetnek, melynek Liz is tagja. Itt hallottam a könyvéről, és azonnal megtetszett. Már akkor éreztem, ez a könyv rólam, rólunk szól – és nem is csalódtam. Hadd mutassam be először az írót! 

A színes egyéniségű írónő, Liz Byrski Londonban született, Sussexben nevelkedett, majd Ausztráliába költözött, és azóta is ott él. Kreatív írást és újságírást tanít a Curtin egyetemen. Író, újságíró és műsorvezető, eddig számos könyve jelent meg társadalmi kérdésekben és több díjat is kapott mind a rádiózás, mind a nyomtatott médiában végzett munkájáért. 

Meir Shalev: Négy lakoma című könyve.

Régóta érdekel a zsidó nép története, történelme. Ennek bizonyára a gyermekkoromban, a buchenwaldi koncentrációs táborban tett látogatásom során szerzett borzasztó élmény az oka.

Hányatott sorsukról számos, különböző műfajú könyvet olvastam.

Lenyűgöz, hogy a megpróbáltatásuk ellenére – vagy épp azért? - mennyi művészt és tudóst adtak a világnak. Az utóbbi időben arra is kíváncsi lettem, hogy miként él és érez, gondolkodik a saját világukról egy már Izrael földjén született zsidó embertársunk. Kutakodásom során akadtam Meir Shalev íróra.

Már hetek óta lázasan készülődünk: olvasunk, írunk, szerkesztünk, hiszen egy klassz csapattal úgy döntöttünk, hogy egy év alatt "kiolvassuk a világot." Az ötlet Ann Morgan, angol író, szerkesztőnőtől van, aki egymaga olvasott el 2012-ben a világ minden egyes országából egy-egy könyvet. Mi pedig a Nők Külföldön csapatával szeretnénk ezt a kihívást végigcsinálni, ráadásul úgy, hogy lehetőség szerint több könyvet is elolvasunk egy-egy országból.

Miután meghirdettem a kihívást, kiválasztottam három olyan országot, amihez van valamilyen kötődésem: vagy jártam ott vagy ismerek valakit vagy valamiért nagyon tetszik a kultúrája vagy mind a három egyszerre. Így lett az első három országom: Albánia, Litvánia és Madagaszkár.

Ezután gondoltam egy merészet és adtam a sorsnak is egy esélyt, hogy legyen egy olyan országom is, ami nem tudatos választás eredménye. Ehhez a random.org véletlenszám generátorát használtam. Beírtam kezdő számnak az első, záró számnak az utolsó ország sorszámát, majd kattintottam. Már második kattintásra sikerült egy olyan országot találnom - Egyenlítői-Guineát -, ami még szabad volt. Wow, teljes extázisba jöttem. Már elképzeltem, ahogy elmerülök az internet bugyraiban és hosszas keresgélés után felbukkanok egy könyvvel a kezemben. Háááát, ennél lényegesen egyszerűbb volt...