Varázsütésre – San Marino

Lara Swan: D’Incanto

Lara Swan: D’Incanto című könyve.

Eredetileg Olaszországot akartam választani, de az nem lett volna kihívás, mivel itt élek, és olasz szerző könyvét mindenféle nyelven könnyű beszerezni. Na de san marinói könyvet találni… olyan, mint mondjuk Magyarországon bajai vagy soproni születésű szerzőre vadászni, ha nem nehezebb. Egy 30.000 lakosú, 61 négyzetkilométeres területű miniállamról beszélünk az olasz Riminihez közel, Emilia-Romagna és Marche régiók határán, hegyes-dombos vidéken. Állítólag a maffia fellegvára, nem az íróké. Szóval kihívás.

san_marino.jpg

San Marino (Forrás: Flickr)

Ha valaki járt már Olaszországnak ezen a részén, feltűnhetett neki a sok san marinói rendszámú autó. Nos, ez nem a kiterjedt lakosság miatt van, hanem mert itt nem kell annyi gépjárműadót fizetni, így, amelyik olasz állampolgár teheti, ide jelenti be az autóját. Akár egy tengerparti nyaralás közepette is megéri egy egynapos kiruccanást tenni ide, mivel nagyon gazdag történelmi emlékekben, és látványnak sem utolsó. A legrégebbi ma is fennálló köztársaságról beszélünk, amelyet 301-ben alapított egy Szent Marinusz (San Marino) nevű remete. Már ezer évvel ezelőtt népgyűlése volt, és függetlenségét mindvégig sikerült megőriznie, az 1739-40-es évet leszámítva. Még Napóleon „barátságát” is sikerült visszautasítaniuk! Nem tagja az EU-nak, ez azonban ne tartson vissza minket meglátogatásától, útlevél nélkül átléphetjük határait, és az euró a hivatalos fizetőeszköze (korábban a san marinói líra, melynek értéke megegyezett az olasz líráéval). Barátsági és együttműködési megállapodás köti Olaszországhoz. Az ország fő bevételi forrása a turizmus. 61 négyzetkilométerén 9 város (mind kastély volt), 60 parlamenti férőhelyén pedig 9 párt osztozik.

Sokat tudnék még San Marinóról mesélni, de már biztos mindenki oldalát fúrja a kíváncsiság, hogy ki ez a Lara Swan és hogy kerül valaki ilyen angolos névvel San Marinóba. Nos, elárulom, hogy írói álnévről van szó. Lara Swan nem más, mint Angela Rossi, egy san marinói olasz hölgy. Swan, vagyis hattyú, ami egy, a lánya által évekkel ezelőtt készített rajzra emlékeztet, és jól tükrözi álmodozó, kreatív énjét. Terápiás céllal kezdett írni 2003-ban, ez alakult szenvedéllyé. Több kisebb helyi irodalmi díj nyertese, verseket, rövidebb prózai műveket ír. D’Incanto című elbeszélésgyűjteménye 2011-ben jelent meg.

d_incanto_san_marino.jpgElbeszélésgyűjteményként definiálják a könyvet, de főszereplőjük mindig ugyanaz: egy Angelina nevű kislány. A név jelentése angyalka, másrészt utalás arra, hogy önéletrajzi elemeket tartalmazhat a mű. A II. világháború utáni, viszont a ’70-es évek gazdasági boomját megelőző évek adják az elbeszélések hátterét: szegény vidéki családba születik Angelina, olyan korban, amikor még nem volt jellemző az a fajta gyermekközpontúság, mint ma. Apácák iskolájában nevelkedik, nyáron sokat van vidéki nagymamájával is. Magányos kislány, saját fantáziája szórakoztatja. A kukoricacsutka-baba megelevenedik előtte, és mikor először lát eső után szivárványt, az angyalok csúszdájának nézi.

A számomra kissé riasztóan szentimentális kezdés, és az előszóban ígért varázslatok után, valamint a vontatott történetkezdéseket leküzdve megnyugodtam. Nem lesz itt semmi spirituális csiribiri, csak egy élénk fantáziájú kislányról van szó. Azt kell, hogy mondjam, Lara Swan kiválóan belehelyezkedett a gyermeki szemszögbe, átérzi és átadja a kislány által érzett szorongást, dühöt, lelkesedést, vagy épp ámulatot. Tényleg ilyenek a gyerekek, fantázia és realitás az ő elméjükben összemosódik.

A könyv három részre tagolódik, melyek a Fehér, Narancssárga és Piros címet viselik. A fehér az ártatlan gyermekkort szimbolizálja, ekkor Angelina még nagyon kicsi, a városban él szüleivel, és csak kezdi felfedezni a világot. Ekkor történnek vele az apró csodák, ugyanakkor ott van a háttérben a felnőttek komor, rideg világa, az apácák és apja szigorúsága. A második, narancsszínű részben ismét vidékre költöznek, oda, ahonnan eljöttek nagyon kicsi korában. Angelina szereti a vidéki életet, a padlásra hordott gabonában játszani, vizet hozni a kútról, ebédet vinni apjának a mezőre, még ha nem is könnyű mindig ez az élet. Így vall erről az időszakról, a vidékre költözésről:

„Az apám megvalósította az álmát. Az anyám feladta az övét.”

A harmadik, vörös rész már a felnövekvő fiatal lányról szól, aki középiskolás éveit is egy bentlakásos egyházi iskolában tengeti, a helyszín ezúttal Bologna helyett Ravenna. Nem nevezi meg a városokat, csak utal rájuk, mint ahogy arra is, hogy csak hosszabb szünetek idején mehet haza, a hétvégéket is a konventben kell töltenie. A 14 év körüli lány nosztalgikusan tekint vissza gyermekkora szeretett történéseire és szereplőire. Nagyszülei elköltöztek szeretett nagybácsija után, ő pedig középiskolás lett.

„Hol ért véget a gyermekkorom? A számomra kedves emberek és dolgok? Rövid időn belül minden megváltozott.”

A novella, amely leginkább megérintett, a Piccoli Angeli (Kisangyalok) címet viseli. Azon túl, hogy a konvent hétvégi magányában van ideje elmélkedni, visszaemlékezni, így végre összeáll a kép a korábban olvasott novellák hátteréről, el kell kísérnie az apácarend főnökét egy másik egyházi intézménybe, ahol a súlyosan fogyatékos gyermekeket ápolják, olyanokat, akikről lemondtak a szüleik. Azért, hogy megtanulja értékelni azt, amije van, és ne sírdogáljon hiábavalóan. Kisangyaloknak egy ottani apáca nevezi a súlyosan beteg gyermekeket; mint ahogy elmondja, időről időre felszáll közülük egy az égbe.

Hosszasan keresgéltem ehhez az országhoz könyvet, Lara Swanen kívül nem találtam semmi érdemlegeset. Sokáig halogattam a könyv beszerzését, és nem sok kedvvel láttam neki. Aztán, mintegy varázsütésre… néha belefeledkeztem a történetekbe. Azonban nem változott nagyot a véleményem. Magamtól soha nem vettem volna a kezembe. De, ahogy többen is megfogalmazták már előttem: erre jó ez a kihívás, hogy tágítsa a látókörömet, és a komfortzónámon kívül eső könyveket is elolvastasson velem.

A beszámolót írta: Bakó-Horváth Erika

books-1757734_640_1.jpg

Még csatlakozhatsz a világjáró könyvmolyok csapatához! KATT IDE!