Vegyesbolti csendes napok - Norvégia
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok című könyve.
Hogyan is kezdhetném? Nehéz eldönteni, hogy mit is olvastam egy fikciót, egy hirtelen ”agymenést”, amit a szerzőnek muszáj volt kiadnia magából, egy házasság viccesen megírt párbeszédét vagy magát a keserű valóságot egy szétesőben lévő házasságról; szerintem inkább az utolsót. Akár szórakoztató is lehetett volna, ha akarva-akaratlan nem láttam volna a sorok mögé, hogyan menekülünk egymás elől, hogy vetítjük ki másra a problémáinkat, milyen hatással van ez a családunkra, a gyerekeinkre, önmagunkra?
Erlend Loe hazája egyik legnépszerűbb írója, játszott színpadon, készített rövidfilmeket, oktatófilmeket és videoklipeket, diákévei alatt pedig pszichiátriai ápolóként, helyettesítő tanárként és kritikusként vállalt munkát. Jelenleg a barátaival alapított Screenwriters Oslo munkatársaként dolgozik, mint író, forgatókönyvíró és fordító. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper hozta meg számára, amelyet több mint 20 nyelvre fordítottak le. 
Egy tagolatlan párbeszéden keresztül ismerhetjük meg főhősünk, Telemann nyomorúságos életét, aki azzal hitegeti magát és a családját is, hogy német vakációjuk alatt egy színdarabot ír. Mindeközben szerelmesen ábrándozik Nigelláról, igen, arról a híres szakácsnőről aki a tv-ben is szokott szerepelni. Felesége némettanár, aki férjével ellentétben roppantul élvezi a vakációt és újdonsült német barátai vendégszeretetét, talán túlságosan is. És persze ne feledkezzünk el a három gyerekről, akik próbálnak érvényesülni ebben a széteső családban, a nagyobb a sportba menekül és durván teljesítményközpontú. Sokszor nehéz volt követni, hogy most a férfi vagy a nő beszél, de talán ez is volt az egyik varázsa, inkább morbid volt és cinikus, mint vicces, de a maga módján fájdalmas is, ennek ellenére megmosolyogtató. Ez lenne az élet? Egy házasság.
„Milyen filmet nézzünk meg
A müncheni művészmoziban ma este egy magyar filmet vetítenek
Tényleg
A Sátántangót
Fura címe van
Az biztos.”
Néhány érdekesség Norvégiáról
Csakúgy, mint a finnek, a norvégok is az „élni és élni hagyni”-elv hívei. A norvég nép saját nyelvén ezt Allemannsrettnek hívja, amely magyarul annyit tesz: „minden ember jogai”. Ez egy olyan nyilvános jog számukra, amely lehetővé teszi az áthaladást, és a megpihenést – legyen az sátorverés, vagy túrázás – az összes műveletlen földön, függetlenül attól, hogy a terület állami vagy magántulajdon.
A trollok szerves részét képezik a norvég hagyományoknak. E különleges lények a mítoszokban és a legendákban gonosz teremtményekként vannak megformálva, és külsejük is igen csúnyácska. Mindettől függetlenül Nyugat- és Észak-Norvégia több része is ezekről a mesebeli teremtményekről kapta a nevét; ilyen például Trollheimen, Trollveggen, vagy Trollstigen.
A beszámolót írta: Nóra
