Az ország választott engem... - Közép-Afrikai Köztársaság

Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (Bataille pour un paradis)

Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (Bataille pour un paradis) című könyve.

Előhang:

A könyvkihívásban soha nem esett volna Afrikára a választásom, mert előítéletek élnek bennem. Az első asszociációm ez: vízhiány, szegénység, éhezés, AIDS és malária. Ám mint kései jelentkezőnek, nekem „már csak Afrika maradt…”

A három magyarra fordított könyvet a Szabó Ervin könyvtár két fiókkönyvtárából sikerült beszereznem. Találomra választottam ki az elsőt, Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (eredeti nyelven: Bataille pour un paradis) című munkáját, és szinte azonnal magával ragadott a természeti leírásokban, valamint a helyi állatvilág bemutatásában bővelkedő kötet.

(Ezek a szép részek, a vége, amikor hosszan ecseteli, milyen könyörtelen borzalmakat követnek is el az orvvadászok, na, az tényleg felháborító, borzalmas és gyomorforgató… Kinyílik a bicska is az ember zsebében…)

***

Közép-afrikai Köztársaság:

Szomszédos országai: északról Csád, keletről Szudán és Dél-Szudán, délről a Kongói Demokratikus Köztársaság és Kongó, nyugatról Kamerun. Fővárosa: Bangui. Államformája: elnöki köztársaság. 16 prefektúrára oszlik. A hivatalos nyelv a francia, a lakosság mintegy 60%-a analfabéta. A törzsi vallásokat gyakorlók aránya 35%. Az éghajlat trópusi.

1958. december 1-jén Ubangi-Shari gyarmat autonóm terület lett a francia közösségen belül és felvette a Közép-Afrikai Köztársaság nevet. Az alapító atya Barthélémy Boganda volt, aki 1959-ben egy rejtélyes repülőszerencsétlenségben halt meg. 1960. augusztus 13-án a Közép-afrikai Köztársaság elnyerte függetlenségét, és hatalmi harc kezdődött Boganda két legközelebbi munkatársa között. Majd 1965. december 31-én Jean- Bédel Bokassa lett az ország vezetője, és 1976. december 4-én I. Bokassa császár néven a Közép-afrikai Császárság uralkodója lett, ezután idővel más és más férfiak vették át az állam vezetését. (Egy lista szerint ez a köztársaság már második éve a legnehezebb sorsú ország a világon… )

***

Az író, Georges Fleury:

Franciaországban (Granville) született 1939-ben. Több irodalmi díjjal is kitüntették. Lánya újságíró. Magyarul megjelent munkái: Kutyatörténetek; Kheopsz.

kumbala.jpgÉs hogyan került a csizma az asztalra, avagy mit is keresett szerzőnk Koumbalában…? A mű epilógusából erre is fény derül: „Ezerkilencszáznyolcvankilenc végén a Közép-afrikai Köztársaságba érkeztem. (…) Felmentem a koumbalai paradicsomba is, ahol Claudine, Jean és Matthieu Laboreur várt rám. Kirándulásaim során oroszlánokat, struccokat és zsiráfokat csodáltam meg. (…) Jean Laboreur józan szavakkal mesélt nekem Afrikáról, az ő Afrikájáról, a folyamról, Koumbaláról és az elmúlt idők nagy vadászatairól. Megtanított arra, hogy szeressem és tiszteljem az itt élő embereket. Akárcsak ő, én is meggyűlöltem legrosszabb ellenségeiket, a kegyetlen orvvadászokat, azokat a kereskedők közvetítésével alulfizetett zsoldosokat, akiknek pénze a Banguiban, Párizsban és Hongkongban, párnás hivatalaikban biztos védelemben élő mágnásoktól származik. (…) Szomorú szívvel hagytam el Koumbalát azon a napon, mikor a szezon első turistái megérkeztek. (…) Úgy döntöttem, teszek valamit azért, hogy segítsek, hogy egy nap mégiscsak vége legyen. Támogatni szeretném az olyan mozgalmak kezdeményezéseit, mint a „Kegyelmet az elefántoknak”, a WWF, a Nemzeti Természetvédő Társaság, amelyek sokat tesznek az elefántcsont-kereskedelem betiltásáért folytatott harcban. Azért írtam ezt a könyvet, hogy tanúságot tegyek. Abban a reményben, hogy egy napon, amikor visszatérek a Koumbalára, ismét fejedelmi elefántcsordákkal találkozom, akik egyszer és mindenkorra megszabadultak az orvvadászok fenyegetésétől.”                                                                                                            

***

A kötet - Koumbala: harc a paradicsomért

A szerző harmadik könyve egzotikus világba kalauzolja az olvasót. Ember és állat harmonikus kapcsolatát ezúttal Afrikában, a Csád és Szudán határán lévő paradicsomban mutatja be, mégpedig egy volt francia kommandós valóságos élettörténetével párhuzamosan. Jean Laboureur, a könyv főszereplője a gyarmati ejtőernyősezred egykori tagjaként érkezik a francia gyarmatokra, de annyira megtetszik neki az ország, hogy elhagyja a hadsereget és beáll halásznak a feketék közé. Megtanulja a nyelvüket, falut épít velük, miközben vadászengedélyt szerezve bivalyvadászatokat is szervez. Hamarosan vérszerződést köt a ligubák törzsfőnökével, barátja lesz a pigmeusoknak, sőt az afrikai varázslók társaságának a tagjává is válik. A beavatási szertartáson amulettet kap, amely az állatok, a természet és a feketék védelmére kötelezi őt. 30 évesen költözik a Kumbala folyóhoz, ahol kolóniát hoz létre. 1964-ben fia születik, Matthieu, és idillikus évek következnek: a gyermek együtt cseperedik elefánt-, bivaly- és majombébikkel, krokodilokkal, kölyökpárducokkal, miközben apja szafarikat vezet. Az idillnek Bokassa császár rémuralma vet véget: Laboureur-t letartóztatják és kiutasítják az országból. Családjával csak évek múlva térhet vissza Afrikába, addigra azonban a vadállomány jelentős része elpusztul a vadorzók garázdálkodásai nyomán. Laboureur immár a Kumbalai Nemzeti Park igazgatójaként veszi fel ellenük a harcot, és a küzdelemben fia is segíti, hiszen az orvvadászok elleni küzdelem és a fajvédelem éppúgy az ő szívügye is, és Afrika az apja mellett az ő (ti. a fiú, Matthieu) hazájává is lett. Az ország választotta őket, ők pedig otthonra leltek Koumbalában.

A beszámolót írta: Gazdag Zsuzsanna