Amikor minden összeomlott - Burkina Faso

Nathalia Zongo: When Everything Has Fallen

Nathalia Zongo: When Everything Has Fallen (Amikor minden összeomlott) című könyve.

Burkina Faso: elég egzotikusan hangzik az ország neve.  Ezért választottam. Hogy legyen valami ’bevállalós’ országom is. Hasonló az oka a könyvválasztásnak is. Lehetett volna bestseller, férfi író (ráadásul ugyanezzel a vezetéknévvel -  vessünk egy pillantást Ann Morgan listájára), én azonban egy női író által papírra vetett önéletrajzi könyv mellett tettem le a voksomat - szerettem volna többet megtudni az országról és az itt élő emberek életéről egy olyasvalaki szemén keresztül, akivel azonosulni tudok.

burkina_faso_2.jpg

Burkina Faso. Talán Afrikában van? Bizony. Ennyi infóval kezdtem neki a projektnek. Nem, nem hallottam Thomas Sankaráról sem, az ország radikálisan haladó szellemiségű elnökéről, akit 1987-ben gyilkoltak meg legfontosabb embereivel együtt. Ez az esemény máig hatással van az akkor ötéves Nathalia Zongo életére. Apja, Etienne Zongo, ugyanis magas rangú katonatisztként dolgozott az elnök embereként, a merényletet éppenhogy  megúszta, mert pont nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Családja napokig halottnak hitte, később házi őrizetben tartották, bebörtönözték, próbálták megölni, megtörni. Végül kiengedték, de kénytelen volt elhagyni az országot. A szomszédos Ghánába ment, pilótaképesítést szerzett és egy légitársaságnál helyezkedett el. Négy gyermekét és a feleségét hagyta maga mögött, akiket 7 éven át nem látott viszont. Utána is csak pár évente néhány alkalommal, amikor a család meglátogatta őt ghánai otthonában.

burkina_faso.jpgThalia - ahogyan a családja becézte - 22 évesen kezdte el írni a könyvét, mely egyfajta főhajtás, tiszteletadás szülei előtt. Egyrészt anyja előtt, aki hitével összetartotta a családot és emberfeletti küzdelmek árán felnevelte, kitaníttatta négy gyermekét. Aki nem hagyta el hazáját és házát még akkor sem, amikor rájuk gyújtották, hiszen az volt az otthona, ahova hazavárta férjét, túl minden racionalitáson és reményen. Másrészt apja előtt, akinek hosszú évek után megkegyelmezett a későbbi elnök, ezért hazatérhetett volna, de ez azt jelentette volna, hogy addigi elveit megtagadja; ezt nem tudta, nem akarta megtenni. Szülei nem váltak el, nem kezdtek új kapcsolatba,  gyermekeiket nem akarták kitenni az emigrálás és a menekült státusz negatív hatásainak.

Huszonegyedik századi nyugati, európai szemmel felfoghatatlanok, megemészthetetlenek ezek a dolgok. Nemcsak az, hogy a politikai helyzet képes szétszakítani családokat, hanem az is, hogyan képesek egyesek ebből a legjobbat kihozni. A család tagjainak sorsán keresztül az látszik, hogy erős -már-már vak, vallásos - hit nélkül nem lehet ép ésszel és lélekkel átvészelni egy ilyen krízist. Elsősorban gondolatébresztő hatása miatt ajánlom a könyvet elolvasásra.

Azonban nem ajánlom elolvasásra annak, aki kifejezetten irodalmi élményre vágyik; egyrészt mivel szerzője nem írónő, angolja nem tökéletes (francia az anyanyelve, memoárját néhány éves amerikai tanulmánya közben kezdte írni); másrészt nem egy kerek, egész történetről van szó, ugyanis azt az élet írta. Annak sem ajánlom , aki egyfajta országismereti küldetésként olvasná el. Nem tudtam meg belőle sokkal többet az országról : megismertem a Sankara-epizódot, megtanulhattam, hogy fővárosa Ouagadougou, hivatalos nyelve a francia, hogy reptere jóval kisebb egy átlagos amerikai repülőtérnél, valamint, hogy az emberek sokszor lesütik a szemüket: az ő kultúrájukban nem minden helyzetben elfogadott a nyílt szemkontaktus.

Végül néhány tény, érdekesség a becsületes emberek országáról. Ugyanis ezt jelenti Burkina Faso neve moré és dioula nyelveken.

  • Korábbi neve: Felső-Volta, mivel itt ered a Volta-folyó.
  • Három magyarországnyi területén 18 millió lakos osztozik.
  • A már említett Thomas Sankara 1983 és 1987 közt volt hatalmon. Elődje és utódja is ugyanaz a Blaise Compaoré, aki ugyan mind a két esetben puccsal került uralomra, de másodszorra egészen 2014-ig sikerült megszilárdítania hatalmát.
  • A közelmúltban, 2016 októberében is volt egy sikertelen államcsíny, ez jól jellemzi a belpolitikai instabilitást.
  • 60 népcsoport él a területén, közülük a három legnagyobb számú: mosszi, bobo,fulbe.
  • 2016. január 15-én az ouagadougou-i Splendid hotel ellen terrortámadást hajtott végre egy iszlamista, Al-Kaidához kötődő terrorszervezet. 29 ember meghalt.
  • Hivatalosan a lakosság 60%-as muszlim vallású, 24% keresztény, 15% törzsi vallású, a gyakorlatban azonban ennél sokkal többen követik az animista törzsi vallási hagyományokat.
  • Egymillió lakosa - köztük sok kiskorú - aranybányászatból él. Egyesek szerint kb. ezer illegális aranybánya működik az országban, melyek évente 1-2 tonna aranyat termelnek ki.
  • A világ legszegényebb országainak egyike.

A beszámolót készítette: Bakó-Horváth Erika

Kép: Pixabay